2.4 KALENDAE

romcal.JPG

Forrás:  http://danielbenyaacovysrael.blogspot.com/2013/03

newmoon.JPG

 Célszerű itt egy rövid "kitérőt" tenni a római hónapok számunkra nagyon szokatlan szerkezetének és logikájának áttekintése céljából. A kitérő csupán virtuális, mert valójában a következő, fontos állítások megértéséhez szükséges. 

A Foto forrása: https://crystalbastrology.com 

A római naptár (régi hagyományok alapján) csupán három, nevezetes referencia-napot rögzített minden hónapban: ezek a K (Kalendae, Calendae), NON (Nonae) és az EID (Eidus, Idus). (Lásd a naptár-fotón a lap elején).

A Kalendae az új hónap első napját, a hókezdet kihirdetésének a napját és a régi hold-naptárakban egyben a szabadszemmel már éppen látható újhold-sarló megjelenésének napját jelentette.  A Kalendae-t a papok minden hónap elején "kikiáltották", (mint régen nálunk a fontos bejelentendőket a "kisbíró"), bejelentették a hónap hosszát és felszólítottak a tartozások megfizetésére, stb. (A "calo" latin szó jelentése: kikiált, bejelent. A naptár fogalmára használt szó számos nyelvben  (a régies magyar Kalendárium, az angol Calendar, a német Kalender, stb.) ebből a latin szóból származik.)

Az ókorban, még a csillagászok is a szabad szemmel jól látható újhold-sarlót tekintették újholdnak, a Kalendae napjának, a mintegy 2 nappal korábban bekövetkező, de láthatatlan (sötét, megvilágítatlan) csillagászati újhold helyett. (A távcső még sokáig ismeretlen volt.)

Az Idus eredetileg a hónap közepét jelentette, amikorra a telihold esett. 

A később bevezetett Nonae pedig az Idustól inkluzíve visszafelé számolt 9., tehát a mai számolási módszerünkkel a 8. napot, azaz az első holdnegyedet, a növekvő félholdat jelentette. 

moonphases.JPG

A napokat általában (néhány kivétellel) ezekhez a referencia napokhoz képest, de inkluzíve visszafelé számolva azonosították.

Tulajdonképpen az adott referencia-napig hátra lévő napokat számolták. 

A kép forrása:       https://www.universetoday.com

Például Augustus császár születésnapjának, szeptember 23. napjának a megnevezése:

október Kalendája előtti 9. nap, (ante diem IX. Kalendae Octobres) a 30 napos szeptember hóban. (október Kalendája előtti 8. nap a régi, 29 napos szeptember esetében.)

A holdnaptár változásai miatt már megszűnt a referencia-napok eredeti, csillagászati jelentése. Caesar viszont megtartotta a referencia-napok naptárszerkezettel kapcsolatos hagyományát is, többek között a Kalendae-nap hónap-kezdő nap értelmét.

A források szerint az új naptár tervezésekor előre kiszámították, hogy

a BC45 év január 1. napja

a BC46 év téli napfordulója utáni első újhold napjára essék! 

Ezt az egybeesést a BC46 év hosszával (445 nap) lehetett beállítani, amint láttuk.

Az új naptár első Kalendae-napja

nem csupán az új naptár első hónapját, hanem magát

az új naptárt is „bejelentette”.

Az új napév-naptár újholddal indítása különösen azért lehetett fontos, mert a szoláris naptárban a Kalendae-nak ezzel véglegesen megszűnt az újhold-szerepe.

A Kalendae nappal történő naptár-indítás viszont azt szimbolizálta, hogy a naptár-szerkezet és a hagyományos dátum-referencia-napok is megmaradtak.

Az új naptárban (a Saturnalia helyretétele mellett) fontosabb lehetett a téli napfordulót követő, január 1.-re eső első látható újhold is, mint a VEQ-nap dátumának beállítása.

Az újholdsarló csak a Meton ciklus (19 év) szerint haladó  években, a BC53, BC34, BC15, AD5, AD24, AD43, AD62 stb. volt látható január 1.-én, Rómából.

Az alig látható, igen keskeny holdsarló

BC45 évben csupán január 3.-án

jelent meg a római égbolton.

A BC45 évben tehát nem volt január 1.-én látható újhold!

Ez a meggondolás önmagában is elegendő ahhoz,

hogy kétségbe vonjuk a BC45 év,

mint a Julián naptár valódi kezdőévének helyességét!