A Horologium Augusti (Solarium Augusti) szokásos magyar megnevezése: "Augustus császár napórája". Rövidebb neve a jelen írásban Horologium, rövidítése H-A. 

Idősebb Plinius (AD23/24–AD79) röviddel Augustus császár uralkodása után leírta, hogy Augustus Rómában, a Mars Mezőn, ma visszaszámolva BC10-ben megkezdte egy Egyiptomból, Heliopolis-ból odaszállított obeliszk felállíttatását. (A császár egyszerre 2 obeliszket szállíttatott Rómába). A "gnómon" (függőleges árnyékvető) BC9-től kezdődően látta el, – ma részben vitatott – naptár-funkcióit.  

Augustus császár a Horologium-obeliszket (Obelisk Augustae) a Nap tiszteletére szentelte.

Plinius szerint nem maga az obeliszk volt a naptár funkció árnyékvetője, hanem az obeliszk csúcsát alkotó „pyramidion”-ra  (apró piramisra) szerelt, aranyozott bronzgömb, "aranygömb" (aurata pila).

Ugyancsak BC9-ben, az obeliszk közelében befejeződött az Ara Pacis Augustae (Augustus békeoltára) szentély építése is, amit már 4 évvel korábban határozott el a római szenátus.

Az obeliszk a 9. vagy a 10. században leomlott, betemették, majd 1512-ben megtalálták. 1789-ben újra felállították (a csupán pontatlanul ismert, feltáráskor nem rögzített) eredeti helyétől délre, a Montecitorio téren, ahol ma is látható. (Új helye alapján ma főleg Montecitorio Obeliszk néven emlegetik.) A restaurált Ara Pacis ma ugyancsak nem az eredeti helyén, hanem egy új, kifejezetten számára épített múzeumban látható Rómában. 

Edmund Buchner neves német régész nézete alapján az obeliszket általában egy hatalmas, vízszintes óraszámlapú napórának (Horologium, Solarium) tekintik ma is. Régészként ezt részben korábbi vélemények, részben saját gondolatai alapján állította,  mert Plinius nem írt napóráról. Buchner feltételezése logikus, mert a gnómonokat gyakran használták napóraként. Viszont a napóra-funkcióra utaló ókori leírások vagy archeológiai eredmények még nem kerültek elő.

Buchner szerint az obeliszk és az Ara Pacis együtt tervezett és funkcionálisan összekapcsolódó, „együttműködő” építmény-együttest alkottak. (Ezért néha a két építmény együttesét értik Horologium Augusti alatt.) Lehetőséged van megtekinteni Bernard Frischer professzor és kutató-társai csaknem 5 perces videoját az ókori Mars-mezőről.

Buchner 1980-ban megtalálta az obeliszkhez kapcsolódó, a Nap delelését mutató „délvonal” (meridian; az obeliszk függőleges tengelyén átmenő, É-D irányú vonal a vízszintes talajon) jelzésére szolgáló bronz-sávokat az ókori térkövezetben. Így az obeliszknek a Nap delelését jelző naptár-funkciója bizonyossá vált. Az árnyék iránya az év minden napján mutatta a delet, a déli árnyék hossza (és ez által az aranygömb árnyéka) pedig jelezte az év napját, pontosabban a szakértők szerint elsősorban az időjárás- , széljárás- ill. évszak-határokat.

Bármely gnómon árnyékcsúcsa a napéjegyenlőségek napján a Ny-K irányú "napéjegyenlőségi egyenes vonal", az EQL (equinoctial line) mentén halad végig a nap során. Ennek megfelelően más kutatók szerint a napéjegyenlőség napját is mutatta az obeliszk aranygömbje árnyékának Ny-K irányú vonulása, napkeltétől napnyugtáig, a délvonalra merőleges EQL-en  Erre nincs sem történelmi visszaemlékezés, sem pedig régészeti bizonyíték.

Buchner azt tekintette az obeliszk egyik fő feladatának, hogy az AEQ napján és egyben Augustus császár születésnapján, szeptember 23.-án az obeliszk az árnyékának csúcsát az Ara Pacis oltárára vetítse. Buchner szerint ez azt jelképezhette, hogy a császár küldetése már születésétől (natus ad pacem) a béke megteremtése volt. Buchner azonban 1976-1980-ban még nem tudta pontosan, hogy melyik napra esett az AEQ a BC9 évben!

BC9-ben az AEQ ugyanis szeptember 25. napjára esett, tehát nem esett egybe Augustus császár születésnapjával!

Újabb asztro-archeológiai digitális szimuláció szerint (Prof. Bernard Frischer és társai) BC9 szeptember 23.-án a Nap még olyan magasan járt, hogy az obeliszk megfelelő irányú árnyéka még túl rövid volt, nem érte el az Ara Pacis nyugati bejáratát sem, nemhogy az oltárt. Pár perccel később, amikor az árnyék már hosszabb volt és már elérte volna a bejáratot, addigra az árnyék már kitért déli irányba.

BC9 szept. 25.-én, az AEQ napján az aranygömb árnyéka viszont már elérte az Ara Pacis belső előterét, de még ezen a napon sem érte el az oltárt.

Tehát a Buchner féle születésnapi funkció nem működött BC9-ben!

Számomra ez csillagászati megfontolás alapján a következőt jelenti: Abban a bizonyítottnak tekinthető esetben, ha BC9 szeptember 25.-én elérte az aranygömb árnyéka az Ara Pacis belső előterét, akkor az AEQ térbeli stabilitása miatt, a mindenkori AEQ napján hasonló módon szintén el kellett érnie. A szükséges árnyék-beesési szög minden év AEQ-napján bekövetkezik és az ahhoz tartozó árnyékhossz minden év AEQ-napján, csekély hosszeltéréssel létrejön. Az AEQ napjához tartozó árnyék hosszváltozása a különböző években egy keskeny intervallumba esik. Az eredeti Obelisk Augustae árnyékának hossza napjainkban is  beleesne ebbe a keskeny sávba.