Gaius Julius Caesar (BC100 - BC44) naptárreformjának kezdőéve csupán 45 évvel előzte meg AD1-et. Azért érdemes Caesar naptárreformjának körülményeit elemezni, mert az új naptár precíz csillagászati alapokon jött létre és ennek megfelelően kiállta az idők próbáját.

Ámbár a Julián naptár bevezetése után még évszázadokkal sem létezett a mai értelemben vett évszám-jelölés a naptárban, de a Julián naptár egyszerű szerkezetének köszönhetően, csillagászati módszerekkel, az évszámok, sőt a napok és az órák is könnyen és jó pontossággal visszaszámíthatók a régmúltra.

A történészek és a naptárszakértők döntő többsége ma elfogadja, hogy Julius Caesar BC45 január 1.-től kezdődően vezette be az ógörög származású, alexandriai csillagász, Szoszigenész (Sosigenes) javaslatai szerint, egyiptomi minta alapján megalkotott új, a napévnek megfelelő szoláris naptárát. 

Julius Caesar naptárreformjához kapcsolódóan az a nézet a legelterjedtebb, hogy BC45 után tévesen, nevezetesen 4 helyett 3-évenként alkalmazták a szökőéveket. (Caesart BC44 márciusának idusán Brutus meggyilkolta.)

A tévedés (számomra nehezen elfogadható módon) túlságosan sokáig, 36 éven át tartott. Kilenc helyett 12 szökőévet toldottak be, ezért Augustus császár a BC9 évet követően helyreállította a naptárt, kihagyott 3 szökőévet. A tévedést néhányan azzal magyarázzák, hogy a szökőévek ciklusát "inkluzíve" számolták. Akkor talán a mai módon számoltak, amikor meghatározták és kihirdették az új naptár szökőéveinek ciklus-idejét? Alig hihető. A rekonstrukció miatt a naptár csupán az AD8 évtől kezdve működött ismét helyesen, az eredeti tervnek megfelelően. (Egyes naptár-szakértők számítása szerint már AD4-től helyreállt a Julián naptár.)

A fenti, téves szökőév alkalmazást egyetlen korai utalás és egy későbbi visszaemlékezés (Solinus, 3. és Macrobius, 5. század) írja le; ugyanakkor legalább kilenc, egymásnak ellentmondó elmélet létezik a szökőévek „lehetséges” alkalmazására..

A legújabb kutatások értelmében ismert viszont, hogy Augustus császár már BC24-ben (vagy esetleg csak 1-2 évvel BC24 után) a Julián naptár szerinti 4 éves szökőév-ciklust vezetett be Alexandriában.

Véleményem szerint, ha Augustus már BC24-ben tudta, hogy a 3-évenkénti, római szökőév-alkalmazás téves, akkor (annak ellenére, hogy akkor még nem ő volt az „idő ura”, a pontifex maximus) császárként Rómában sem várt volna  BC9-ig a tévedés kijavításának megkezdésével. Ha pedig BC24-ben még nem tudta volna, hogy téves a szökőév, akkor Alexandriában is a téves, 3 évenkénti szöktetést vezette volna be.

Az Egyiptomban helyesen elrendelt és alkalmazott szökőév-rendszer arra is utalhat, hogy Rómában sem rontották el a naptárt 36 éven át. Esetleg téves a szökőévek 3 évenkénti alkalmazásáról szóló, sokkal későbbi visszaemlékezés, ez azonban hipotézisünk szempontjából nem perdöntő.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a Gergely dilemma nem 3 napról, hanem 6 napról szólna, ha valóban lett volna szökőév-tévedés, de azt Augusztus császár nem korrigálta volna. 

Ehhez kapcsolódóan jegyzem meg a következőt. Sokáig több naptárkutató feltételezte, hogy XIII. Gergely pápának azért kellett csupán 10 napot kihagynia 13 nap helyett a naptárreformja bevezetésekor, mert korábban, az I. Niceai zsinat (AD325) már kihagyott 3 napot a Julián naptárból. A Niceai zsinat általi 3 nap kihagyást ma már a legtöbb kutató elveti, mert nincs rá semmiféle bizonyíték. Napok kihagyásról vagy kihagyott szökőévekről sem az I. Niceai zsinat évében, sem pedig az azt követő évtizedek során nincs forrásunk.

Az összes forrás, amelyet ismerek, azt állítja, hogy Augustus császár minden eltelt napot figyelembe véve, teljes mértékben helyreállította a Julian naptárt. Tehát AD8-ig terjedően, összességében egyetlen napo t sem töröltek, sem nem adtak hozzá. Következésképpen az, hogy mikor és hogyan alkalmazták a szökőéveket BC8-ig, az csupán abban az esetben lényeges, ha egy adott dátumot keresünk ebben az 52 éves időszakban. (BC45-AD8)