Forrás: https://www.zmescience.com

A Hilaria tavaszünneppel ellentétben, a régi római állami ünnepek sorában az egyik legjelentősebb ünnep a SATURNALIA, Saturnus isten ünnepe volt, amely december 17.-én kezdődött.

A Saturnalia eredetileg az őszi mezőgazdasági munkák befejezésének ünnepe volt.

A mezőgazdaság megteremtésének korára, az ősi „aranykorra” emlékeztek. Munkaszünet volt és hatalmas népünnepély, zene, tánc, evés-ivás. A családtagok, a barátok és a közeli ismerősök egymást kölcsönösen megajándékozták, akárcsak mi tesszük karácsonykor, csak ők néhány nappal korábban.

„Kifordított világot” játszottak; a rabszolgák urakká váltak, az urak kiszolgálták a rabszolgákat.

Saturnus isten több volt, mint az „aranykor” megteremtője, egyben az "idő égi ura" is volt, a görög mitológiák Kronosz istenének római megfelelője, Uranosz gyermeke, a titánok vezéralakja, és Jupiter, vagyis a görög Zeusz római megfelelőjének apja.

A Saturnalia néhány nappal megelőzte a téli napfordulót (winter solstice = WIS). Az ünneplés az idők során egyre hosszabb lett, a WIS napjáig eltartott. Így összefüggött a hagyományos római Nap-kultusszal is.

Forrás: http://blogbeaumonde.beaumondeorganics.com

Az emberek a Saturnalia napjaiban egyben legyőzték a téli sötétségből eredő félelmüket és bizakodva várták az „idő kerekének kőrbefordulását”, a téli napfordulót, amely meghozta számukra a Nap "újjászületését", a téli napfordulót követően egyre hosszabbá váló nappalokat.

A korábbi naptár hibáit az emberek a mindennapokban úgy élték meg, hogy a Sturnalia dátuma "ugrált" a naptárban és eltávolodott a jól megfigyelhető és a Saturnáliához szorosan kapcsolódó téli napfordulótól, sőt, néha magától a téli időszaktól is. (A téli napforduló többek között azért volt jól megfigyelhető, mert akkor volt a leghosszabb bármely adott irányban, pl. a délben az északi irányban mért árnyék.)

A rómaiak már a város alapítása óta Apollo néven imádták a "napistent". Ehhez mintaként szolgált a „sokoldalú” (csak részben napisten) ógörög Apollon (Zeus fia) és az etruszk Apulu is. 

Később saját fő-napistent teremtettek maguknak, "Sol" néven, aki a meghódított keleti területek napistenei, az ógörög Helios, a keleti (perzsa) Mithrasz és az egyiptomi Ré napistenek „egybegyúrt”, római megfelelőjének tekinthető.

A napisteneik tiszteletére templomokat építettek és ünnepségeket tartottak, de kiváltképpen a téli napfordulót, a Nap újjászületését tartották fontosnak.

A napkultusz Augustus császárral erősödött fel újra. Augustus a „Nap fia” volt, önmaga szimbólumának tekintette a Napot.

A Nap idővel egyre fontosabbá vált, ezért a Sol Invictus, a „Legyőzhetetlen Nap” ünnepét később, AD274-ben, hivatalosan is december 25.-ére (Mithras születésnapja) rögzítették.

A római Mithrasz napkultusz még a kereszténység hivatalos tolerálását (AD313, „Milánói ediktum”; I. Constantinus, Nagy Konstantin) is sok évvel túlélte és a misztériumvallás pl. Pannóniában is hóditott. Mithrasz szentélyt találtak pl. Savaria (Szombathely) és Aquincum romjai között.

A pontatlan és tévesen alkalmazott naptárak korában az ünnepek napokban mért távolsága fontossá vált, hiszen támpontként szolgált a következő ünnep napjának meghatározásához.

Vessük össze a régi római és az új Julián naptárban a Saturnalia első napja és a következő évi Hilaria napokban mért távolságát, a fenti, 1. Táblázat alapján! 

A régi római naptárban a decemberi hátra lévő napok száma 29-17=12. Ehhez adódnak a januári és a februári napok, amelyek összege 29+28, valamint a márciusi napok március 25. napjáig; ez összesen 12+29+28+25 = 94 nap.

Más, közvetett jelek is léteznek arra vonatkozóan, hogy a VEQ a Julián naptár első évében március 21.-ére eshetett, ám a naptárkutatók ezeket többnyire figyelmen kívül hagyták.

Az I. Niceai Zsinat (mai tudásunk szerint AD325) a VEQ dátumát, március 21-ére rögzítette a húsvét táblák kiszámításához. (Et később bemutatjuk.)

XIII. Gergely pápa  a VEQ-dátumát ugyancsak március 21-re állította be a Gergely-naptárban. (Később ezt is részletezzük.)

Mindkettő választhatta volna bármelyik közeli napot, de valamilyen okból mégis így döntöttek!