Láttuk, hogy Jézus nem december 25.-én született, születésnapjának ünnepét a római egyház csupán évszázadokkal később tette december 25.-re. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus születésének évét Teres Ágoston az Augustus császár féle első népszámlálás, adóösszeírás (BC8-BC7), valamint Nagy Heródes halálának dátuma (BC4 tavasza) közötti időszakra tette. Teres, Kepler felvetése és a betlehemi csillag legendája alapján beazonosította a nagy Jupiter-Szaturnusz együttállást ezen az időszakon belül. Így került Jézus születési éve BC7-re. Konkrét történelmi adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, ezért mi is ezekből a legendára alapozott adatokból tudunk csak kiindulni.

Mindezt annyival egészítjük ki, hogy ugyancsak a legendák szerint keletről, egy régebbi jövendölés és a csillagok útmutatása alapján eljöttek a „háromkirályok”, hogy hódoljanak a kisdednek. A három királyról ma tudni véljük, hogy valójában nem keleti birodalmak királyai, nem uralkodók, hanem napkeleti bölcsek voltak. Olyan bölcsek, „mágusok” (magi), akik értettek a csillagászathoz és a csillagjósláshoz. Ma úgy mondanánk, asztronómusok és egyben asztrológusok, ez a két tudomány abban a korban meglehetősen egybefolyt.

Fontos tény, hogy a Jupiter az ókorban „királycsillag” volt, a „világ urának csillaga”, a legfőbb istenség jelképe Mezopotámiaban és Rómában, valamint az ógörögöknél is, Zeusz néven.

A Saturnus (Kewan) pedig a zsidóságra utaló Sabbath-bolygó.

A „Háromkirályok” legenda kulcs-szavai a 3-as szám, a csillag, a kisded és a király; ezen szavak képezhetik az „utólagosan illesztett hagyomány” alapját.

Röviden: a jelenleg elfogadott szemlélet értelmében, Keplernek a betlehemi legendát alapul vevő elmélete szerint, Jézus a „Jupiter-Szaturnusz együtt-állás” után, BC7-ben született.

Ismert, hogy BC7-ben (-6) három együttállás is volt, ami nagyon ritka jelenség. Valójában (a Stellarium égbolt-szimulátor programmal ellenőrizve) az októberi együttállás, mint közel-állás már márciusban elkezdődött a K-i égbolton és a következő év február végén, a Ny-i égbolton fejeződött be. Tehát az égi kép néhány hónap alatt valóban keletről nyugatra tartó vezérlő csillagként vonult át éjszakánként az égbolton. 

Nézzük meg, mi történt 220 évvel később:

Az Augustus féle I. összeírás BC8-7 éveit 220 évvel előre transzformálva az AD213-214 évekbe jutunk. Heródes halálának új, 220 évvel előretolt ideje AD217 tavasza.

Elméletünk igazolásához közelebb jutnánk, ha Jézus születésének idejét ezen időszakon belül, tehát az AD213 vége AD217 tavasza közötti időszakban, a legendák állításainak, azok lényegének, kulcs-szóinak megtartása mellett be lehetne azonosítani. 

219 évvel később, AD213-ban is Jupiter-Szaturnusz együttállás volt, október 11.-én, a Szűz csillagjegyben. (Ma október 11. már a Mérleg jegyébe esik, ennek oka a precesszió.)

Már AD213 augusztus hónapban elkezdődött a Jupiter-Szaturnusz közel-állás és a nyugati égbolton 1 évig kitartott, átnyúlt AD214-be. (A Jupiter Saturnus együttállások ciklusideje kicsit rövidebb, mint 20 év, 19,86 év.)

Tekintsük meg a Jupiter-Szaturnusz együttállások táblázatát a teljes, szóban forgó időszakra.

9.Táblázat

A fenti táblázat készítésekor még a Delta T (ΔT) nélkül számoltak, ezért a táblázat óra:perc értékei ma már pontatlannak számítanak, de ez most nem játszik szerepet.

Az AD213-as konjunkció is „vezércsillag” jelleggel vonult át az égbolton, minden éjjel, keletről nyugat felé. Az alábbi Stellarium fotón megnézhetjük az éppen "felkelő" konjunkciót:

A Jupiter-Saturnus konjunkció AD213-10-11. Baghdad-ból nézve, amely irányból a legenda szerint a „Napkeleti bölcsek” elindultak napnyugatra. A konjunkció a Szűz bal könyökénél látható. Jobbra fenn ugyanez látható erős nagyításban. Fotó: Stellarium

A bölcsek azt is látták, amit mi is láthatunk a retrospektív planetáris szimuláció segítségével, hogy tudni illik a Mars éppen áthaladt az Oroszlán csillagjegyén.

Azt is tudták, hogy hamarosan milyen égi esemény várható!

Nézzük meg mi is, hogy mi történt az égbolton!

Már AD213 dec. 15.-én, a Mars egyre jobban közelített a Jupiter-Saturnus felé, beállt a „hármas konjunkció sorába”. (a mai Tiberias városából nézve, útban Baghdadból Nazareth felé). Fotó: Stellarium.

Különlegessége ennek az együtt-állásnak, hogy már AD213 december közepétől kezdődően a Mars bolygó is fokozatosan beállt, minegy „enyhe ívben bekanyarodott” az Oroszlán jegyéből a Jupiter-Szaturnusz páros elé, és igen ritka „közeli hármas sorban állás” jött létre.

Ilyen különleges 3-as együttállás, sorban-állás cca. nyolcszáz-évenként fordul elő.

A Mars bolygó már hagyományosan és általános értelemben a "közösséget vezető egyéniség" (így pl. a hadvezér és ezért a háború) szimbóluma volt.

Amint a fenti Stellarium „fotó” mutatja, a Mars mozgásnak pálya-iránya jó közelítéssel az OROSZLÁN csillagjegy legfényesebb csillaga, az Alfa Leonis felől haladva mutatott a Jupiter-Saturnus párosra.

A különleges hármas sorban-állás AD214 január 6.-án, hajnalban Nazareth égbolt-kupolájának csaknem a közepén tartózkodott és a Mars beállt a Jupiter-Saturnus közelébe. A Mars a Földről nézve néha retrográd mozgást, hurokmozgást végez. Ezen a ponton a Mars megállt, majd hamarosan ismét eltávolodott a Jupiter-Saturnus párostól. 

 A hármas konjunkció AD214 jan. 6.-án Nazareth felett vált teljessé, ekkor került a 3 bolygó legközelebb egymáshoz. Stellarium fotó.

Véleményem szerint jogosan feltételezhető, hogy ez a „3 fényes csillag” (3 bolygó) a „betlehemi csillag”. Ennek megfelelően ez az égi jelenség lehet a „háromkirályok legenda” eredete is.

Nézzük meg, miért beszélnek a hagyományok "vezérlő csillagról"! Az alább beágyazott videoclip azt mutatja, hogyan alakult az égbolton a Jupiter-Szaturnusz-Mars bolygók helyzete AD213 október 1 és AD214 január 10 között. Látható, hogy hogyan vándorolt napról-napra, napkeletről napnyugatra a konjunkció, Nazarethből nézve, minden éjjel 4H00-kor. A clip sebessége 2 nap/1sec. Baghdad és Nazareth között a helyi középidő (LMST) különbsége 36 perc.  UTC időben számolva Baghdadban minden égi kép 36 perccel korábban következett be, mint Nazarethben. Baghdadból nézve LMST-ben azonos időpontban a látvány ugyanaz volt.  A clip itt is megtekinthető: https://vimeo.com/500167918

Vélhető, hogy az ókeresztények nem véletlenül ünnepelték Jézus születésnapját eredetileg Vízkereszt (Háromkirályok; Epiphania Domini = az Úr megjelenése) napján.

Az ortodox, valamint a kopt keresztények ma is január 6.-án ünneplik Jézus születésnapját, a karácsonyt.

A fentieket úgy is értelmezhetjük, hogy az AD214 év elejének égi eseményei meglehetősen jól illeszkedtek a 220 évvel korábbi égi eseményekhez. Megfordítva azonban még többet mond ez az egyezés! Lehetséges, hogy már az ókorban kiszámolták, hogy milyen égi jelenségre utalt Máté evangéliuma. Ezt ugyan nem kürtölték világgá, de a 220 év "beillesztése" során figyelembe vették. Célszerű volt figyelembe venni, hiszen Máté evangéliumából mindenki tudta, hogy fényes égi jelenséghez kapcsolódott Jézus születése. Ilyen fényes égi jelenséget 220 évvel korábban is fel kellett mutatni! Az égi jelenséget pedig azért nem nevezték meg, mert a nagyobb konfúzió elérése céljából Jézus születési évét 7 évvel el kellett tolni a 220 év betoldásával ellenkező irányban! 

Megjegyzés: 

A fenti csillagászati egyezés ellenére is valószínű, hogy Jézus valódi születési idejét továbbra sem ismerjük. Lehetséges, hogy a csupán egyetlen forrásban, Máté evangéliumában leírt betlehemi legenda egy utólagosan illesztett történet. Mivel azonban jól ismert leganda volt, az AD időszámítás "összezavarása" során figyelembe kellett venni. Miután csupán legendáról van szó, továbbra is bizonytalan, hogy Jézus születési ideje kapcsolódik-e egyáltalán a Jupiter-Szaturnusz együtt-álláshoz, vagy netán ezt csupán Máté evangéliuma és Kepler feltételezése alapján gondoljuk?