XIII. Gergely pápa a róla elnevezett mai naptár bevezetésekor, AD1582-ben tudhatta, hogy Augustus császár valójában AD234-ben (nem pedig AD14.-ben) hunyt el. Azért valószínűsíthető, hogy Augustus császár halálának évét vette figyelembe, mert ez az év a császár halálához kapcsolódó napfogyatkozás miatt csillagászati értelemben pontosan beazonosítható volt.

Ennek ismeretében XIII. Gergely (csillagásza) pl. a következő módon számolhatott:

Augustus császár halála óta 1582-234 = 1348 év telt el.

Tehát Gergely pápának 1348 eltelt évre vonatkozó VEQ-hátrálást kellett korrigálnia. 

A naptárban a VEQ napja kereken 128, pontosabban 128,17 évenként hátrál 1 napot, ez addigra pontosan ismert volt.

A kihagyandó napok száma tehát: 1348:128,17 = 10,517 nap.

Gergely pápa választhatott, hogy 10 napot vagy 11 napot hagy-e ki a naptár októberi napjai közül.

Az 1582-t megelőző években, 2 évente, felváltva márc. 10.-re v. 11.-re esett a VEQ.

Gergely pápa azért választotta a 10 nap eltörlését 1582 őszén, mert tudta, hogy AD1582-ben a tavaszi napéjegyenlőség időpontja már március 11, 0:48 órára tolódott vissza a naptárban.  

Az AD1582 évi VEQ-dátum, március 11. alapján pontosan 10 naptári nap kihagyásával került a VEQ-nap a következő évben, AD1583-ban március 21.-re.

Gergely pápa módosított Julián naptárában AD1582. október 4-ét rögtön október 15-e követte. Ezzel „kiestek” az Augustus császár naptárrestaurációja ill. halála óta felgyülemlett naptári többlet napok. Természetesen nem változott a hét napjainak sorrendje, üteme.

Továbbá Gergely, Cristopher Clavius matematikus és csillagász javaslatának megfelelően elrendelte, hogy a 100-al osztható évek közül csupán minden 400-al is osztható év maradjon szökőév. (A korábbi Julián naptár szerinti években minden 4-el osztható sorszámú év, így valamennyi 100-al oszttató év is szökőév volt.)  Ennek megfelelően azután az AD1600 és az AD2000 év is szökőév maradt, de pl az AD1700, az AD1800 és az AD1900 év nem volt szökőév.

Ezzel a szökőév-módosítással Gergely pápa erősen stabilizálta, pontosította a Gergely naptárt. A Gergely naptár (a Julián naptár 128 évével szemben) csupán 3320 évente "téved" 1 napot, ami a VEQ-nap dátumának tartós csúszását illeti. 

Gergely minden bizonnyal 11 napot hagyott volna ki, ha március 22-re kívánta volna visszahelyezni a VEQ dátumát, mert az pl. eredetileg is március 22.-én lett volna. Gergely Pápa tulajdonképpen szabadon választhatott volna, hogy melyik napra tegye a VEQ-napot, hiszen a  húsvét-dátum kiszámításának módja már nagyon régen a március 21. napjához kapcsolódott. Nyilván az volt a logikus, ha magát a VEQ-napot is visszahelyezi, amennyire lehetséges, az egyház által rögzített computus-alapdátumra, március 21-re.

Ha akkor Gergely pápa 11 napot hagyott volna ki, akkor ráadásul (kicsit kevesebb, mint fél nappal) túlkompenzálta volna a VEQ dátumát 1583 márc. 22-re.

Gergely pápa a 10 nap eltörlésével viszont hasonló mértékben (kicsit több, mint fél nappal) alul-kompenzált.

Közel 10,5 napnyi csillagászati eltérést sem 10 sem pedig 11 naptári nap kihagyásával nem lehetséges pontosan korrigálni. Egész számú naptári nappal csakis túlkompenzálni, vagy alul-kompenzálni lehetett a mindkét irányban közel fél napnyi eltérést. Ha Gergely várhatott volna kereken 60 évet a naptára bevezetésével, akkor pontosan 11 napot kellett volna törölnie a naptárból. Ebben az esetben ma pontosabban tartaná a Gergely-naptár a március 21.-i tavaszpont-dátumot. (Utólagos, pontosító magyarázat IDŐHÍDÉPÍTŐ észrevétele alapján.)

Gergely tehát sajnos objektív okoknál fogva nem tudta előre figyelembe venni, hogy AD1600-ban megmarad majd a szökőév, amely majd a szükségesnél kicsit előbb visszalépteti a VEQ-napot 1 nappal. Ezért az 1600-as évek elejétől már sok éven át március 20.-ra, sőt néha március 19.-re esett a VEQ-nap.

Ugyanezen fél nap alul-kompenzálás (10,517 nap helyett 10 nap) miatt esik a VEQ-nap a 21. század elején, így már jelenleg is március 20.-ra, sőt hamarosan néhány esetben majd március 19.-re.

Az I. Niceai zsinatnak (AD325) a naptárral kapcsolatos ügyeiről csak annyit tudunk biztosan, hogy:

 „Az akkori pápa, I. Leó, az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízza azt a naptár kérdéseinek kidolgozásával” .

Az Egyháznak nyilvánvalóan tudomása volt a Julián naptár azon hibájáról, hogy a VEQ-nap folyamatosan, kereken 128 évenként 1 napot hátrált a naptárban.

A zsinat azzal a céllal, hogy a VEQ-nap a húsvét-számítás szempontjából egyértelmű legyen, a VEQ-nap dátumát formálisan, egyház-rendeletileg március 21.-re rögzítette, tehát a valós csillagászati dátumtól függetlenné tette. (Ezt vagy a zsinat évében, vagy csak néhány évvel később vezették be, a bevezetés pontos éve ismeretlen.)

Tulajdonképpen bármely, márc. 21.-hez közeli a napot választhatták volna, de az Egyházra nem jellemző a véletlenszerű döntés.

Az Egyház általában a saját hagyományai szerint dönt. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a VEQ-nap formális rögzítése során is feltehetően olyan dátumot választhattak, amilyenre a VEQ-nap Jézus megfeszítésének évében is esett.

A zsinat ma elfogadott éve AD325.

AD325-ben a VEQ időpontja márc. 20; 13:50.

Olyan időszak ez, amikor a VEQ bármely 4 évből 3-ban márc. 20-ra, 1 évben pedig márc. 21-re esett. A szökőév előtti években márc. 21.-ére esett még a VEQ, de a szökőévek mindig visszaugratták március 20.-ára, ahol ettől az évtől kezdve már legalább 3 éven át megmaradt. A VEQ-nap tartott a hosszú éveken át stabil március 20. felé.

Az AD325 évből visszatekintve az Egyház látta volna azt is, hogy a VEQ napjának eredetileg, Jézus megfeszítésének éve körül március 22-23 napjára kellett esnie.

Fentieknek megfelelően logikus feltételezni, hogy az Egyház AD325-ben

• vagy a saját hagyományai szerint a VEQ-napot március 22.-re rögzítette volna, hiszen Jézus megfeszítésének szóba jöhető éve körül dominánsan március 22.-re, AD33-ban és AD36-ban is március 22.-re esett a VEQ, továbbá folyamatosan a kisebb dátumok felé csúszott el;
• vagy a Julián naptár AD325-re felhalmozódott hibája miatt a VEQ-napot március 20-ra rögzítette volna, mivel AD325 körüli években már egyre dominánsabban márc. 20-ra esett a VEQ-nap, március 21-re AD325 körül már csupán 4 évből 1 évben esett.

Ez azt jelenti számomra, hogy AD325 nem jön szóba a zsinat éveként, mert AD325-ben aligha döntöttek volna a március 21., mint formális VEQ-nap mellett.

A niceai zsinat új, 220 évvel hozzánk közelebb transzformált éve: AD545.

Az AD545. évben a VEQ már visszatolódott március 18; 20:29-re.

A VEQ AD545 környékén 2 évenként, felváltva március 18-ra vagy 19-re esett.

Ennek megfelelően logikus feltételezni, hogy az Egyház AD545-ben

• vagy a saját hagyományai szerint a VEQ-napot március 20.-ra vagy 21.-re rögzítette volna, hiszen Jézus megfeszítésének éve, AD256 körül kétévente felváltva március 20.-21-re, esett a VEQ. Elképzelhető, hogy azért tették márc. 21.-re, mert kis hibával úgy számolták vissza csaknem 300 év távlatából, hogy Jézus megfeszítésének szóba jöhető  éveiben, AD253-ban vagy AD256-ban is március 21.-re esett a VEQ. (Ezekben az években valójában éppen márc. 20.-ra esett a VEQ-nap. Emlékezzünk vissza: AD253 és AD256 felel meg AD33-nak ill. AD36-nak.)
• vagy a Julián naptár AD545-re felhalmozódott hibája miatt a VEQ-napot március 18-ra rögzítette volna, mivel AD545 körüli években már 2 évente márc. 18.-ra esett a VEQ-nap, és közelgett a március 18. domináns VEQ-nappá válása.

A március 21 melletti döntés szerintem egyben azt is mutatja, a döntést az is befolyásolhatta, hogy pontosan tudhatták: a VEQ a Julian naptár szerint eredetileg (AD176-ban) március 21.-re esett! 

Ez az egyház-rendeleti dátumrögzítés lehetővé tette, hogy olyan húsvét-táblák készüljenek, amelyeknek már csupán laza kapcsolata van a csillagászati valósággal!

Az I. Niceai zsinat idején még nem gondoltak naptárreformra.

A VEQ dátumának március 21.-re történt rögzítése megoldotta a húsvét-dátum kiszámításának a VEQ-dátum hátrálásából eredő problémáját.

Ez az intézkedés a húsvétot meghagyta változó ünnepnek, de egyben elkülönítette a „zsidó húsvét” (Pészah) ünnepétől (amely a csillagászati VEQ-hez kapcsolódott) és sokkal egyszerűbb is volt, mint bármilyen elsietett naptár-reform lett volna.

Ma a történelemtudomány által elfogadott, hogy a kopt ortodox keresztény időszámítás Diocletianus császár kegyetlen keresztényüldözésének emlékre, AD284 augusztus 29.-i évkezdettel indult. AD284 megfelel a Kopt 1 évnek.

A Kopt időszámítás másik elnevezése: „mártírok időszámítása”.

Diocletianus császár 284 nov. 20-án lépett trónra, uralkodásának első teljes éve AD285 volt.

A Julian és a kopt évkezdet eltérése miatt néha az AD285 évet tekintik az első kopt évnek, jogosan, mivel a kopt 1 év nagy része már Julian AD285-re esik.

 „A kopt év így számítható ki: a Julián naptár évéből le kell vonni 283-at (julián újév előtt) vagy 284-et (utána).” Tehát 2017 folyamán Kopt 1734-et és 1733-at is írhatunk, attól függően, hogy melyik hónapot tekintjük. (pl. 2017-283 = 1774) 

A történészek teljességgel figyelmen kívül hagyták, hogy a kopt egyházat a kopt hagyomány szerint Szent Márk evangélista és vértanú alapította.

Ugyan miért kezdtek volna a koptok AD284-ben egy új időszámítást? Az AD-időszámítás szerint Diocletianus uralkodásának korára a Kopt egyház már megerősödött, templomaik, püspökségeik voltak és az egyiptomiak legalább 20%-a kopt keresztény volt!

Miért éppen Diocletianus érája szerint számoltak a Cirill féle húsvét-táblában és ezért az Exiguus féle húsvéttábla elején, valamint éppen a kopt időszámításban? Hogyan került a Kopt 1 év mintegy két évszázadnyi távolságra Jézus korától?

Ismeretes, hogy Diocletianus császár Caius pápa közeli rokona és kortársa volt. Az is ismert, hogy hatalomra jutása után Diocletianus kifejezetten támogatta a keresztényeket és a keresztény vallást, majd (állítólag) ellenük fordult, 19 évvel később. Ezzel szemben, már évekkel korábban üldözte a kereszténység akkori legnagyobb konkurens vallását, a manicheizmust.

Ezért számomra valószínűtlenek, észszerűtlennek és még inkább érthetetlennek tűnik, hogy „a mártírok érája”, tehát a kopt időszámítás valóban Diocletianus uralkodásának első évétől kezdődött volna.

Szent Márk a saját evangéliuma alapján még gyermek volt Jézus megfeszítésekor, tehát pl. 14 éves lehetett. Ez esetben Márk születési éve, számításunk szerint, AD242-re esik, mert logikusan együtt mozog Jézus megfeszítésének AD256-os évével. Tehát Márk a kopt egyház alapításakor, AD284-ben mintegy 42 éves lehetett, ez reális egyházalapítói életkor.

Igaz lehet a kopt legenda, hogy a kopt egyházat Szent Márk alapította.

Kopt templom Minya, Egyiptom. Forrás: www.catholicworldreport.com/2017/04/12/egypts-

Az egyházalapítás és a kopt időszámítás megkezdése is AD284-ben történhetett. A kopt időszámítás újra-indítására tudomásom szerint nem létezik semmiféle történelmi bizonyíték vagy legenda.

Márk az evangéliumában múlt időben beszél a jeruzsálemi templom ma AD70-re tett lerombolásáról, ezért csak később, legvalószínűbben AD72 évben, 50 éves korában szenvedett mártírhalált Alexandriában. Ez az év AD292-nek felel meg, tehát 8 évvel élte túl az egyházalapítását.

Amennyiben Márk születési vagy elhalálozási éve néhány évvel eltérne attól, ahogyan most kiszámoltuk, az nem érinti a többi számításunkat.

Néró vérengzésének idejére Szt. Márk, Szent Pétertől kapott, személyes megbízása alapján, már éppen elhajózott Rómából Alexandriába, ahol Néró vérengzéseinek hírére, megalapította a helyi kopt egyházat. Szent Márk az egyházát a mártírok, elsősorban Szent Péter emlékének szentelte.

A kopt egyház még a római korban, AD451-ben, a fenti hipotézisünk szerint tehát AD671-ben, teljesen elszakadt a római egyháztól, majd évszázadokig nem működtek együtt. Egyiptom már a 7. század első felében arab/iszlám fennhatóság alá került. Ezért, ha a mi időszámításunkat ezt követően elrontották, az biztosan nem érintette a kopt időszámítást!

Amint az közimert, Jézus Krisztust Pontius Pilatus, Júdea római helytartójának hivatali ideje alatt feszítették meg Jeruzsálemben.

A történészek szerint Pilatus hivatali évei (AD26-AD36) a hivatalba lépése évének az elejétől az utolsó hivatali évének a végéig tartottak.

Látható, hogy ebbe az időszakba esik az AD33 és az AD36 év is. Napjainkban az AD33 év az elfogadottabb, de AD36 is részben elfogadott Jézus Krisztus megfeszítésének éveként, amint erről korábban írtunk.

A visszaszámolt zsidó naptár szerint az AD246-AD256 intervallumban csupán az AD256 évben esik a Nisan 14 péntekre.

Jézust a fentiek alapján, kevéssel 42. születésnapja után, 43. életévében feszítették meg, hiszen az AD214 év elején született.

Ez a 42 éves kor is elfogadható, mert nem mond ellent néhány apokrif evangéliumnak.

Az AD256 évi dátum 220 évvel vissza-transzformálva AD36-ra esik. Pontosan: AD36 márc. 30; 3796 Nisan 14 péntekre.

Ez úgy is mondható, hogy Jézus megfeszítésének évét AD256-ról 220 év helyett 223 évvel helyezték vissza az időszalagon az AD33 évre. 

Három evangélium szerint Jézus megfeszítése után, délután telihold és hosszan tartó elsötétedés is volt.

Napfogyatkozás nem lehetett, mert az fizikai okokból csak újholdkor lehetséges és csak néhány percig tarthat. (Amint Augustus császár napfogyatkozásának bemutatásánál ezt már láttuk.)

Az AD36 évben, Jeruzsálemben telihold volt ugyan, de nem volt holdfogyatkozás a Nisan 14 péntekhez közeli időpontban sem.

Felmerül a lehetőség, hogy azért tették a kutatók Jézus megfeszítésének dátumát AD33 ápr. 3.- ára, 3793 Nisan 14, péntekre, mert csillagászati alapú elsötétedést kerestek.

AD33 ápr. 3.-án valóban telihold és szabadszemmel, Jeruzsálemből valószínűleg nem látható, részleges hold-fogyatkozás is volt. Az „összezavarás” során tévesen úgy számolhatták ki, hogy 223 évvel korábban AD33 ápr. 3.-án Jeruzsálemből is jól látható volt ez a holdfogyatkozás.

A szakirodalom alapján esetleg valamilyen más természeti jelenség, pl. porfelhő vagy távoli vulkáni koromfelhő okozott elsötétedést. 

Az AD256 év márc. 28.-án éjjel, a fentiekkel ellentétben, Jeruzsálemből jól látható telihold volt. Ezen a napon valóban volt teljes holdfogyatkozás is. A Delta T ma elfogadott értéke mellett ez azonban Jeruzsálemből, a mai visszaszámításaink szerint  szintén nem volt látható.

Ha a Delta T értéke korábban nulla közeli lett volna (ahogyan az utóbbi 400 év mérései szerint minden esetben, folyamatosan), akkor sem lett volna látható ez a holdfogyatkozás Jeruzsálemből.

Az AD33-as és az AD256-os holdfogyatkozásokat Fred Espenak, NASA szakértő alábbi, térképre vetített számítása mutatja:

A fenti holdfogyatkozás Jeruzsálemből, AD256. 03.28.-án látható lett volna, ha a Delta T értéke mínusz 9000 sec lett volna. Ez a nagy negatív Delta T érték mai tudásunk szerint valószínűtlen. Aligha lehet ilyen nagy tévedés a Delta T visszamenőleges interpolációjában.

Az viszont inkább elképzelhető, hogy nem tudták mi okozta az elsötétedést, de holdfogyatkozásra gyanakodtak. Viszont a holdfogyatkozásokat a 220 év betoldása során pontatlanul számolták vissza, és a pontatlan eredményre építettek egy hamis hold-fogyatkozás, pontosabban elsötétedés-hagyományt…

Véleményem szerint az a legvalószínűbb, hogy az elsötétülés legendája csupán egy metafora, amely Jézus keresztre feszítésének szörnyűségét hangsúlyozó égi jel felmutatása céljából, utólag született.

Tekintsük meg az AD256 március 28. napjának teliholdfelkeltét az alábbi Stellarium „fotón”.

Kedvenc "napfogyatkozásom", amely látszólag csupán egy naplemente kimerevített pillanata Parentium tengerpartján.

Amint az köztudott, "minden mindennel összefügg".  A fenti fotóm is kapcsolódik Augustus császár napfogyatkozásához. "Csupán" annyi a különbség, hogy a fotón egy ismeretlen ifjú "Vénusz" takarja el a lenyugvó Napot, Augustus császár napfogyatkozása esetében pedig az ismert sumer anyaisten, Nanna, a Hold takarja el a felkelő napot.

A legendák és az Augustus császár korához viszonylag közel élt caesaerai Eusebius történész szerint a császár halálát „megjövendölte” egy rövid idővel korábbi napfogyatkozás (solar eclipse).

Természetesen a napfogyatkozás és a császár halálának összekapcsolása csupán utólag kreált, szimbolikus legenda. A legenda viszont bizonyára nem született volna meg, ha nem történt volna röviddel Augustus császár halála előtt valóban napfogyatkozás az Appennini-félsziget középtáján.

Meghatározó szerepe volt a történelmi események dátumának visszaszámolásában!

Ezzel szemben viszont, ennek az évnek a közelében sem található Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás, amint azt Hunnivári is megállapította.

Éppen az AD234 év június 14.-én, tehát 9 héttel Augustus halála előtt, amikor már nagyon betegeskedett, volt egy erőteljes, részleges-gyűrűs napfogyatkozás Itália felett.

A napfogyatkozást a NASA által közzétett térképen is megtekinthetjük. Lásd jobb felső, piros ív. A sárga nyíl és az AD234 Jun 14. beírás a szerző kiemelése

Ezt követően, további 58 percen át még erősen észlelhető maradt ez a különleges Solar Eclipse, mert a Nap és a Hold csaknem egyforma sebességgel haladtak a csaknem azonos pályájukon.

Napfelkeltekor (Rómából és a Nápolyhoz közeli Nola városkából, ahol a császár elhunyt), jól látszott a napfogyatkozás, amely a NASA adatai szerint is hosszú ideig tartott és 84 %-os elsötétedéssel járt.

Nézzük meg ezt a nevezetes Solar Eclipse-t a Stellarium állóképeiből készített video-clipen!

A clip elején és végén nagyobb idő-ugrásokban (5perc/sec, 3perc/sec) haladnak a video állóképei. A napfogyatkozás közepén azonban lassítva, 1perc/1sec sebességgel forog a film, hogy jobban megfigyelhető legyen az egyébként általam szűrő alkalmazásával kissé "kihangsúlyozott" égi esemény. A clip itt is megtekinthető: https://vimeo.com/499589468

Ez a csillagászati és szimbolikus tény erősen valószínűsíti a 220 év betoldását.

Nagyon hihetőnek tűnik számomra, hogy egy ilyen különleges napfogyatkozás a visszaemlékezésekben összekapcsolódik Augustus császár halálával. Ha a napfogyatkozás nem Augustus halála előtt következett volna be, aligha találták volna ki a legendát.

Láttuk, hogy Jézus nem december 25.-én született, születésnapjának ünnepét a római egyház csupán évszázadokkal később tette december 25.-re. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus születésének évét Teres Ágoston az Augustus császár féle első népszámlálás, adóösszeírás (BC8-BC7), valamint Nagy Heródes halálának dátuma (BC4 tavasza) közötti időszakra tette. Teres, Kepler felvetése és a betlehemi csillag legendája alapján beazonosította a nagy Jupiter-Szaturnusz együttállást ezen az időszakon belül. Így került Jézus születési éve BC7-re. Konkrét történelmi adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, ezért mi is ezekből a legendára alapozott adatokból tudunk csak kiindulni.

Mindezt annyival egészítjük ki, hogy ugyancsak a legendák szerint keletről, egy régebbi jövendölés és a csillagok útmutatása alapján eljöttek a „háromkirályok”, hogy hódoljanak a kisdednek. A három királyról ma tudni véljük, hogy valójában nem keleti birodalmak királyai, nem uralkodók, hanem napkeleti bölcsek voltak. Olyan bölcsek, „mágusok” (magi), akik értettek a csillagászathoz és a csillagjósláshoz. Ma úgy mondanánk, asztronómusok és egyben asztrológusok, ez a két tudomány abban a korban meglehetősen egybefolyt.

Fontos tény, hogy a Jupiter az ókorban „királycsillag” volt, a „világ urának csillaga”, a legfőbb istenség jelképe Mezopotámiaban és Rómában, valamint az ógörögöknél is, Zeusz néven.

A Saturnus (Kewan) pedig a zsidóságra utaló Sabbath-bolygó.

A „Háromkirályok” legenda kulcs-szavai a 3-as szám, a csillag, a kisded és a király; ezen szavak képezhetik az „utólagosan illesztett hagyomány” alapját.

Röviden: a jelenleg elfogadott szemlélet értelmében, Keplernek a betlehemi legendát alapul vevő elmélete szerint, Jézus a „Jupiter-Szaturnusz együtt-állás” után, BC7-ben született.

Ismert, hogy BC7-ben (-6) három együttállás is volt, ami nagyon ritka jelenség. Valójában (a Stellarium égbolt-szimulátor programmal ellenőrizve) az októberi együttállás, mint közel-állás már márciusban elkezdődött a K-i égbolton és a következő év február végén, a Ny-i égbolton fejeződött be. Tehát az égi kép néhány hónap alatt valóban keletről nyugatra tartó vezérlő csillagként vonult át éjszakánként az égbolton. 

Nézzük meg, mi történt 220 évvel később:

Az Augustus féle I. összeírás BC8-7 éveit 220 évvel előre transzformálva az AD213-214 évekbe jutunk. Heródes halálának új, 220 évvel előretolt ideje AD217 tavasza.

Elméletünk igazolásához közelebb jutnánk, ha Jézus születésének idejét ezen időszakon belül, tehát az AD213 vége AD217 tavasza közötti időszakban, a legendák állításainak, azok lényegének, kulcs-szóinak megtartása mellett be lehetne azonosítani. 

219 évvel később, AD213-ban is Jupiter-Szaturnusz együttállás volt, október 11.-én, a Szűz csillagjegyben. (Ma október 11. már a Mérleg jegyébe esik, ennek oka a precesszió.)

Már AD213 augusztus hónapban elkezdődött a Jupiter-Szaturnusz közel-állás és a nyugati égbolton 1 évig kitartott, átnyúlt AD214-be. (A Jupiter Saturnus együttállások ciklusideje kicsit rövidebb, mint 20 év, 19,86 év.)

Tekintsük meg a Jupiter-Szaturnusz együttállások táblázatát a teljes, szóban forgó időszakra.

9.Táblázat

A fenti táblázat készítésekor még a Delta T (ΔT) nélkül számoltak, ezért a táblázat óra:perc értékei ma már pontatlannak számítanak, de ez most nem játszik szerepet.

Az AD213-as konjunkció is „vezércsillag” jelleggel vonult át az égbolton, minden éjjel, keletről nyugat felé. Az alábbi Stellarium fotón megnézhetjük az éppen "felkelő" konjunkciót:

A Jupiter-Saturnus konjunkció AD213-10-11. Baghdad-ból nézve, amely irányból a legenda szerint a „Napkeleti bölcsek” elindultak napnyugatra. A konjunkció a Szűz bal könyökénél látható. Jobbra fenn ugyanez látható erős nagyításban. Fotó: Stellarium

A bölcsek azt is látták, amit mi is láthatunk a retrospektív planetáris szimuláció segítségével, hogy tudni illik a Mars éppen áthaladt az Oroszlán csillagjegyén.

Azt is tudták, hogy hamarosan milyen égi esemény várható!

Nézzük meg mi is, hogy mi történt az égbolton!

Már AD213 dec. 15.-én, a Mars egyre jobban közelített a Jupiter-Saturnus felé, beállt a „hármas konjunkció sorába”. (a mai Tiberias városából nézve, útban Baghdadból Nazareth felé). Fotó: Stellarium.

Különlegessége ennek az együtt-állásnak, hogy már AD213 december közepétől kezdődően a Mars bolygó is fokozatosan beállt, minegy „enyhe ívben bekanyarodott” az Oroszlán jegyéből a Jupiter-Szaturnusz páros elé, és igen ritka „közeli hármas sorban állás” jött létre.

Ilyen különleges 3-as együttállás, sorban-állás cca. nyolcszáz-évenként fordul elő.

A Mars bolygó már hagyományosan és általános értelemben a "közösséget vezető egyéniség" (így pl. a hadvezér és ezért a háború) szimbóluma volt.

Amint a fenti Stellarium „fotó” mutatja, a Mars mozgásnak pálya-iránya jó közelítéssel az OROSZLÁN csillagjegy legfényesebb csillaga, az Alfa Leonis felől haladva mutatott a Jupiter-Saturnus párosra.

A különleges hármas sorban-állás AD214 január 6.-án, hajnalban Nazareth égbolt-kupolájának csaknem a közepén tartózkodott és a Mars beállt a Jupiter-Saturnus közelébe. A Mars a Földről nézve néha retrográd mozgást, hurokmozgást végez. Ezen a ponton a Mars megállt, majd hamarosan ismét eltávolodott a Jupiter-Saturnus párostól. 

 A hármas konjunkció AD214 jan. 6.-án Nazareth felett vált teljessé, ekkor került a 3 bolygó legközelebb egymáshoz. Stellarium fotó.

Véleményem szerint jogosan feltételezhető, hogy ez a „3 fényes csillag” (3 bolygó) a „betlehemi csillag”. Ennek megfelelően ez az égi jelenség lehet a „háromkirályok legenda” eredete is.

Nézzük meg, miért beszélnek a hagyományok "vezérlő csillagról"! Az alább beágyazott videoclip azt mutatja, hogyan alakult az égbolton a Jupiter-Szaturnusz-Mars bolygók helyzete AD213 október 1 és AD214 január 10 között. Látható, hogy hogyan vándorolt napról-napra, napkeletről napnyugatra a konjunkció, Nazarethből nézve, minden éjjel 4H00-kor. A clip sebessége 2 nap/1sec. Baghdad és Nazareth között a helyi középidő (LMST) különbsége 36 perc.  UTC időben számolva Baghdadban minden égi kép 36 perccel korábban következett be, mint Nazarethben. Baghdadból nézve LMST-ben azonos időpontban a látvány ugyanaz volt.  A clip itt is megtekinthető: https://vimeo.com/500167918

Vélhető, hogy az ókeresztények nem véletlenül ünnepelték Jézus születésnapját eredetileg Vízkereszt (Háromkirályok; Epiphania Domini = az Úr megjelenése) napján.

Az ortodox, valamint a kopt keresztények ma is január 6.-án ünneplik Jézus születésnapját, a karácsonyt.

A fentieket úgy is értelmezhetjük, hogy az AD214 év elejének égi eseményei meglehetősen jól illeszkedtek a 220 évvel korábbi égi eseményekhez. Megfordítva azonban még többet mond ez az egyezés! Lehetséges, hogy már az ókorban kiszámolták, hogy milyen égi jelenségre utalt Máté evangéliuma. Ezt ugyan nem kürtölték világgá, de a 220 év "beillesztése" során figyelembe vették. Célszerű volt figyelembe venni, hiszen Máté evangéliumából mindenki tudta, hogy fényes égi jelenséghez kapcsolódott Jézus születése. Ilyen fényes égi jelenséget 220 évvel korábban is fel kellett mutatni! Az égi jelenséget pedig azért nem nevezték meg, mert a nagyobb konfúzió elérése céljából Jézus születési évét 7 évvel el kellett tolni a 220 év betoldásával ellenkező irányban! 

Megjegyzés: 

A fenti csillagászati egyezés ellenére is valószínű, hogy Jézus valódi születési idejét továbbra sem ismerjük. Lehetséges, hogy a csupán egyetlen forrásban, Máté evangéliumában leírt betlehemi legenda egy utólagosan illesztett történet. Mivel azonban jól ismert leganda volt, az AD időszámítás "összezavarása" során figyelembe kellett venni. Miután csupán legendáról van szó, továbbra is bizonytalan, hogy Jézus születési ideje kapcsolódik-e egyáltalán a Jupiter-Szaturnusz együtt-álláshoz, vagy netán ezt csupán Máté evangéliuma és Kepler feltételezése alapján gondoljuk?

A rövidebb írásmód kedvéért a címben HOROLOGIUM alatt az Obelisk Augustae és az Ara Pacis Augustae építmény-együttesét értem.

Már említettük az AEQ bekövetkezésének térbeli stabilitását. Építmény-együttesünk szempontjából ez a stabilitás konkrétan a következőkben nyilvánul meg:

Képzeljük el az Obeliszk árnyékának azt a minden AEQ-napon (csupán kissé eltérő időpontokban) bekövetkező irányát amelyik éppen az Ara Pacis nyugati bejáratának a közepére mutat. Az Obeliszk és az Ara Pacis ismertnek tekinthető topológiai elhelyezkedése esetében ez az árnyékirány a Nap 251,72° azimut szögénél következik be. A Stellarium égboltszimulátor software segítségével megállapítható, hogy ezen azimut szögértéknél az Obeliszk fenti irányba mutató árnyéka AD212 szeptember 23.-án, az AEQ napján mindössze 22 cm-el volt hosszabb, mint AD2020 szeptember 22.-én, az AEQ napján. A BC9 szeptember 25.-ére eső AEQ napon pedig 111 cm-el volt hosszabb az árnyék, mint 2020 AEQ napján. Ráadásul az árnyék a felfelé haladó lépcsőn rövidebbnek látszik, mint a vízszintes felületen. A lépcsők függőleges fellépője viszont jól "megmutatja" a vízszintes felületen már alig látható, "lapos" árnyékot.

Ezeknek az adatoknak az ismeretében a BC9 évre és különösen az AD212 évre vonatkozóan meglehetős pontossággal modellezhető az árnyék statikus és dinamikus "viselkedése" is az AD2020 év adataival is. Ezeknek az árnyék-hosszaknak a "szórása" minden bizonnyal kisebb, mint az Obeliszk és az Ara Pacis relatív helyének a ma, utólag meghatározott pontossága. (Az árnyék-hosszakat azért is vizsgáltam meg, mert a 3D modellezésre rendelkezésemre álló eszköz, az ArchiCAD^TM építészeti modellező program nem teszi lehetővé ilyen régi évszámok beállítását. Viszont nagy pontossággal beállítható bármely helyszínen bármilyen azimut, amellyel matematikailag pontos statikus árnyék modellezhető.)

Archeológiai feltárási adatok, továbbá a korábbi és a legújabb kutatások (prof. Bernard Frischer és társai adatai alapján) felépítettem az építmények M = 1:1 arányú ArchiCAD^TM számítógépes 3D modelljét. Elemeztem az építmények fény-árnyék viszonyait és az AEQ-nap dátumához kapcsolódóan a következőkre jutottam:

• Az obeliszk "aranygömbje" árnyékának más szerepe volt, mint amit Buchner feltételezett. Ugyanis az aranygömb árnyéka az AEQ napján sem BC 9-ben sem az azóta eltelt években nem érhette el az Ara Pacis oltártömbjét. Természetesen az AEQ-nap előtt 2 nappal (pl. BC9 szeptember 23.-án), amikor még rövidebb volt az árnyék, ez még kevésbé történhetett meg.
• Az aranygömb árnyéka az AEQ napjától kezdődően, minden délután „elvileg” elérte az Ara Pacis külső lépcsőjét, majd 2-3 nappal később az oltár belső oltárlépcsőjét. De csupán elvileg, mert ebben a távolságban az aranygömb árnyéka gyakorlatilag elhalt!
• Szerintem a két építmény relatív elhelyezkedését és az aranygömböt céltudatosan úgy méretezték, hogy a 75 cm átmérőjűre becsült gömb árnyéka az AEQ-napon „már elhaljon”, amikor az Ara Pacis NY-i ajtónyílását elérte. Az Ara Pacistól nézve az aranygömb nem takarta el a Napot, melynek látószöge (látszólagos szögátmérője) 0,52°-0,54°! Ebből a kereken 90 méteres távolságból a Nap hatékony eltakarásához legalább 1m átmérőjű gömbre lett volna szükség. Ugyanakkor az aranygömb olyan mértékben mégis eltakarta a Napot, hogy legalább segített a Napba nézni!.
• Az Ara Pacis külső lépcsőin ülő vagy a külső lépcső előtt álló és a Nap felé tekintő megfigyelő számára úgy látszott, mintha maga a „napsugarakkal körül-ölelt aranygömb által kihangsúlyozott NAP” tért volna be az Ara Pacis szentélyébe!
• Az Obeliszk-pyramidion szintén erősen diffúz, elhaló félárnyékának szerepe elsősorban az lehetett, hogy „szimbolikus testőrként bekísérje az aranygömböt”, a Nap szimbólumát az Ara Pacis szentélyébe Augustus császár 2 napos születésnapi ünnepén. Az obeliszk árnyékának iránya pedig egyrészt a Nap irányában, másrészt az Ara Pacis oltárának irányában mutatta, hogy hova nézzenek az Ara Pacis elött álló megfigyelők.
• Az AEQ napját megelőző napon az obeliszk árnyéka még túl rövid volt, az AEQ napja után 2-3 nappal pedig már zavaróan hosszú volt, mert  az obeliszk pyramidionjának árnyékcsúcsa is egyre jobban láthatóan belépett az oltár nyugati ajtónyílásán a belső oltárlépcső alatti részre, illetve a belső oltárlépcsőre.

A betoldott 220 év elhagyása következtében, tehát az AD212 évtől kezdődően sem nyert realitást Buchner árnyék-tézise. 

Kiszámoltam és modelleztem, hogy BC9-ben az AEQ-napon az obeliszk pyramidion árnyékcsúcsa az ajtónyílás közepétől délre eső szélén már kissé "bezavart" volna.

Tekintsük meg az Obeliszk elméleti és valódi árnyékát az Ara Pacis irányában, illetve az Ara Pacis nyugati oldalán. Ebből a célból készítettem néhány videoclipet az Obelisk Augustae és az Ara Pacis Augustae „együttműködésről”, ezeket a clip-eket feltettem a Vimeo video-megosztóra.

Az "Obelisk of Emperor Augustus and Ara Pacis Augustae" c. első clip bemutatja, hogy déltől estig hogyan vonult végig az „aranygömb” árnyéka a napéjegyenlőségi egyenes (EQL) mentén, az AEQ napján, AD2020 szeptember 22.-én.  Amint már megállapítottuk, az árnyék ezen a napon, azonos Nap-azimut (árnyékirány) esetében, csupán nagyon kevéssel volt rövidebb, mint AD212 szeptember 23.-án, az AEQ napján.

A következő, „Point-shadow of Obelisk on Ara Pacis” című clip közelről mutatja az aranygömbnek a pontszerű Nap által vetített, tehát ideális, matematikai, valótlan árnyékát az Ara Pacis Nyugati oldalán, a fenti AEQ nap délutánján, 16H-tól, 20 percen át, de felgyorsítva.

A harmadik video, „Real shadow of Obelisk on Ara Pacis” photo-realisztikus clip arról, hogy milyen volt közelről a fenti árnyék a valóságban, az előző időintervallumban. Az aranygömb árnyéka a valóságban erősen diffúz, félárnyék (penumbrális árnyék) volt ebben a mintegy 90m távolságban.

A negyedik video, az „Ara Pacis Inside” azt szemlélteti, hogy a belső oltárlépcsőről nézve mennyire hatolt be az aranygömb árnyéka az Ara Pacis belső terébe,1 nappal az AEQ napja után, 2020 szeptember 23.-án. Ez a dátum megfelel AD212 szeptember 24. napjának. Az árnyék ebben a clip-ben 200% erősségű, hogy egyáltalán észrevehető legyen az aranygömb diffúz félárnyékának enyhe behatolása a szentély falán belülre, a nyugati bejárati nyílás déli szélén.Ezen a napon még nem volt az árnyék behatolása zavaró!

Végül az 5. videoclip, a „Sun spectacle from Ara Pacis” megmutatja, hogyan látták a Napot az Ara Pacis külső lépcsőjén ülő, vagy az Ara Pacis nyugati fala előtt álló és a Nap felé tekintő megfigyelők az AEQ napjának délutánján, az erős ellenfényben. Ebben a clip-ben a Nap látszólagos átmérőjét cca. a másfélszeresére növeltem, hogy szemléletesebb és megfigyelhetőbb legyen a látvány.

Az Horologium Augusti és az AEQ-kapcsolódása miatt fontos itt rávilágítani arra a tényre, hogy a március 23.-ra eső VEQ-nap (pl. BC45.-ben és az után még hosszú évekig), egyben szeptember 25. vagy 26.-ra eső AEQ-nappal jár együtt. Ez a Julián naptár szerkezetéből következik.

BC57 és BC26 között az AEQ-nap minden 4 évből csupán 1 évben esett szeptember 26.-ára, majd 3 éven át már szeptember 25-ére esett.  BC9-től már 4 évből 2 évben a VEQ előre került március 22-re. Ezzel együtt elmozdulva viszont már a BC25 évtől kezdődően egészen AD11-ig minden évben szeptember 25.-re esett az AEQ napja.  Mindez természetesen csak akkor történt így, ha BC45 után 36 éven át mégis helyesen, tehát 4 évenként követték egymást a szökőévek. 

Ha azonban tévesen 3 évenként alkalmazták volna a szökőéveket, akkor BC9-re már 3 nappal korábbra, szeptember 22.-re, tehát 1 nappal Augustus császár születésnapja előtti napra került volna az AEQ-nap. Ezt követően viszont az AEQ-nap 16 éven belül visszaállt volna szeptember 25.-re, mivel kihagytak 3 szökőévet. Az AEQ nap csak néhányszor esett volna szept. 23.-ra., a csillagászati AEQ-nap naptári dátuma gyorsan változott volna. Ezt már láttuk korábban is.

Valószínűtlennek tartom, hogy olyan építményt és ahhoz rendelt árnyékfunkciót terveztek volna, amely már az első évben is pontatlanul működött volna Augustus császár születésnapján. Az azt követő 16 évben pedig a működése csupán rövid átmeneti években kapcsolódott volna a naptár-helyreállítás miatt a naptárban gyorsan változó AEQ-dátumhoz.

7.Táblázat Forrás

Meglátásom szerint Buchner elméletében nem csupán a dátum téves!

Alapvetően téves Buchner elméletének azon állítása is, hogy Augustus császár az árnyékot választotta volna bármely építményben pozitív értelmű, ünnepi szimbólumként.

Sajnos csupán Augustus császár születésének évét (BC63) ismerjük, a szeptember 23. dátum feltételezett. Pontosabban csupán a Julián naptárban esett szeptember 23.-ra, amint ez korábban, a római naptár bemutatásánál láttuk. Abban az időben általában nem jegyezték fel a születésnapokat. Ha feljegyezték volna a dátumot, az akkor sem mondana sokat, hiszen Caesar naptárreformja előtt a római naptár (amint láttuk) nagyon hibásan, és ma már aligha rekonstruálhatóan működött. Azt viszont feljegyezhették, ha egy közméltóságot betöltő családban a fiúgyermek éppen az őszi napéjegyenlőség, az AEQ nevezetes és fontos napján született, attól függetlenül, hogy az AEQ-nap a téves naptárban éppen milyen dátumra esett.

Így, a fenti szimuláció ellenére is valószínű, hogy Augustus császár önmagának állított az Ara Pacis és az Obeliszk kapcsán szimbolikus emléket. Jogos tehát a feltételezés, hogy a Buchner-féle születésnapi funkció másképpen működött, nem pedig az eddig feltételezett, árnyékfunkció szerint, hanem a Naphoz és a napfényhez kapcsolódó jelenséget mutatott.

Vizsgáljuk meg, hogy hova vezet a Horologium Augusti esetében a feltételezetten betoldott 220 év kihagyása a történelemből! Adjunk hozzá az BC9-hez (-8) 220 évet: az AD212 évbe jutunk, ez az obeliszk működésének általunk feltételezett új, első éve.

Amint már láttuk, AD212 körül a VEQ március 21-re esett. A március 21.-ére eső VEQ-nap viszont tipikusan szeptember 23-24.-re eső AEQ-nappal jár együtt.

Tekintsük meg, hogy mit mond a fenti VEQ/AEQ táblázatunk AD212 sora:

8.Táblázat Forrás

A 6. és 7. Táblázatban UT idő-értékek szerepelnek, a zónaidő Rómában ennél 1 órával több, a földrajzi hosszúság szerinti helyi középidő (local mean solar time = LMST) pedig csupán kereken 50 perccel több: 13:03. (LMST, lásd: HELP Rövidítések)

Megfigyelhető, hogy az AD212 körüli években az AEQ napja még 2 évente felváltva szept. 23.- illetve 24.-re esett. Ezt követően, AD216.-tól már domináns módon, tehát 4 évből legalább 3 évben szept. 23.-ára esett az AEQ.

A Horologium Augusti (Solarium Augusti) szokásos magyar megnevezése: "Augustus császár napórája". Rövidebb neve a jelen írásban Horologium, rövidítése H-A. 

Idősebb Plinius (AD23/24–AD79) röviddel Augustus császár uralkodása után leírta, hogy Augustus Rómában, a Mars Mezőn, ma visszaszámolva BC10-ben megkezdte egy Egyiptomból, Heliopolis-ból odaszállított obeliszk felállíttatását. (A császár egyszerre 2 obeliszket szállíttatott Rómába). A "gnómon" (függőleges árnyékvető) BC9-től kezdődően látta el, – ma részben vitatott – naptár-funkcióit.  

Augustus császár a Horologium-obeliszket (Obelisk Augustae) a Nap tiszteletére szentelte.

Plinius szerint nem maga az obeliszk volt a naptár funkció árnyékvetője, hanem az obeliszk csúcsát alkotó „pyramidion”-ra  (apró piramisra) szerelt, aranyozott bronzgömb, "aranygömb" (aurata pila).

Ugyancsak BC9-ben, az obeliszk közelében befejeződött az Ara Pacis Augustae (Augustus békeoltára) szentély építése is, amit már 4 évvel korábban határozott el a római szenátus.

Az obeliszk a 9. vagy a 10. században leomlott, betemették, majd 1512-ben megtalálták. 1789-ben újra felállították (a csupán pontatlanul ismert, feltáráskor nem rögzített) eredeti helyétől délre, a Montecitorio téren, ahol ma is látható. (Új helye alapján ma főleg Montecitorio Obeliszk néven emlegetik.) A restaurált Ara Pacis ma ugyancsak nem az eredeti helyén, hanem egy új, kifejezetten számára épített múzeumban látható Rómában. 

Edmund Buchner neves német régész nézete alapján az obeliszket általában egy hatalmas, vízszintes óraszámlapú napórának (Horologium, Solarium) tekintik ma is. Régészként ezt részben korábbi vélemények, részben saját gondolatai alapján állította,  mert Plinius nem írt napóráról. Buchner feltételezése logikus, mert a gnómonokat gyakran használták napóraként. Viszont a napóra-funkcióra utaló ókori leírások vagy archeológiai eredmények még nem kerültek elő.

Buchner szerint az obeliszk és az Ara Pacis együtt tervezett és funkcionálisan összekapcsolódó, „együttműködő” építmény-együttest alkottak. (Ezért néha a két építmény együttesét értik Horologium Augusti alatt.) Lehetőséged van megtekinteni Bernard Frischer professzor és kutató-társai csaknem 5 perces videoját az ókori Mars-mezőről.

Buchner 1980-ban megtalálta az obeliszkhez kapcsolódó, a Nap delelését mutató „délvonal” (meridian; az obeliszk függőleges tengelyén átmenő, É-D irányú vonal a vízszintes talajon) jelzésére szolgáló bronz-sávokat az ókori térkövezetben. Így az obeliszknek a Nap delelését jelző naptár-funkciója bizonyossá vált. Az árnyék iránya az év minden napján mutatta a delet, a déli árnyék hossza (és ez által az aranygömb árnyéka) pedig jelezte az év napját, pontosabban a szakértők szerint elsősorban az időjárás- , széljárás- ill. évszak-határokat.

Bármely gnómon árnyékcsúcsa a napéjegyenlőségek napján a Ny-K irányú "napéjegyenlőségi egyenes vonal", az EQL (equinoctial line) mentén halad végig a nap során. Ennek megfelelően más kutatók szerint a napéjegyenlőség napját is mutatta az obeliszk aranygömbje árnyékának Ny-K irányú vonulása, napkeltétől napnyugtáig, a délvonalra merőleges EQL-en  Erre nincs sem történelmi visszaemlékezés, sem pedig régészeti bizonyíték.

Buchner azt tekintette az obeliszk egyik fő feladatának, hogy az AEQ napján és egyben Augustus császár születésnapján, szeptember 23.-án az obeliszk az árnyékának csúcsát az Ara Pacis oltárára vetítse. Buchner szerint ez azt jelképezhette, hogy a császár küldetése már születésétől (natus ad pacem) a béke megteremtése volt. Buchner azonban 1976-1980-ban még nem tudta pontosan, hogy melyik napra esett az AEQ a BC9 évben!

BC9-ben az AEQ ugyanis szeptember 25. napjára esett, tehát nem esett egybe Augustus császár születésnapjával!

Újabb asztro-archeológiai digitális szimuláció szerint (Prof. Bernard Frischer és társai) BC9 szeptember 23.-án a Nap még olyan magasan járt, hogy az obeliszk megfelelő irányú árnyéka még túl rövid volt, nem érte el az Ara Pacis nyugati bejáratát sem, nemhogy az oltárt. Pár perccel később, amikor az árnyék már hosszabb volt és már elérte volna a bejáratot, addigra az árnyék már kitért déli irányba.

BC9 szept. 25.-én, az AEQ napján az aranygömb árnyéka viszont már elérte az Ara Pacis belső előterét, de még ezen a napon sem érte el az oltárt.

Tehát a Buchner féle születésnapi funkció nem működött BC9-ben!

Számomra ez csillagászati megfontolás alapján a következőt jelenti: Abban a bizonyítottnak tekinthető esetben, ha BC9 szeptember 25.-én elérte az aranygömb árnyéka az Ara Pacis belső előterét, akkor az AEQ térbeli stabilitása miatt, a mindenkori AEQ napján hasonló módon szintén el kellett érnie. A szükséges árnyék-beesési szög minden év AEQ-napján bekövetkezik és az ahhoz tartozó árnyékhossz minden év AEQ-napján, csekély hosszeltéréssel létrejön. Az AEQ napjához tartozó árnyék hosszváltozása a különböző években egy keskeny intervallumba esik. Az eredeti Obelisk Augustae árnyékának hossza napjainkban is  beleesne ebbe a keskeny sávba.  

A már korábban is említett Augustus féle naptár-helyreállítás kapcsán a naptárkutatók körében ma az a legelfogadottabb, hogy a restauráció BC9 után kezdődött. BC9 volt az utolsó, tévesen (4 év helyett 3 évente) alkalmazott szökőév.

A naptár-helyreállítás végeredménye az AD8 évtől érvényesült. Ettől kezdődően állt helyre teljesen, tehát az eredeti terv szerint, összességében napok elhagyása avagy betoldása nélkül működött a Julián naptár, mint ahogyan korábbam már vázoltuk.

5.Táblázat 

(Az AEQ (LMT) értékek a szerző számításai ezen forrás alapján.)

A 5. Táblázatban szürke kiemelés jelzi a 4-éves, sárga kiemelés pedig a 3-éves szökőévciklus éveit. A naptárhelyreállás AD8 évét, amely 4-éves ciklusév, türkiz kiemelés jelzi. Zöld ill. narancssárga kiemelés jelzi, hogy Augustus császár melyik 3 szökőévet hagyhatta ki, attól függően, hogy azokat 3 vagy 4 évente hagyta-e ki.

Nézzük meg, hogy hogyan alakult az AEQ-nap dátuma 220 évvel később:

6.Táblázat

Amint már a HILARIA kapcsán említettük: az AEQ napja az AD184 évtől kezdődően 2 évente, még felváltva szept. 23. ill. 24. napjára, majd AD216-tól, 100 éven át, domináns módon szeptember 23. napjára esett.

Augustus császár szept. 23-24.-én (biduum) ünnepeltette a születésnapját. Feltehetően azért döntött így a császár, mert a naptárhelyreállítás induló évében, szerintünk az AD212 évben még felváltva ezen két napra esett az AEQ-nap, amint az 5.1 fejezetben is láttuk.

Értelmezésünk szerint Augustus császár a születésnapját nem egy adott dátumhoz, hanem az AEQ napjához kötötte, amely az ő korában egyre gyakrabban, dominánsan, majd később, évtizedeken át pontosan éppen szeptember 23. napjára esett.

Ezt a tényt Augustus csillagászai nyilván előre kiszámolták és jelezték a császárnak.

Azért helyezhette Augustus császár szept. 23.-ra a születésnapját, mert csillagászai szerint sokáig ezen a napon következett majd be az AEQ.

Láthatóan a VEQ és az AEQ is nagyon a helyükön vannak 220 évvel később, AD228-ban!

Jegyezzük meg: Lehetséges, hogy az Augustus császár féle naptárhelyreállítás meg sem történt, mert 220 évvel később a szökőéveket mégis helyesen alkalmazták, így a naptárrestaurációra nem is volt szükség,

A Julián naptár az AD228 évtől kezdődően a saját szabályai szerint biztosan helyesen működött, egészen XIII. Gergely pápa naptárreformjáig (AD1582).

Megjegyzés:

Véleményem szerint Augustus császár a priori úgy "használta volna" az AEQ napjának dátumát, hogy hosszú távon gondolkodva AD8-ra szeptember 25-ét, AD228-ra viszont szeptember 23-át tűzte volna ki a saját AEQ-születésnapnak. Függetlenül attól, hogy ezen évek előtt valóban restaurálnia kellett-e a Julián naptárt vagy sem.

Szerintem tudományos módszerekkel újra kellene vizsgálni, hogy az Augustus császár féle naptárhelyreállításra vonatkozó, sokkal későbbi korból származó két visszaemlékezés nem hamisítvány-e. Amennyiben ugyanis Augustus császár valóban 220 évvel később élt, akkor értelmét veszíti a naptár „eltévesztésének elmélete” (a 3 évenkénti szökőévek) és szükségtelen volt az utólagos naptárhelyreállítás is.