Forrás: http://www.my-time-machines.net/Pouvillon_precession8.jpg

Az időszámítás-összezavarás lehetőségének csillagászati cáfolatai közül a legnyomósabb a már korábban vázolt precessziós ellenérv, ezért ennek vizsgálatára egy hosszabb fejezetet szentelek.  Az ellenérv fontos, ezért megismétlem:

"Ha a történelem cca. 2,5 évszázaddal rövidebb lenne, akkor kereken 3 fokkal kisebb szögelfordulás történt volna, mert a precesszió szögsebessége nagyon jó közelítéssel állandó. Három fok túl nagy tévedés lenne, még az ókori mérések esetében is."

Tekintettel arra, hogy ebben a fejezetben a leglényegesebb a csillagászat egyes elemeinek ismerete, a fejezetet több kisebb "adagban tálalom", abban a reményben, hogy apránként adagolva "emészthetőbb" lesz.

Mindenekelőtt röviden ismertetem a precesszió lényegét, mert tapasztalatom szerint viszonylag kevesen tájékozottak a témában.

A csillagászok már az ősi időkben képesek voltak kielégítő pontossággal meghatározni a VEQ és az AEQ időpontját és helyét, égi pontját az égibolton.

A VEQ-pont és az AEQ-pont két jól ismert „virtuális égi pálya-görbe” egy-egy metszéspontja. A Nap pályájának (ahogyan a földről látszik az ekliptika síkjában), és az égi egyenlítőnek (a földi egyenlítő kivetítése az égre a földi egyenlítői síkban) a metszéspontjai.

Az ókori csillagászok ezeket az égbolton egymással csaknem pontosan szemben elhelyezkedő metszéspontokat rögzítettnek tekintették és általában az AEQ-ponthoz vagy a VEQ-ponthoz képest határozták meg a csillagképek, csillagok és bolygók pozícióját, égi koordinátáit.

Forrás: https://vedicmathschool.org/hipparchus/

Hipparkhosz (angolul Hipparchhus, görögül Hipparchcos; BC190-BC120) nagy ógörög matematikus-geográfus-csillagásznak tulajdonítják annak első leírását, hogy az AEQ és a VEQ helye az égen az állócsillagokhoz képest mégsem állandó. Számos kutató szerint ezt a jelenséget már korábban, pl. Babilóniában is ismerték, de általában elhanyagolták.

Hipparkhosz felismerte, hogy (a geocentrikus modell értelmében) nem csupán a Nap és a csillagok keringenek a Föld körül. A földi megfigyelő számára a VEQ- és az AEQ-pont égi koordinátái megváltoznak az állócsillagok virtuálisan állandó pozíciójához képest.

Nagyon hosszú idő, kereken 25920 év alatt, mindkét pont körbe-vándorol az ekliptika és így az ekliptika síkjához közel látható csillagképek mentén, a Nap égi mozgásával ellenkező irányban. (Kereken ezzel a 25920 évnyi ciklusidővel szokás számolni, de a számítások és a mérések eredménye ettől kicsit eltér.)

Ez a jelenség a precesszió.

A precesszió a Föld harmadik mozgásformája; a saját tengelye körüli forgása és a Nap körüli keringése mellett.

Úgy is mondható, hogy a Föld tengelye, észak felől, de nagyon távolról megfigyelve keletről nyugatra, kereken 25920 év alatt körbe-pásztáz, (a búgócsiga tengelyéhez hasonlóan) az ekliptika É-i pólusa körül. E közben a Föld forgás-tengelyének iránya lassan más-más csillagra mutat. Jelenleg a Föld forgástengelye meghosszabbításának közelében az Északi sarkcsillagot (Polaris) látjuk. Ez régen nem így volt és a távolabbi jövőben sem így lesz. Mintegy 13000 év múlva pl. a Föld forgástengelye a Lant csillagkép legfényesebb csillagára, a Vega csillagra mutat majd.

Tekintsd meg ezt a nagyon felgyorsított videot!

A precesszió jelensége egyben az asztrológia egyik alapja, hiszen az ekliptika síkjához közel látható, "körbevándorló csillagképek" a zodiákus, az állatöv csillagjegyei. A szomszédos zodiákus-csillagjegyek átlagos idő-távolsága egymástól 25920/12 = 2160 év. A csillagjegyek határvonala nem egyértelműen meghatározott. Jelenleg éppen a "Halak" csillagjegyből tartunk a "Vízöntő" csillagjegybe.

Forrás: https://humanoriginproject.com/precession-equinoxes/

A fenti ábrán jól látszik a VEQ kibontakozó virágra, kettéváló ághajtásra emlékeztető, valamint az AEQ mérleget idéző, (aláhúzott görög omega betű), ősi szimbóluma. Mindkét szimbólumban a kettősség szimmetriája fedezhető fel. Ezeken a napokon válik szét két egyforma időtartamú részre, nappalra és az éjszakára a 24 órás nap.