Általában törekszem előnyben részesíteni a magyar szavak használatát, de a „feasibility” kifejezőbb, mint a ma divatos, elsődleges fordítása, a "megvalósíthatóság".

Kifejezi a lehetőség, valószínűség, észszerűség fogalmát is.

Ebben a fejezetben a 200-300 évnyi időszak-betoldás lehetőségét cáfoló csillagászati ellenérveket mérlegelem.

A zsidó naptár, a Meton-ciklus és a precesszió elemzésével kimutatom, hogy éppen 220 év hosszúságú az az időszak, amelynek a betoldása csillagászati alapon „nehezen észrevehető”.

Azzal kezdem, hogy a tanulmányom elején felsorolt csillagászati ​​ellenérvek alapján – a korábbi elméletek cáfolatához hasonlóan – elfogadhatatlannak tűnik a 220 év betoldása is.

Ugyanis a 220 nem osztható 28.-al (a Napkőr évei) és 19.-el (Meton ciklus) sem, igaz, legalább 4.-el (szökőév-ciklus a Julián naptárban) osztható.

Első ránézésre a 224 év megfelelőbb lenne, mert a 224 a Napkőr többszöröse, 8*28=224.

A legközelebbi, a Meton ciklusnak megfelelő, tehát elvileg betoldható évek száma viszont a 11*19=209 év vagy a 12*19=228 év lenne.

A csillagászok szerint Hipparchos a csillag-katalógusában számos állócsillag helyét elfogadható pontossággal határozta meg. Ezek az  állócsillagok, Hipparchos életéveiben jó közelítéssel valóban ott látszottak az égen, ahol ő megadta.

Ezért abból kell kiindulnunk, hogy Hipparchos még valóban BC190-120 között élt.

Így csupán az a gyanú merülhet fel, hogy az év-skálánkon a római éra és így Jézus kora nincs a saját valódi éveiben, holott Hipparchos évei még pontosnak tekinthetők. 

A „betlehemi csillag legendája” segített átlendülni a gondolati holtponton.

Kepler szerint ugyanis a betlehemi csillag legendája összefügg a Jupiter-Szaturnusz bolygók együttállásával. 

Az ókori csillagászat és csillagjóslás számára a Jupiter és Szaturnusz bolygók égi mozgása és a bolygók együttállása alapvető fontosságú volt. A Jupiter–Szaturnusz konjunkciót az asztronómiában "nagy konjunkció",  "grand / great  conjunction", az asztrológiában pedig  "nagy korszakváltó" „great chronocrator”  névvel illették.

Véleményem szerint ezt a tényt mindenképpen figyelembe vették volna hamisításkor vagy egy tévedés utólagos szentesítésekor! Ezen periódusidő figyelembevételének hiányában túlságosan könnyű lett volna utólag felismerni a hibát.

Tehát a Jupiter-Szaturnusz konjunkció 20 éves ciklusának figyelembevétele attól függetlenül is elkerülhetetlen volt, hogy a betlehemi csillag legendájának van-e a Jupiter-Szaturnusz együttálláshoz kapcsolódó valóság-alapja, avagy ez csupán Kepler feltételezése! Annál is inkább, mert Kepler valójában azt is csak gyanította, hogy a Jupiter–Szaturnusz konjunkció valamiféle fényes égi jelenséget, pl. üstököst generált Jézus születésének évében.

Első ránézésre ugyanis azt jelenti, hogy a betoldható évek számának a 19 mellett 20-al is oszthatónak kellene lennie. Úgy is mondhatnám, hogy ezen a ponton vált igazán izgalmassá számomra a korábbi történelmi sejtésem csillagászati igazolásának magam elé kitűzött feladata...