2.4 KALENDAE
Forrás: http://danielbenyaacovysrael.blogspot.com/2013/03
Célszerű itt egy rövid "kitérőt" tenni a római hónapok számunkra nagyon szokatlan szerkezetének és logikájának áttekintése céljából. A kitérő csupán virtuális, mert valójában a következő, fontos állítások megértéséhez szükséges.
A Foto forrása: https://crystalbastrology.com
A római naptár (régi hagyományok alapján) csupán három, nevezetes referencia-napot rögzített minden hónapban: ezek a K (Kalendae, Calendae), NON (Nonae) és az EID (Eidus, Idus). (Lásd a naptár-fotón a lap elején).
A Kalendae az új hónap első napját, a hókezdet kihirdetésének a napját és a régi hold-naptárakban egyben a szabadszemmel már éppen látható újhold-sarló megjelenésének napját jelentette. A Kalendae-t a papok minden hónap elején "kikiáltották", (mint régen nálunk a fontos bejelentendőket a "kisbíró"), bejelentették a hónap hosszát és felszólítottak a tartozások megfizetésére, stb. (A "calo" latin szó jelentése: kikiált, bejelent. A naptár fogalmára használt szó számos nyelvben (a régies magyar Kalendárium, az angol Calendar, a német Kalender, stb.) ebből a latin szóból származik.)
Az ókorban, még a csillagászok is a szabad szemmel jól látható újhold-sarlót tekintették újholdnak, a Kalendae napjának, a mintegy 2 nappal korábban bekövetkező, de láthatatlan (sötét, megvilágítatlan) csillagászati újhold helyett. (A távcső még sokáig ismeretlen volt.)
Az Idus eredetileg a hónap közepét jelentette, amikorra a telihold esett.
A később bevezetett Nonae pedig az Idustól inkluzíve visszafelé számolt 9., tehát a mai számolási módszerünkkel a 8. napot, azaz az első holdnegyedet, a növekvő félholdat jelentette.
A napokat általában (néhány kivétellel) ezekhez a referencia napokhoz képest, de inkluzíve visszafelé számolva azonosították.
Tulajdonképpen az adott referencia-napig hátra lévő napokat számolták.
A kép forrása: https://www.universetoday.com
Például Augustus császár születésnapjának, szeptember 23. napjának a megnevezése:
október Kalendája előtti 9. nap, (ante diem IX. Kalendae Octobres) a 30 napos szeptember hóban. (október Kalendája előtti 8. nap a régi, 29 napos szeptember esetében.)
A holdnaptár változásai miatt már megszűnt a referencia-napok eredeti, csillagászati jelentése. Caesar viszont megtartotta a referencia-napok naptárszerkezettel kapcsolatos hagyományát is, többek között a Kalendae-nap hónap-kezdő nap értelmét.
A források szerint az új naptár tervezésekor előre kiszámították, hogy
a BC45 év január 1. napja
a BC46 év téli napfordulója utáni első újhold napjára essék!
Ezt az egybeesést a BC46 év hosszával (445 nap) lehetett beállítani, amint láttuk.
Az új naptár első Kalendae-napja
nem csupán az új naptár első hónapját, hanem magát
az új naptárt is „bejelentette”.
Az új napév-naptár újholddal indítása különösen azért lehetett fontos, mert a szoláris naptárban a Kalendae-nak ezzel véglegesen megszűnt az újhold-szerepe.
A Kalendae nappal történő naptár-indítás viszont azt szimbolizálta, hogy a naptár-szerkezet és a hagyományos dátum-referencia-napok is megmaradtak.
Az új naptárban (a Saturnalia helyretétele mellett) fontosabb lehetett a téli napfordulót követő, január 1.-re eső első látható újhold is, mint a VEQ-nap dátumának beállítása.
Az újholdsarló csak a Meton ciklus (19 év) szerint haladó években, a BC53, BC34, BC15, AD5, AD24, AD43, AD62 stb. volt látható január 1.-én, Rómából.
Az alig látható, igen keskeny holdsarló
a BC45 évben csupán január 3.-án
jelent meg a római égbolton.
A BC45 évben tehát nem volt január 1.-én látható újhold!
Ez a meggondolás önmagában is elegendő ahhoz,
hogy kétségbe vonjuk a BC45 év,
mint a Julián naptár valódi kezdőévének helyességét!