Caesar naptárreformjának időszakában az egyiptomi polgári naptár a többségi szakvélemény szerint már 2300 éve (II. Pepi; VI. dinasztia óta), néhány más vélemény szerint pedig már mintegy 5000 éve, 12*30+5=365 napos, fix szoláris naptár volt.  Ebben a naptárban pl. az egyiptomiak számára fontos tavaszpont (VEQ) vagy bármely más csillagászati időpont kereken 4 évente egy napot előre sietett, amíg az egész évet körbe nem járta.

Ugyanakkor az egyiptomi pap-csillagászok naptára 3 éven át 360+5 majd a negyedik évben 360+6 napos volt. Ez a naptár sokkal pontosabb volt, ezért ez szolgált Caesar számára mintaként a Julian naptárhoz. Az egyiptomi papok naptára és a Julián naptár azonos pontosságúak, éveik átlagos hossza 365,25 nap.

A két egyiptomi naptár 1461 polgári és 1460 papi év (Szóthisz-ciklus, összesen 533265 nap) elteltével „összetalálkozott egymással”, amit hatalmas állami ünnep övezett. 

Kiszámítható, stabil (fix) jellegük miatt a két egyiptomi és a Julian naptár, (kivéve a Julián naptár első 52 évét, a bizonytalan szökőévek időszakát), jól átszámíthatók egymásba. Egyszerű de következetes szabályainak köszönhetően a Julián naptár formálisan jól visszaszámítható még a BC45 előtti évszázadokra is.

Mivel a holdhónap jó közelítéssel 29,5 nap hosszú, a korai római holdnaptár legrégibb változatában, amely az államalapítás előtti időkig nyúlik vissza, a hónapok hossza feltehetően 29-30 nap volt, váltakozva.

Cézár uralkodása előtt, az évszázadok során, a régi római holdnaptár többszöri, mély átalakuláson ment keresztül. Már Romulus vagy Numa Pompilius megnövelte a hónapok hosszát. Az év márciussal kezdődött és mindössze 10 hónap kapott nevet vagy sorszámot. Létrejött a 304 napos holdnaptár, amelyben 4 nevesített (Martius, Aprilis, Maius, Iunius) és 6 sorszámozott; (5.-Quintilis; 6.-Sextilis; 7.-September; 8.-October; 9.-November, 10.-December) hónap volt. Ez a 10 hónap azonban nem tett ki egy napévet, ezért a téli tétlenség időszakára betoldottak egy kéthónapnyi névtelen időszakot.

Később a Ianuarius és a Februarius neveket adták ennek a téli betoldásnak; a naptár így átalakult 12 hónaposra. A naptári év normál években mindössze 354 napos lett volna, de ezt babonás hiedelmek miatt 355 napra módosították. Ehhez megváltoztatták a hónapok hosszát. A 12 hónapból a négy 31 napos és a hét 29 napos hónapot a februárt 28 napos hossza egészítette ki 355 napra. A 355 napos köztársasági naptár szerkezetét a következő fejezetben mutatjuk meg.

Időközben, a BC153. évben az év első napját áthelyezték január 1-jére, amikor is az új tisztviselők hivatalba léptek.  

Mindez nem lett volna elegendő az átalakított naptár napévnek megfelelő működéséhez. Ezért kétévente, felváltva 22 vagy 23 „toldaléknapot” (intercalatio) iktattak be a normál években 28 napos február 23. és 24.  napja közé.

A négyéves ciklusok időtartama ezért 355+377+355+378 = 1465 nap hosszúságú lett

Ez által azonban az évek túl hosszúvá, átlagosan 1465/4 = 366,25 nap hosszúvá váltak.

A csillagászati jelenségek pl. a tavaszi és őszi napéjegyenlőség naptári napja, továbbra is „ugrált” a naptárban, továbbá évente átlagosan 1 napot „hátrált” is a dátumuk a naptárban.

A változások részletei még ennél is bonyolultabbak voltak, az ismert vélemények és adatok áttanulmányozhatók a neten.

A helyzetet súlyosbította az a tény, hogy a naptárt felügyelő papok nem tartották be a csillagászati naptár-szabályokat. A kétévente szükséges 22 vagy 23 toldaléknapot rendszertelenül alkalmazták.

Julius Caesar korára a Római Köztárság naptára olyannyira „elromlott”, hogy Caesar kénytelen volt BC46-ban, az esedékes 23 napon felül, további 67 napot betoldani.

Ez által az „utolsó zűrzavaros év” (annus confusionis ultimus), BC46 hossza 445 nap lett.