A latin "hilaria" szó öröm-ünnepet jelent. A szót a régi rómaiak számos kisebb vidám ünnepre alkalmazták.  Napjainkban pl. a Hilary, Hillary, Hilarie stb. női név-változatok őrzik a szót.

A tavasz beköszönte minden korban és helyen örömöt okozott az embereknek, általában megünnepelték. 

A rómaiak tavaszi népi ünnepének elnevezése is HILARIA volt. A Hilária régi kisázsiai-görög, mitológiai hagyományokra (Cybele istennő)  emlékezett. Részben pogány vallási, részben családi-baráti népünnepély volt, amelyet március 25.én ünnepeltek. Attól függetlenül március 25.-én ünnepelték, hogy a naptár elrontása miatt a VEQ általában másik napra esett, nem pedig (a mai visszaszámolás szerint) március 25.-ének megfelelő napra. Nyilvánvalóan valamikor korábban  március 25.-ére esett a VEQ is és ennek emlékét őrízte a dátum-hagyomány. (hasonlóan, mint ahogyan a "nagy októberi forradalmat" november 7.-én ünnepelték.) A HILARIA ünnepe Caesar naptárreformja után is március 25.-én maradt. A rómaiak szemében a HILARIA kapcsán már a kitavaszodás volt fontos, már nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget magának a tavaszi napéjegyenlőségnek, tehát a VEQ tényleges naptári napjának. 

Caesar egyben főpap, Pontifex Maximus is volt, tehát római felfogás szerint az „idő földi ura”. Nyilvánvalóan voltak elvárásai az új naptárra vonatkozóan. Caesar az új naptár bevezetésekor, elsősorban politikai okokból, természetesen törekedett a legfontosabb római hagyományok tiszteletben tartására és megőrzésére. Naptárreformjában azonban a tavaszi napéjegyenlőség környékén megünnepelt Hilaria nem kapott szerepet, hiszen a Hiláriát már korábban sem emelték be a számos hivatalos állami ünnep hosszú sorába. 

Caesar főleg hagyománytiszteletből megőrizte a már 31 napos hónapok (Martius, Maius, Quintilis és October) valamint a normál években 28 napos Februarius hosszát. A reform előtt 29 napos Aprilis, Ionius, September és November hosszát 30 napra, a Ianuarius, Sextilis és a December hosszát pedig 31 napra kellett növelnie.

A hónapok hossza azóta is változatlan a naptárunkban.

1. Táblázat 

Caesar tiszteletére, a Quintilis elnevezése Iulius (BC44-től), majd  Augustus császár tiszteletére a Sextilis elnevezése Augustus lett (BC8-tól).

Korábban széles körben elterjedt az a spekuláció, hogy a hónapok mai hossza Augustus császár beavatkozása következtében alakult ki. Sacrobosco (13. század) elmélete alapján évszázadokon át úgy vélték, hogy Augustus császár a február hónapot 1 nappal rövidebbre vette, és csupán ezzel az 1 nappal vált 31 napossá az augusztus hónap.

Ezt a korábbi nézetet, főleg Macrobius (5. század) írásai alapján mára már megcáfolták.

Más naptár-szakértők arról írnak, hogy az új naptárban a VEQ március 24.-re, 23.-ra vagy 22.-re került. (Erről pl. Hunnivári elméletében részletesen olvashatunk).

Nézetem szerint csupán azért  gondoljuk azt, hogy a VEQ időpontja Caesar számára fontos volt, mert számunkra ma, sőt már nagyon régóta fontos. Nevezetesen, a VEQ dátuma a zsidó-keresztény kultúrkörben (amint már láttuk) pl. a húsvét dátumának kiszámításához szükséges.

Caesar naptárreformjának időszakában az egyiptomi polgári naptár a többségi szakvélemény szerint már 2300 éve (II. Pepi; VI. dinasztia óta), néhány más vélemény szerint pedig már mintegy 5000 éve, 12*30+5=365 napos, fix szoláris naptár volt.  Ebben a naptárban pl. az egyiptomiak számára fontos tavaszpont (VEQ) vagy bármely más csillagászati időpont kereken 4 évente egy napot előre sietett, amíg az egész évet körbe nem járta.

Ugyanakkor az egyiptomi pap-csillagászok naptára 3 éven át 360+5 majd a negyedik évben 360+6 napos volt. Ez a naptár sokkal pontosabb volt, ezért ez szolgált Caesar számára mintaként a Julian naptárhoz. Az egyiptomi papok naptára és a Julián naptár azonos pontosságúak, éveik átlagos hossza 365,25 nap.

A két egyiptomi naptár 1461 polgári és 1460 papi év (Szóthisz-ciklus, összesen 533265 nap) elteltével „összetalálkozott egymással”, amit hatalmas állami ünnep övezett. 

Kiszámítható, stabil (fix) jellegük miatt a két egyiptomi és a Julian naptár, (kivéve a Julián naptár első 52 évét, a bizonytalan szökőévek időszakát), jól átszámíthatók egymásba. Egyszerű de következetes szabályainak köszönhetően a Julián naptár formálisan jól visszaszámítható még a BC45 előtti évszázadokra is.

Mivel a holdhónap jó közelítéssel 29,5 nap hosszú, a korai római holdnaptár legrégibb változatában, amely az államalapítás előtti időkig nyúlik vissza, a hónapok hossza feltehetően 29-30 nap volt, váltakozva.

Cézár uralkodása előtt, az évszázadok során, a régi római holdnaptár többszöri, mély átalakuláson ment keresztül. Már Romulus vagy Numa Pompilius megnövelte a hónapok hosszát. Az év márciussal kezdődött és mindössze 10 hónap kapott nevet vagy sorszámot. Létrejött a 304 napos holdnaptár, amelyben 4 nevesített (Martius, Aprilis, Maius, Iunius) és 6 sorszámozott; (5.-Quintilis; 6.-Sextilis; 7.-September; 8.-October; 9.-November, 10.-December) hónap volt. Ez a 10 hónap azonban nem tett ki egy napévet, ezért a téli tétlenség időszakára betoldottak egy kéthónapnyi névtelen időszakot.

Később a Ianuarius és a Februarius neveket adták ennek a téli betoldásnak; a naptár így átalakult 12 hónaposra. A naptári év normál években mindössze 354 napos lett volna, de ezt babonás hiedelmek miatt 355 napra módosították. Ehhez megváltoztatták a hónapok hosszát. A 12 hónapból a négy 31 napos és a hét 29 napos hónapot a februárt 28 napos hossza egészítette ki 355 napra. A 355 napos köztársasági naptár szerkezetét a következő fejezetben mutatjuk meg.

Időközben, a BC153. évben az év első napját áthelyezték január 1-jére, amikor is az új tisztviselők hivatalba léptek.  

Mindez nem lett volna elegendő az átalakított naptár napévnek megfelelő működéséhez. Ezért kétévente, felváltva 22 vagy 23 „toldaléknapot” (intercalatio) iktattak be a normál években 28 napos február 23. és 24.  napja közé.

A négyéves ciklusok időtartama ezért 355+377+355+378 = 1465 nap hosszúságú lett

Ez által azonban az évek túl hosszúvá, átlagosan 1465/4 = 366,25 nap hosszúvá váltak.

A csillagászati jelenségek pl. a tavaszi és őszi napéjegyenlőség naptári napja, továbbra is „ugrált” a naptárban, továbbá évente átlagosan 1 napot „hátrált” is a dátumuk a naptárban.

A változások részletei még ennél is bonyolultabbak voltak, az ismert vélemények és adatok áttanulmányozhatók a neten.

A helyzetet súlyosbította az a tény, hogy a naptárt felügyelő papok nem tartották be a csillagászati naptár-szabályokat. A kétévente szükséges 22 vagy 23 toldaléknapot rendszertelenül alkalmazták.

Julius Caesar korára a Római Köztárság naptára olyannyira „elromlott”, hogy Caesar kénytelen volt BC46-ban, az esedékes 23 napon felül, további 67 napot betoldani.

Ez által az „utolsó zűrzavaros év” (annus confusionis ultimus), BC46 hossza 445 nap lett.

Gaius Julius Caesar (BC100 - BC44) naptárreformjának kezdőéve csupán 45 évvel előzte meg AD1-et. Azért érdemes Caesar naptárreformjának körülményeit elemezni, mert az új naptár precíz csillagászati alapokon jött létre és ennek megfelelően kiállta az idők próbáját.

Ámbár a Julián naptár bevezetése után még évszázadokkal sem létezett a mai értelemben vett évszám-jelölés a naptárban, de a Julián naptár egyszerű szerkezetének köszönhetően, csillagászati módszerekkel, az évszámok, sőt a napok és az órák is könnyen és jó pontossággal visszaszámíthatók a régmúltra.

A történészek és a naptárszakértők döntő többsége ma elfogadja, hogy Julius Caesar BC45 január 1.-től kezdődően vezette be az ógörög származású, alexandriai csillagász, Szoszigenész (Sosigenes) javaslatai szerint, egyiptomi minta alapján megalkotott új, a napévnek megfelelő szoláris naptárát. 

Julius Caesar naptárreformjához kapcsolódóan az a nézet a legelterjedtebb, hogy BC45 után tévesen, nevezetesen 4 helyett 3-évenként alkalmazták a szökőéveket. (Caesart BC44 márciusának idusán Brutus meggyilkolta.)

A tévedés (számomra nehezen elfogadható módon) túlságosan sokáig, 36 éven át tartott. Kilenc helyett 12 szökőévet toldottak be, ezért Augustus császár a BC9 évet követően helyreállította a naptárt, kihagyott 3 szökőévet. A tévedést néhányan azzal magyarázzák, hogy a szökőévek ciklusát "inkluzíve" számolták. Akkor talán a mai módon számoltak, amikor meghatározták és kihirdették az új naptár szökőéveinek ciklus-idejét? Alig hihető. A rekonstrukció miatt a naptár csupán az AD8 évtől kezdve működött ismét helyesen, az eredeti tervnek megfelelően. (Egyes naptár-szakértők számítása szerint már AD4-től helyreállt a Julián naptár.)

A fenti, téves szökőév alkalmazást egyetlen korai utalás és egy későbbi visszaemlékezés (Solinus, 3. és Macrobius, 5. század) írja le; ugyanakkor legalább kilenc, egymásnak ellentmondó elmélet létezik a szökőévek „lehetséges” alkalmazására..

A legújabb kutatások értelmében ismert viszont, hogy Augustus császár már BC24-ben (vagy esetleg csak 1-2 évvel BC24 után) a Julián naptár szerinti 4 éves szökőév-ciklust vezetett be Alexandriában.

Véleményem szerint, ha Augustus már BC24-ben tudta, hogy a 3-évenkénti, római szökőév-alkalmazás téves, akkor (annak ellenére, hogy akkor még nem ő volt az „idő ura”, a pontifex maximus) császárként Rómában sem várt volna  BC9-ig a tévedés kijavításának megkezdésével. Ha pedig BC24-ben még nem tudta volna, hogy téves a szökőév, akkor Alexandriában is a téves, 3 évenkénti szöktetést vezette volna be.

Az Egyiptomban helyesen elrendelt és alkalmazott szökőév-rendszer arra is utalhat, hogy Rómában sem rontották el a naptárt 36 éven át. Esetleg téves a szökőévek 3 évenkénti alkalmazásáról szóló, sokkal későbbi visszaemlékezés, ez azonban hipotézisünk szempontjából nem perdöntő.

Ugyanakkor az is látszik, hogy a Gergely dilemma nem 3 napról, hanem 6 napról szólna, ha valóban lett volna szökőév-tévedés, de azt Augusztus császár nem korrigálta volna. 

Ehhez kapcsolódóan jegyzem meg a következőt. Sokáig több naptárkutató feltételezte, hogy XIII. Gergely pápának azért kellett csupán 10 napot kihagynia 13 nap helyett a naptárreformja bevezetésekor, mert korábban, az I. Niceai zsinat (AD325) már kihagyott 3 napot a Julián naptárból. A Niceai zsinat általi 3 nap kihagyást ma már a legtöbb kutató elveti, mert nincs rá semmiféle bizonyíték. Napok kihagyásról vagy kihagyott szökőévekről sem az I. Niceai zsinat évében, sem pedig az azt követő évtizedek során nincs forrásunk.

Az összes forrás, amelyet ismerek, azt állítja, hogy Augustus császár minden eltelt napot figyelembe véve, teljes mértékben helyreállította a Julian naptárt. Tehát AD8-ig terjedően, összességében egyetlen napo t sem töröltek, sem nem adtak hozzá. Következésképpen az, hogy mikor és hogyan alkalmazták a szökőéveket BC8-ig, az csupán abban az esetben lényeges, ha egy adott dátumot keresünk ebben az 52 éves időszakban. (BC45-AD8)

Ebben a fejezetben áttekintjük az AD időszámítás kialakításában nagyon fontos húsvét-táblák történetét és megvizsgáljuk a húsvét-táblák feltételezhető szerepét az időszámítás összezavarásában.

A húsvét, – elődje, a zsidó húsvét, a Pészach (Pesach) mintájára –, változó dátumú ünnep.

Némi egyszerűsítéssel: a húsvét első napja a tavaszi napéj-egyenlőséget (VEQ: lásd HELP: Rövidítések) követő első telihold utáni vasárnap. 

A húsvét-tábla olyan "ütemterv", amely csillagászati alapon, évtizedekre előre kiszámítva összefoglalja, hogy melyik évben melyik napra esik majd a húsvét ünnepe. Az egyház minden évben a húsvéttáblák alapján hírdette ki a híveknek a változó dátumú ünnep napját.

A húsvét-táblák minden sora megfelel egy-egy évnek.

Az időszámításunkkal összefüggő húsvét-táblák kiszámításának módja (algoritmusa), a computus paschalis (röviden computus) egyiptomi keresztény pap-csillagászoktól ered.

A fejtegetésünk szempontjából lényeges húsvét-táblák szerzői, összeállítói:

Alexandriai Szent Cirill (cca. AD376 - AD444)

Dionysius Exiguus (cca. AD470 - cca. AD544)

Tiszteletreméltó Szent Béda (cca. AD672 - AD735)

A keretben megadott évszámok visszamenőlegesen kiszámolt AD évek. Eredetileg ezeket az éveket más módon, nem az AD-időszámítás szerint azonosították.

Húsvét-táblák már Cirill kora előtt is léteztek, de az összeállításukhoz kicsit más számítási algoritmust alkalmaztak, mint Cirill püspök és követői.

Ma úgy tudjuk, hogy Cirill püspök, valamint Exiguus és Béda szerzetesek is valódi történelmi személyek voltak, az egymással „lánc-szerűen” kapcsolódó húsvét-tábláik is valósak és helytállók.  Az ezen húsvét-táblák által átfogott időtartam a 19 éves Meton ciklus többszöröse. (Lásd: HELP, Rövid magyarázatok)

Alexandriai Szent Cirill húsvét-táblája: 
Teres Ágoston szerint „Cirill püspök első ciklusát a Diocletianus-éra 153. évével kezdte és az utolsót ugyanannak a zsarnoknak a 247. évével fejezte be." Ez megfelel az AD437 - AD531 húsvéttábla-időszaknak.

Ebbe az időszakba esik a Nyugat-Római Birodalom bukásának éve (AD476).

Akkoriban inkluzíve (beleértve) számoltak: AD437-től AD531-ig nem 94, hanem 95 év telt el, mert beleértették az első és az utolsó évet is. (5*19=95)

Az inkluzíve-számítás számunkra szokatlan, de helyes, csupán nézet kérdése.

Cirill püspököt nem érintette meg még a gondolat sem, hogy Jézus Krisztus születési évétől kezdődően számolt, új időszámításra lenne szükség.

Cirill püspök Dioclatianus császár évei szerint sorszámozta az éveket a húsvét-táblájában. Húsvét-táblájának utolsó sorát az Anno Diocletiani 247 jelölés azonosította.

Különös, hogy ennek az év-datálásnak a rövidítése is AD volt. (Mi Diocletianus éveire az ADio jelölést alkalmazzuk.) 

Ennél is különösebb, hogy Cirill ilyen hosszú évekre visszatekintve datált, abban a korban, amikor ez még nem volt szokásos.

Az pedig számomra egyenesen érthetetlen és hihetetlen, hogy az alexandriai keresztény egyház a kegyetlen keresztényüldözőnek tartott Diocletianus császárra hivatkozva datált bármit is.

Dionysius Exiguus húsvét-táblája:
Exiguus a Cirill féle húsvét-táblát folytatta a következő, AD532 - AD626, inkluzíve 95 éves időszakra.

A saját húsvét-táblája első 7 sorában (az AD525-AD531 éveknek megfelelő sorokban, amelyek a Cirill féle tábla utolsó 7 sorának megismétlése), még a régi módon, a diocletianusi évekre hivatkozik, úgy,mint Cirill is tette.

Exiguus az általa számolt első év, az Anno Diocletiani 248.év sorára bevezette a

„Mi Urunk, Jézus Krisztus 532. éve”

(„ANNI DOMINI NOSTRI JESU CHRISTI DXXXII”)

kifejezést, de

csupán a táblasor új azonosítása céljából.

Amint már megállapítottuk, ez Jézus és Diocletianus érájának, más szavakkal a kereszténység AD időszámításának és a római kor Diocletianus uralkodásának kezdetéhez rendelt évszámainak az év-szinkronizálása volt, bár akaratlan.

Akaratlan, mert Exiguus sem kívánt új időszámítást bevezetni. Csupán a saját kora és Jézus születési éve között eltelt éveket kísérelte meg kiszámítani, más okból! Exiguus ugyanis méltatlannak tartotta, hogy továbbra is a kegyetlen keresztényüldözőnek tartott Diocletianus császárságának 1. évétől kezdődő évszámokkal sorszámozza a saját húsvét-táblája sorait, ezért tért át a Jézus születési évétől kezdődő táblasor-jelölésre. Ezt a szándékát Petronius püspöknek írt leveléből tudjuk.

Különösnek tartom, hogy a 6. századból egy egyszerű szerzetes levele fennmaradt. Netán azért maradt fenn, mert a római egyház nagyon fontosnak tartotta Exiguus számítását, Jézus születési évének évtávolságát?  Ez esetben hogyan lehetséges az, hogy a következő kétszáz év alatt kizárólag a húsvét-táblák sorainak számozásra alkalmazták Exiguus fontos eredményét?

Továbbá nehezen elfogadható számomra, hogy a Rómában élő Exiguus AD525-ben egy alexandriai eredetű computus szerint számolt, azt vette át és vitte tovább. Azért kétséges ez a körülmény számomra, mert nem sokkal korábban, AD451-ben a római keresztény egyház és az alexandriai ortodox keresztény egyház a következő, mintegy 1000 (egyezer !) éves időtartamra, mai tudásunk szerint főleg hitviták miatt, megszakítottak egymással minden kapcsolatot!

Visszatérve Exiguus számítására:

Exiguus nem az AD525 évszámához utólag hozzárendelt AUC és nem is az ókori görög olimpiai játékokhoz szintén utólagosan rendelt évek, hanem az indictio-ciklusok alapján számolta ki Jézus születési évének évtávolságát.

Több, mint fél évezreddel korábban (Exiguus számításából visszakövetkeztetve BC48-ban) Julius Caesar egyiptomi mintára bevezette az indictio-ciklus fogalmát és alkalmazását. Az indictio-ciklusok (adókörök) 15 évet öleltek át. A katonai szolgálat időtartama is 15 év volt, az adózás ezzel összefüggött, hiszen az adó volt a haderő fenntartásának is a forrása.

Sajnálatos módon az indictio-ciklusok sorszámát nem tartották nyilván, ezért az erre alapozott visszaszámolás meglehetősen bonyolult, és egyben megbízhatatlan volt. Tudni kell még, hogy az ókorban nem csupán a zérus, mint szám használata, de a kivonás is ismeretlen volt, kivonás helyett összeadást alkalmaztak, ezt tette Exiguus is.

Exiguus ahhoz az indictio-ciklushoz rendelte hozzá Jézus születési évét, amelyben Jézus született, ezt tekintette a számítása szempontjából az első ciklusnak. Arra a következtetésre jutott, hogy az általa elsőnek nevezett indictio-ciklus 4. évében, a 4. indictio-ban született Jézus. Továbbá, ezen első ciklushoz képest az Exiguus által végzett számítás éve a 36. indictio-ciklus 3. indictio-ja volt.

Az első indictio-ciklus 4. évére eltelt az 1. ciklus 15 évéből 3 teljes év, tehát hátra volt még a 3-at 15-re kipótló (kivonás helyett hozzáadandó) 12 év. Ebből a 12 évből az első év Jézus életévei szempontjából töredék év volt, de az akkori inkluzíve konvenció szerint ezt teljes évnek számolták, ez tehát 12 évet tesz ki. 

Ezt követően eltelt 34 teljes indictio-ciklus, tehát 34*15 = 510 év.

Exiguus saját éve az éppen futó ciklus 3. éve volt. Jézus születési dátuma szerint ez is töredék év volt, amit figyelembe kellett venni. Inkluzíve gondolkodva, Exiguus ezt az évet is teljes évként vette figyelembe, ez hozzáadandó 3 évet ad ki.

Exiguus indictio-számításának eredménye a következő:

A képlet: 12 + 34*15 + 3 = 525; (beleértve Jézus születési évét és a számítás évét is). Továbbá, 525 + 7 = 532, mert Exiguus 7 évvel előre végezte el a számítását. 

Tiszteletreméltó Szent Béda „nagy húsvét-ciklusa”:

Béda kereken 200 évvel később folytatta Exiguus húsvét-tábláját. Számításaiban és írásaiban többször is hivatkozott Exiguusra, Tiszteletreméltó Dionysius néven.

Béda beépítette a saját húsvét-táblájába Exiguus húsvét-tábláját, majd a saját tábláját kiterjesztette az AD532- AD1063 időszakra. 

Béda első rész-húsvéttáblájának időtartománya Exiguus táblájának megismétlése volt; így az AD532 – AD626 időszakot ívelte át. A második, 95 évet átfogó tábla-időszak az AD627 – AD721 éveket tartalmazta. A harmadik pedig AD722 -től AD816-ig terjedt, és így tovább.

Béda húsvét-táblái éppen egy ”nagy húsvét-ciklus” időtartamát fogják át, tehát inkluzíve 28*19 = 532 évet. 1063-532+1= 532. (A 28 és a 19 jelentése a HELP, Rövid magyarázatok alatt olvasható.) Sőt, Béda még a következő ciklus 1. évére, az AD1064 évre is számolt a saját tábláiban.

Béda a gyakorlatban is kivitelezte ötletét, hogy a Jézus születése óta eltelt éveket és az AD jelölést "hosszú távra visszatekintő időszámításra" is lehet alkalmazni. Ez nyilvánvalóan remek ötlet volt az egyház és a vallás szempontjából. Az AD-időszámítás elterjesztésével önmagában az évszám kimondása vagy leírása Jézusra emlékeztette volna a híveket! Ennek ellenére nagyon sokáig nem történt semmi!

Számomra nagyon ellentmondásos, hogy

Béda ugyan kereken 300 évvel előre számolt,

de az AD időszámítás elterjesztése

mégis mintegy 300 évbe tellett!

Lehetséges, hogy azért haladtak ilyen vontatottan,

A húsvét-táblák és az időszámítás összefüggése:

Megállapítható, hogy az egyház már legalább Szent Cirill óta nyilvántartotta Jézus születési évét, legalább is a római történelemhez, Diocletianushoz kapcsolódó, indirekt módon, a húsvét-táblák sorainak azonítója formájában. A húsvét-táblákat ugyanis minden évben használták a húsvéti ünnepek dátumának kihirdetéséhez. 

Amint említettük, a húsvét-táblák minden sora megfelel egy évnek, ezért ezek a táblázatok tulajdonképpen

„egyszerű, éveket számláló évnaptárak”.

Hahn István ókortörténész, akadémikus „Naptári rendszerek és időszámítás” c., műve szerint: „A XI. századtól kezdve Európa nagy részében már kizárólag a Krisztus születése szerinti évszámítást alkalmazták.” 

Tehát a fenti húsvét-táblák a római kortól kezdődnek és abban a korban fejeződnek be, amikor már elterjedt a mai időszámításunk! (Római kor: lásd HELP, Rövid magyarázatok)

Mivel Jézus születési éve a római korhoz kapcsolódik, mondható, hogy több mint ezer éven át egyetlen összefüggő időszakból áll a húsvét-táblák története.

Összegezve, úgy tűnik, hogy már

önmagában a húsvét-táblák folytonossága

sem teszi lehetővé egy 220 éves

(vagy hasonló hosszúságú)

időrés beillesztését a történelem időszalagjába!

Ugyanakkor az is feltűnik, hogy Béda visszamenőleg megismételte Exiguus húsvét-tábláját, majd AD627-től kezdődően, tehát ugyancsak a saját kora elé, további visszamenőleges húsvét-táblát állított össze.

A húsvét-tábla visszamenőleges elkészítése viszont értelmetlen, szükségtelen, mert nincs gyakorlati alkalmazása.

Felmerül a kérdés, hogy az AD627-től induló 95 éves időszakban, tehát egészen Béda számításáig, a 8. század elejéig, évente számítgatták ki a húsvét mindenkori dátumát? Ha másvalaki készített volna Exiguus és Béda kora között húsvét-táblát, akkor miért lett volna szükség Béda retrospektív húsvét-tábláira?

Felmerülhet a gyanú, vajon nem azért készültek-e

Béda retrospektív húsvét-táblái,

hogy azok, mint

„virtuális évnaptárak”

látszólag áthidaljanak egy történelmi időrést,

egy soha nem létezett történelmi korszakot?

Ebben a fejezetben röviden összefoglaljuk azokat a fontos bizonytalanságokat, amelyek Jézus életéveivel kapcsolatosak. 

AZ AD-időszámítás AD1 éve Jézus Krisztus születési éve, ahogyan a közelmúltig csaknem mindenki biztosra vette.

Jézus Krisztus életéről régóta tudni véljük, hogy mintegy 30 éves volt, amikor elkezdett tanítani, majd cca. 3 évvel később, 33. életévében feszítették meg. Igaz, léteznek olyan szakvélemények is, hogy csak az a biztos, mi szerint Jézus Krisztus még kevesebb, mint 50 éves volt, amikor Jeruzsálemben megfeszítették.

Régen főleg az eltelt évek számítottak. 

Az, hogy Jézus születése és megfeszítése pontosan melyik évben is történhetett, sokáig még az egyház számára sem volt fontos.

Jézus Krisztus születési éve azonban ma is csupán „feltételezett”, mert valójában sajnos nagyon kevés, megbízható adatot ismerünk Jézus világra jöveteléről és ifjúságáról is. 

Tudni véljük pl., hogy eljövetelét megjövendölték, gyönyörű legendák övezik születésének körülményeit.

Viszont nem bizonyított, hogy „Názáreti Jézus” Júdeában, a Jeruzsálem melletti Betlehemben vagy netán Galileában, a Názáret mellett még ma is létező, másik Betlehemben született-e?

Feltehetően a Jézus születését övező legendák is, mint a legendák általában, valós tényeken alapulnak.

A legendák szerint Jézust már születése előtt Messiásként várták a keleti ’Háromkirályok”, a „Napkeleti Bölcsek”. Jogos a felvetés, hogy akkor miért jegyeztek fel olyan keveset Jézus ifjúságáról, tanulmányairól, utazásairól, életéről, mindaddig, amikor 30 évesen tanítani kezdett?

Kézenfekvő a nézet, hogy amikor már Jézus híres gyógyító, tanító, ismert próféta lett, akkor, a körülbelüli születési dátumához utólag hozzárendeltek csodás történeteket (pl. szűznemzés), ahogyan azt más, korábbi nagy vallásalapító próféták esetében is megtörtént. 

A legendák, önmagukban, még sem alapozhatnak meg történelmi bizonyítást.

Másrészt viszont hozzájárulhatnak a bizonyításhoz, abban az esetben, ha a legendák valóságalapját sikerül beazonosítani.

Megfigyelésem szerint a legendák kulcs-szavak (mint pl. a 3-as szám) köré szövődő, többféle változat után kristályosodnak ki, a legenda valódi eredete általában homályba vész.

Az ókeresztények kezdetben Vízkeresztkor, január 6.-án ünnepelték Jézus születésnapját, majd az egyház, a IV. század elején úgy döntött, hogy legyen az ünnep december 25.-én, a mai Szentkarácsony napján.

Ma az az általános nézet, hogy ezzel a Mithras hit fény-ünnepét és a későbbi római  Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) napját szándékozta az ókeresztény egyház "elfedni", így a korábbi vallások híveit az újabb, keresztény vallásra átcsábítani.

December 25. eredetileg ugyanis a perzsa Napisten, Mithra születésnapja volt.

A közelmúlt kutatási eredményei szerint Jézus nem AD1-ben, hanem már 7 évvel korábban, BC7-ben született. (A BC7 megfelel „AD-6”-nak, amit a csillagászatban egyszerűen -6 -al jelölnek, mivel az AD-rendszerben „nulladik” év nincs. A nulla, mit szám az ókorban ismeretlen volt. A BC évek évtávolsága az AD évektől a negatív előjelű évhasználattal egyszerű előjeles összeadással adódik ki, pl. AD1-BC7=1-(-6)=1+6=7)

Jézus BC7 születési évét  a jezsuita pap és csillagász, a 2007-ben elhunyt Teres Ágoston állapította meg. Tereshez közeli időben, vele azonos eredményre jutott Ponori Thewrewk Aurél csillagász is.

Exiguus pontosan 7 évvel korábbi évben (AD532 helyett már AD525-ben) végezte el a legfeljebb néhány hétnyi munkával járó, AD1-re visszatekintő számítását, mint ahogyan arra a gyakorlatban szükség lett volna.

Jézus születésének legendájánál azonban sokkal fontosabbak Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának körülményei. A kereszténység legnagyobb ünnepe a feltámadás napja, a húsvét ünnepe.

(A youtube-on magyarul is megnézheted Zeffirelli filmjét.)

Jézus keresztre feszítésével kapcsolatban már rengeteg ókori írás található.

Az ókeresztény egyház csupán négyet emelt ki a több mint 200 ókori, zömében apokrif írás közül: Máté, János, Márk és Lukács evangéliumát fogadták el és kanonizálták, tekintik isteni kinyilatkoztatásnak.

Máté és János a 12 apostol közül valók voltak, ők eredetiben hallgatták Jézus tanításait. Márk fiatalabb volt, ő Péter apostol emlékeit és véleményét írta le. Lukács pedig Pál segítője, kísérője és tanítványa volt. Pál nem tartozott a 12 apostol közé, sőt, kezdetben, hithű zsidóként üldözte Jézus tanítványait.  Szent Pál (eredeti nevén Saul) csupán Jézus feltámadását követően tért meg, a "damaszkuszi úton".

Míg Szent Péter felfogásában, a kereszténység a zsidó vallás megreformálására irányult, addig Pál a keresztény hit nem-zsidók közötti elterjesztésének „fő-ideológusa” és leghatékonyabb hittérítője volt.

Az evangéliumok alapján Jézus megfeszítése Pontius Pilatus júdeai helytartósága (AD26-36) időszakában, a zsidó Nisan hónap 14.-én, a Pészach (zsidó húsvét, Nisan 15-21) ünnepét megelőző pénteki napon történt. (Nisan Lásd HELP Rövid magyarázatok)

A mai pontos naptár-programok szerint ebben az időszakban csak az AD26, 33 és 36 évekre adódik ki a Nisan 14. dátumra a pénteki nap. Korábban úgy számolták, hogy az AD27, 30, 33 és 36 években következett be a Nisan 14 és a péntek egybeesése. 

Ebben a fejezetben röviden elemezzük, hogy elvileg miért lehetséges egy hosszabb, "nem oda illő" időszakot betoldani a történelembe, hogyan értelmezendő az időszak-betoldás. Vázoljuk, hogy milyen "ötletekkel" lehet az időszak-betoldást kivitelezni.

A történészek az ókori történelmi események visszamenőleges évtávolságát (nagyrészt) az eseményekkel szinkronban történt, és az eseményekhez kapcsolódóan feljegyzett csillagászati jelenségek visszaszámolt időpontja alapján határozták meg.

A valódi vagy némely esetben talán inkább csupán vélt csillagászati egyezések között eltelt, általában hosszú időt a többé-kevésbé ismert, relatív történelmi kronológia segített kitölteni. (uralkodók sorrendje, konzullisták, pápalista; stb.)

A rendszeresen megfigyelt csillagászati jelenségek nagy része periodikusan észlelhető, (holdfázisok, bolygó-együttállások, stb.), ezért a nagyon régi történelmi események pontos időzítését könnyű az égi jelenségekhez képest a periódus-időkkel ill. azok többszörösével eltéveszteni, összezavarni és a tévedést nehéz felismerni.

Konkrétabban fogalmazva: fiktív történelmi időszak betoldásakor egy adott csillagászati jelenség, pl. egy konkrét telihold időzítéséhez, mint referencia-időhöz képest visszatolódik minden valós történelmi esemény időszaka egy másik, nagyon hasonló, de régebbi telihold időpontjára.

A csillagászati éveknek sajnos nincs saját évskálája; évszámuk a történelmi évek évszámához igazodik, azzal megegyezik.

Ez az évszám-összemosódás is nehezíti az összezavarás észrevételét.

(Az úgynevezett JD Julian Day csupán egy utólag bevezetett csillagászati szám, amely téves időponttól elkezdődően sorszámozott évekre is konvertálható.)                                     

Amint láttuk, a régi korokban azonban az éveknek nem volt hosszú időre visszatekintő évszáma és csupán néhány történész foglalkozott azzal, hogy a még régebbi események hány évvel korábban történtek. Ez anno hosszú számolgatást és történelmi mérlegelést igényelt, mivel csak rövid korszakok "ad hoc évsorszámait" rögzítették.

A fiktív történelmi eseményt ma már nehéz felfedezni, mert az időszámításunkat nagyon megszoktuk és magától értetődőnek tekintjük. Ma egy régi esemény naptári évének egyszerű kivonása választ ad arra a kérdésre, hogy hány évvel korábban történt a régi esemény.

Az által, hogy nem történelmi eseménysorban, hanem egyszerűen „numerikusan” gondolunk vissza a leírt régi történelmi eseményekre, első ránézésre a fiktív esemény is valódinak tűnik, hiszen a fiktív eseményhez rendelt hamis, téves évszám is kivonható. 

Induljunk ki abból, hogy elméletileg lehetséges volt az időszámításunk összezavarása és fiktív történelmi évek betoldása. Ez esetben a következőket célszerű átgondolnunk.

Mindenekelőtt látnunk kell, hogy az időszámításunk tulajdonképpen csupán egy "évszámskála". Az évek számegyenesén egy kiragadott szakasz.

Ezen skála mentén a történelmi események éve pontosan is és tévesen is elhelyezhető.

Éppen ezért, nem vezetünk be valamiféle új időszámítást, hanem csupán bizonyos történelmi események évszámát „transzformáljuk” át egy másik korszakba, egy másik AD évbe.

Ahhoz hasonlón járunk el, mint amikor Jézus születési évét az AD1-ről az AD(-6)-ra tehát BC7-re transzformálták a kutatók. 

Egy hosszú időszak betoldásának következtében a betoldott fiktív kor eleje előtti, valós történelmi eseményeknek (tehát a római kor eseményeinek, így Jézus életéveinek) az évtávolságai, egymáshoz képest a helyükön maradtak. A betoldás előtti korszak relatív kronológiája tehát érintetlen maradt.

A jelen korból visszatekintve, a betoldott fiktív történelmi évek előtti valódi történelemi események ÉVTÁVOLSÁGAI látszólag megnövekedtek a betoldás éveinek számával. A teljes római kor és benne Jézus kora is látszólag visszatolódott, ma a régi események még régibbnek tűnnek.

A mai kor "visszatekintő évszáma" a betoldás következtében tehát megnövekedett.

Napjainkban az AD évszámokban gondolkodunk, ezért az AD évszámokhoz képest a legkönnyebb számunkra megfogalmazni az időszámításunk összezavarásának hatásait, akkor is, ha az AD időszámítás téves.

Lássuk ezt a nézőpontot, és maradjunk Szekeres elméleténél!

Minden olyan évszámhoz, amely a betoldott, 247 évnyi fiktív történelem előtti, valódi történelmi eseményre vonatkozik, hozzá kell adni 247 évet, hogy megkapjuk a mai, téves időszámításunkban az adott történelmi esemény valódi évszámát, eredeti, a jelenhez képest rövidebb évtávolságát. 

Ez által tehát ezen régi események évszáma 247 évvel közelebb kerül a jelenkorhoz.

A Szekeres Sándor féle 247 év betoldásának esetében az AD1 évhez rendelt események AD248-ra kerülnek, ha azokat visszatoljuk a Szekeres szerinti eredeti helyükre.       

Látható: amennyiben Jézus AD248-ban született volna, akkor ezen évhez képest, 2020-ban 247 évvel kevesebbet, AD1773-at kellene írnunk.   

Elsőre talán furcsa, hogy a betoldott fiktív időszak kihagyása (kivonás) a régi események évszámának növekedését (összeadás) okozza. Ennek az az oka, hogy a betoldás kihagyása közben megtartottuk a téves AD időszámítást.

Pl. Róma bukásának éve Szekeres elmélete szerint: AD476 helyett AD723 lenne. (476+247=723)

Természetesen a betoldott 247 év időszakán belülre eső, kitalált eseményeket egyszerűen ki kell hagyni, ezekhez nem rendelhető valódi AD évszám! (Utólagos pontosítás: ez a mondat nem idézet Szekerestől, hanem az én általánosító véleményem, amely bármely egybefüggő betoldásra, pontosabban azon belüli fiktív eseményre vonatkozik. Ha idézet lenne, akkor idézőjelben szerepelne. Szekeres 247 éve csak példa egy hosszú időszak betoldására. Példáját csupán az elmélete iránti tiszteletből hoztam fel, a saját 220 évemmel is példázódhattam volna. Továbbá, a mondat nem jelenti azt, hogy a betoldott években nem lehetséges valódi eseményt téves évszámmal elhelyezni. (Sőt ez fokozza a megtévesztést.) Az ilyen valódi eseményt természetes nem kihagyni kell, hanem az évszámát kell a valódi helyére tenni az AD-évskálán. Belátom, hogy a tömör fogalmazás néha nehezíti az érthetőséget.)

A betoldott, 247 évnyi fiktív történelem utáni, valós történelmi események évszáma helyes a mai, téves időszámításunkban, mert a mai korból visszaszámolt évtávolságuk is helyes.

Példa: a Szent István megkoronázásának éve, AD1000 helyes évszám, hiszen addig visszatekintve a magyar történelem eseményeiben, biztosan nem található valótlan eseménysor, történelmi időrés. (Természetesen néhány év tévedés leheséges, csupán hosszú, 2-300 éves betoldás elfogadhatatlan AD1000 után.)

Önként adódik a kérdés: hogyan lehet egyáltalában soha meg nem történt történelmet betoldani a valódi történelem eseménysorába?

Erre ötleteket adnak a naptárhamistás hívei, pl. a fenti elméletek felállítói.

Le lehet írni pl., egy valóban megtörtént csatát egy másik évben, azonos vagy kicsit más helyszínnel, akár hasonló nevű hadvezérrel is.

Ki lehet találni egy uralkodói dinasztia soha nem létezett tagjait, ezzel meghosszabbítható és nyomatékot kap a dinasztia története. Megnyújtható egy valódi eseménysor hossza (rétestészta-módszer).

Ki lehet találni soha nem létezett pápák egész sorát, ahogyan ezt Hunnivári bemutatta.

Ha valaki egy új elméletre, hipotézisre bukkan, akkor illendő az adott témában korábban született elméleteket legalább röviden bemutatnia. Helyén való azt is körvonalazni, hogy miért nem értünk egyet az egyes elméletekkel. Ebben a fejezetben ezt vázoljuk.

Az AD-időszámítás, egybehangzó egyházi és történészi állásfoglalás szerint, Exiguus AD525. évben leírt évtávolság-vissza-számításán alapul. De ma már tudjuk, hogy Exiguus 7 évet „tévedett”.

A "rossz nyelvek szerint" számos hivatásos történész felismerte, hogy „időszámításunk bizonytalansága nagyobb”, mint Exiguus 7 év tévedése, erről azonban érthető módon hallgatnak, mert féltik a szakmai reputációjukat.

Különösen a „sötét középkor” időtartama, sőt egyáltalán a létezése kapcsán merülnek fel különböző vélemények. (Lásd HELP: Rövid magyarázatok)

Amint említettük, időszámításunk félreértelmezésével kapcsolatban három ismert elmélet pattant ki hobby-történészek, „amatőrök” fejéből. Eredetileg ezeket az elméleteket szerettem volna "saját szórakoztatásomra" megcáfolni. (Léteznek „merészebb” elméletek is.).

Két elmélet szerint „fordított tolvajlás történt”. Nem kihagytak, eltűntettek éveket, hanem szándékosan fiktív/fantom történelmet toldottak be a valódi történelmi események közé kialakított „történelmi időrésbe”.

A három elmélet közül a legismertebb Heribert Illig korábban már említett „Kitalált középkor” című művében olvasható. Illig azt bizonygatja, hogy egy Európa-méretű „összeesküvéssel” 297 fiktív évet toldottak be a történelmünkbe és az időszámításunkba, AD614 és AD911 között.

Illig nagyrészt arra a tényre alapozza az elméletét, hogy Nagy Károly korának számos dokumentuma ma már bizonyítottan hamis.

Elméletének másik fontos pillére a „Gergely dilemma”, melynek leírása a HELP: Rövid magyarázatok alatt és pár sorral lejjebb is olvasható.

Sajnos sem Illig fenti műve, sem pedig társszerzős másik könyve, a „Magyarok a kitalált középkorban” nem tisztázta a régi magyar krónikákban olvasható évszámok ill. kronológia, valamint a hivatalos történelem-szemlélet évszámainak ismert ellentmondásait. 

Illig egyik leginkább elfogadhatatlan állítása, hogy nem csupán Nagy Károly kora, de maga Nagy Károly sem  létezett, holott ezekre számos eredeti, tárgyi bizonyítékot is találtak.

Továbbá, a 297 év betoldása számomra azért is lehetetlen, mert ez esetben az ókeresztény mártírok emlékére alapított Kopt Ortodox Keresztény Egyházat még Jézus 297 évvel későbbi (tehát Illig  szerint AD298-ra eső) megszületése előtt alapították volna, ugyanis a Kopt egyház alapításának éve AD284. Feltéve természetesen, hogy ezen utóbbi évszám nem nagyon téves...

Hunnivári (Skoda) Zoltán elmélete, a Hungárnaptár hasonlít Illig elgondolásához, de szerinte, időben változó módon, 194-200 fantom évet toldottak be és meghamisították többek között pl. a pápalistákat is.   

Hunnivári AD880 - AD1080 közé teszi a betoldást.

Bár Hunnivári csillagászati alapon érvel, nehezen elképzelhető az elméletében, hogy az általa vizionált fantom-korszak hossza az időben változó lehetne. Ez ugyanis arra utalna, hogy az időszámítást több alkalommal is manipulálták, javítgatták, amit a magam részéről valószínűtlennek tartok. Attól függetlenül is valószínűtlen, hogy ilyen kisebb korrekciókról, beavatkozásokról, amelyeket presztizs-veszteség nélkül lehetett volna dokumentálni, nem is esik szó a történelemben.

Ráadásul a Hunnváiri által feltételezett betoldás időszaka alaposan belenyúlik abba a korba, amikor Európában már elterjedten alkalmazták az AD időszámítást, ahogyan azt Hahn István akadémikus művéből tudjuk. (Lásd később.)

Szekeres Sándor elmélete nagyon "szimpatikus", mert „szolidan fogalmaz”. Az előző két elmélettől eltérően azt állítja, hogy nem szándékos hamisítással, hanem véletlenül rontották el az AD időszámítást. "Eltévedtek".

Tévedésből a 247 évvel korábban induló pártus időszámítást alkalmazták Jézus Urunk életéveire. A pártus időszámítást I. Arszak, a Pártus Birodalom alapításakor vezette be. (Lásd: HELP, Rövid magyarázatok) Az államalapító I. Arszak megszólítása szintén ÚR (Dominus) volt, és ez vezetett az eltévedéshez.

A Szekeres szerint betoldott 247 év ráadásul a Meton ciklus (Lásd HELP: Rövid magyarázatok) egész számú többszöröse (19*13=247), így csillagászati értelemben, ebben a tekintetben jól megfelel a betoldható évek számának.  Viszont a 247 év nem felel meg a csillagászok további ellenérveinek, amelyeket alább, még a jelen fejezetben röviden bemutatunk.

Továbbá, szerintem egy ilyen tévedés észrevételére és presztízsveszteség nélküli kijavítására minden bizonnyal elegendő lett volna annak a mintegy 300 évnek az első évszázada is, amennyi ideig az időszámításunk elterjedése tartott.

Szekeres az elmúlt másfél évtizedben lényegesen pontosította, kiegészítette elméletét, így az elmélet ma három "kötetben" olvasható szerzőjének remek honlapján.  

A fenti szűk keretben nem térhettem ki a korábbi elméletek általam visszautasított részletkérdéseire, de ezen  részletek a továbbiak szempontjából nem is lényegesek.

A naptárrontás híveinek egyik fő érve az u.n. „Gergely dilemma”, amely így hangzik:

Ha helyes lenne az időszámításunk, akkor XIII. Gergely pápa nem hozhatta volna 10 nap "eltörlésével" rendbe a Julián naptárt a Gergely naptár AD1582 évi bevezetésekor, mert 13 napot kellett volna kihagynia.  A tavaszi napéjegyenlőség (VEQ; vernal equinox) ugyanis kereken 128 évente 1 napot tolódik vissza, "hátrál" a Julián naptárban. A hátrálás 1626 év (BC45-AD1582) alatt kereken 13 nap lett volna, a kihagyott 10 naptári dátumnak viszont csupán kereken 1280 év felelne meg. (VEQ, lásd HELP: Rövidítések)

Ez nagyon erős csillagászati elvárás, amellyel szemben a naptárkutatók különböző, egymásnak ellentmondó naptármagyarázatokkal kísérletezve ellenérveltek.

A szakemberek  ellenérveiről pl. a RUBIKON folyóirat 2003/5 számában olvashatunk.

A naptárrontás lehetőségének fontos csillagászi ellenérve, pl. Dr Hetesi Zsolt ellenérve, hogy csupán 532 év, a "nagy húsvét-ciklus" (Lásd később) betoldása lett volna nehezen észrevehető.

A fiktív évek száma osztható kellene legyen 19-el és 28-al is. (19*28=532).

A 19 év a Meton ciklus (Lásd HELP: Rövid magyarázatok), ennyi évente kerül egy holdfázis, pl. az újhold, az év ugyanazon napjára.

A 4*7 = 28 év a Napkör időtartama, ennyi év szükséges a Julián naptárban a szökőévek önazonos megismétlődéséhez. 

A 4*7 szorzásban a 4 a szökőévek periódusa, a 7 pedig a hetinapok száma.

A szakértők szerint a fenti összefüggéseket már az ókori csillagászok is jól ismerték; azokat az esetleges hamisítók ill. a tévedés utólagos jóváhagyói minden bizonnyal figyelembe vették volna.

A csillagászok legnyomósabb ellenvetése a „precessziós ellenérv”; amelynek alapja a Föld forgástengelyének kereken 25.920 év időtartamú precessziós ciklusa.

A valószínűleg korábban is ismert, de feledésbe merült precessziót, mai tudásunk szerint, a nagy ógörög csillagász, Hipparkhosz írta le elsőként. 

Hipparkhosz az állócsillagok, pl. a Spica égi helyét pontosan állapította meg.

Hipparkhosz mérésének éve (BC128) óta, AD2017-ig, 2144 év telt el, ami megfelel 29,8 fok precessziós szögelfordulásnak. (Lásd később, részletesen.)

Ha a történelem cca. 2,5 évszázaddal rövidebb lenne, akkor kereken 3 fokkal kisebb szögelfordulás történt volna, mert a precesszió szögsebessége nagyon jó közelítéssel állandó. Három fok túl nagy tévedés lenne, még az ókori mérések esetében is.

Az 1. Fejezet a legtöbb kedves olvasó számára csupán ismert dolgok felelevenítése, össze-foglalása, de valamennyi olvasó számára a későbbiek könnyebb megértését hívatott szolgálni.

Az időszámítás konfúziójával kapcsolatban gyakran, de pontatlanul a naptár hibájáról, naptár-hamisításról beszélnek.

Ugyanakkor nem a naptár zavarodott össze, hanem a befoglaló keretszerkezete, az időszámítás.

Egy 35 éve megesett "kalandomra" emlékeztet a dolog. Vásároltam Bangkokban egy női és egy férfi "arany Rolex karórát". Két replikát. Összesen 30 dollárért. Gyönyörűek az órák, ma is őrizgetem őket. Vagy 15 éven át pontosan mutatták az időt. Hamis keretszerkezetben! A kereskedő nem csupán nem csapott be, mert eleve "original copy watch" hangoztatása mellett kínálgatta a portékáját, de még az oximoron fogalmát is ismerte. 

A számos helyen még ma is alkalmazott Julián naptár és az abból származó Gergely naptár az eredeti tervek szerint helyesen működnek, „csupán” a naptárhoz és a történelmi eseményekhez rendelt évszámokat, tehát az AD-időszámítást ronthatták el. Ez esetben pontos ugyan a Rolexünk, de mégis becsapva érezhetjük magunkat.

Fontos tehát annak megértése, hogy bár az időszámítás és a naptár ma számunkra szorosan összefüggenek, a két témakőr eredetileg csupán laza kapcsolatban állt egymással. Ha valaki naptár-hamisításról beszél, akkor általában időszámítás-hamisításra utal, ez megszokásból velem is előfordul.

Minden naptár megkísérli a csillagászat, az évszakok, az időjárás és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági munkák stb. szempontjából az év szerkezetét visszatükrözni.

A naptárt kőbe lehetett vésni, mert sok éven át (egy esetleges naptárreformig) érvényes maradt. Példa erre az iniciálé, amely egy régi, kőbe vésett "farmer naptár" képe.

Az antik világra vonatkozó évszámaink csupán évszázadokkal később elvégzett történelmi és csillagászati visszaszámítások eredményeként jöttek létre. Egyes ma is élő időszámítások 5-7 ezer évre tekintenek vissza, azonban a régebbi történelmi időkre vonatkozó évszámaik csupán kései, utólagos visszaszámítások, retro-kalkulációk általában pontatlan eredményei.

Az által, hogy a csillagászati évek egymástól bizonyos értelemben különböznek, a régi naptárak ismerete mégis hozzájárulhat ahhoz, hogy az egyes történelmi események óta eltelt éveket csillagászati értelemben beazonosítsunk. Így a történelmi eseményekhez visszamenőleg évszámot rendelhetünk. Többek között ezért kezdjük a fejtegetésüket a 2. fejezetben Julius Caesar naptárreformjának csillagászati analízisével.

Közismert, hogy mai AD időszámításunkban Jézus Krisztus születésének évéhez, AD1-hez viszonyítva gondolunk a múltra és a jövőre.  Az évek sorszáma egy nagyon régi, rögzített évre, az AD1-re tekint vissza,

Számunkra bármely közeli vagy távoli év vagy eltelt időszak jól látszik a ma alkalmazott naptárunk évszámából, mert mindenki tud kivonni. (Az ókorban a kivonás ismeretlen volt.)

A naptár és az időszámítás számunkra már szorosan összekapcsolódtak.

A római kor embere (kevés tudóstól eltekintve) az idővel kapcsolatban egy közeli, fontos esemény óta eltelt években, tehát rövid időszakokban gondolkodott.

Például megnevezett császár uralkodásának első évétől kezdve eltelt évekről, név szerint jegyzett konzulok hivatali évéről, a 15 éves adókörök (indikció-ciklus: lásd később) eltelt vagy még hátra lévő éveiről beszélt.

A mindenkori ad hoc időszámítás kezdőpontja (referencia-éve) gyorsan változott.

Korának napjainkig méltán elismert angol tudósa, a bencés szerzetes, Tiszteletreméltó Szent Béda (Saint Bedae Venerabilis; AD673-AD735) az egymáshoz nagyon közeli Jarrow és Monkwearmouth települések (Northumbria, Anglia) Szent Péter és Szent Pál társkolostoraiban élt és dolgozott.

Béda többek között teológus, költészet- és nyelvtan-tanár, ógörög és latin egyházi szövegek elemzője, fordítója és egyháztörténész is volt.

Jelen írásban az AD jelölést alkalmazzuk, mint az i.sz.: „időszámítás szerint” illetve a nemzetközi, polgári CE: ”Common Era” közismert, hagyományos megfelelőjét. (Lásd: HELP: Rövidítések)

Exiguus, – kései szakértők által utólag rekonstruálva –, úgy találta, hogy Jézus születési éve, AD1 megfelel a Róma alapításától számított AUC754. évnek és egyben a 195. ógörög olimpiai játékok évének.  

Kezdetben Béda is csupán a saját húsvét-tábláinak összeállításánál alkalmazta Exiguus megállapítását.

Később Béda a „De Temporum Ratione” c. művében, majd a "Historia ecclesiastica gentis Anglorum" c. könyvben (AD731) már az AD1 alapján keltezett néhány történelmi eseményt.

Tehát Béda a kronológiájában már a régmúltra visszatekintő időszámítás jelölésének tudatos szándékával alkalmazta az AD rövidítést és az Anno Domini kifejezést ill. ez által Jézus születési évét, az AD1-et.

Ezt követően azonban mintegy három évszázadra volt szükség az AD-rendszer európai elterjedéséhez.

Béda fenti műveinek szemlélete alapján kereken 1300 év óta a római keresztény egyház Exiguus AD1 évéből indult ki az időszámításunk éveinek meghatározása tekintetében.

Később ezt az álláspontot a történelemtudomány is elfogadta.

Csak egészen "halkan" merészelem megemlíteni, hogy a nálam hozzáértőbbek szerint a régi történelmi eseményeknek a ma tudományosan elfogadott évével számos hivatásos történész és naptár-szakértő nem ért egyet. De érthető módon ezt nem hangoztatják.

Így azután az AD-időszámítás lehetséges „konfúziója” főleg néhány „amatőr-kutató” vizsgálódásának a témaköre. Ezek közül háromnak a lényegét később röviden bemutatjuk.

A különböző elméletek szerint az időszámításban többféle módon jöhet létre konfúzió:

• szándékos hamisítás által, vagy
• olyan tévedés folytán, amelyet később felismertek ugyan, de elrejtettek, vagy
• a tévedést eddig egyszerűen nem ismerték fel, de a történészek egyes történelmi események időtartamát kvázi akaratlanul (megfelelő adatok híján) meghosszabbították, lerövidítették vagy időben elcsúsztatták.

Már régóta foglalkoztatott az időszámítás és a régi naptárak története, így nagyon meglepődtem az amatőr-kutatók állításain, ezért több elméletet részletesen áttanulmányoztam.

A három legismertebb „időszámítás-összezavarási elmélet” néhány hihetőnek tűnő állítása elgondolkodtatott, de egészében mindhárom elméletet elfogadhatatlannak találtam, ezért azokat elvetettem.

Ugyanakkor ezen három elmélet tudományos cáfolatait sem találtam maradéktalanul meggyőzőnek.

Kétirányú kételyeim eloszlatására kínálkozott a három konfúzió-elmélet megcáfolásának saját (kezdetben játékos, öncélú) kidolgozása.

Találni véltem egy ókori, "történelmi paradoxont", amit egy korabeli, kopt legenda is alátámasztott. (Lásd később.)

Kezdetben úgy véltem, hogy a saját hipotézisem is téves, mivel nem felelt meg azon alapvető csillagászati kritériumoknak, amelyek alapján a korábbi, hasonló elméleteket cáfolták. Ugyanakkor felmerült bennem az a sejtés is, hogy a három elmélet egzaktnak tűnő csillagászi cáfolatai is pontatlanok lehetnek.

Még 2017 őszén felkerestem Gesztesi Albert csillagászt, aki korábban a nevét adta egyik, az én hipotézisemhez hasonló elmélet csillagászati adatainak helyességéhez. Röviden vázoltam Albertnek a hipotézisem lényegét. Albert barátom csillagászati értelemben nem tartotta kizárhatónak az AD-időszámítás évszázados mértékű elrontását! Hamarosan felhívta a figyelmemet a Stellarium égbolt szimulátorra, mint a csillagászati elemzés remek software eszközére. Ezt bíztatásként értelmeztem, amit ez úton is nagyon köszönök Albertnek. Ezen előzmények után elkezdtem „kicsit beletanulni” a csillagászatba. Úgy véltem, mérnökként van némi esélyem a szükséges csillagászati alapok áttekintésre. Ugyanakkor a történelem bugyraiban biztosan eltévedtem volna. Azok áttekintéséhez egy élet is kevés egy kockafejjel gondolkodó és főleg egy romló memóriájú, hozzám hasonló halandó számára. Albert többszöri beszélgetésünket követően beajánlott előadóként a „Filozófiai Vitakör” elnevezésű tudományos egyesületbe, ahol 2018 októberében már félig történelmi, félig csillagászati alapokra építve mutathattam be a hipotézisemet.

A fentieknek megfelelően, a bizonytalanabb történelmi alapokon nyugvó gondolatsoromat most nem fejtem ki. Hamarosan találtam ugyanis egy jól számszerűsíthető, ezért szerintem érthetőbb és hihetőbb csillagászati megközelítést.

Új elméletemet az alábbiakban döntően ezen csillagászati gondolatmenettel és számításokkal szemléltetem és erősítem meg, több kiválasztott történelmi esemény adatainak elemzése során: 

• Néhány valós csillagászati tényt „szokatlan szemlélettel” közelítettem meg és felismertem, hogy pontosan 220 fiktív történelmi évet lehet „csillagászati szempontból nehezen észrevehető módon betoldani” az időszámításba (Lásd később);

• Miután kétségeim ennek ellenére sem múltak el, újra-számoltam néhány fontos, régi történelmi és evangéliumi esemény dátumát. Az újra-számolt történelmi dátumok csillagászati összehasonlítása a jelenleg elfogadott dátumokkal megmutatta, hogy a hipotézisem további vizsgálatot érdemel;

• Új hipotézisemből következik, mintegy „automatikusan kiadódik” a jól ismert naptár-probléma, a „Gergely dilemma” megoldása is. (Lásd HELP: Rövid magyarázatok)

Jelen dolgozat célja annak a sejtésnek a megerősítése, hogy nem zárható ki az általánosan elfogadott és elterjedt AD-időszámítás elhibázottsága, zavara, „konfúziója”.

Összeállítottunk egy „forgatókönyvet” a feltételezett „időtartam-elcsúszás” meghatározására, valamint bizonyításának alapelemeire.

Magát a konfúziót és annak feloldását is elsősorban csillagászati számításokkal és érvekkel elemezzük, nagyrészt a Stellarium planetárium szimulátor software és pl. a NASA és hozzá hasonlóan megbízható források csillagászati adataira támaszkodva.

Vázoljuk az AD kronológia kidolgozását és a szerző gondolatmenetét, amely ehhez az új hipotézishez vezetett.

Bemutatjuk azon adatok bizonytalanságát, amelyek Jézus Krisztus életéhez kapcsolódnak.

A kronológiánk szempontjából alapvető fontosságú húsvét-táblák történetét és "furcsaságait" is megvizsgáljuk.

Érintünk néhány korábbi elméletet, amelyek szintén megkísérelték leleplezni a kronológiánk hibáit.

Azt is elemezzük, hogy mikor és hogyan zavarhatta össze a kronológiát egy hosszú időszak betoldása.

Julius Caesar naptárreformját szokatlan szemszögből értelmezzük, és megmutatjuk, hogy miért lehet téves a BC45 év a Julián-naptár kezdőéveként. A Julián-naptár első évére 220 évvel későbbi évet találunk, ami jobban illeszkedik a BC45 évnek tulajdonított csillagászati paraméterekhez.

A zsidó naptár, a Meton-ciklus és a precesszió elemzésével megmutatjuk, hogy éppen a 220 éves időszak felel meg leginkább a "nehezen észlelhető beillesztés" csillagászati kritériumainak.

A korábbi elméletekkel ellentétben újszerű módon felvetjük, hogy egy adott korszak 220 évvel törtévnő "megnyúlása" okozhatta egy korábbi korszak "zsugorodását".

Hét kiválasztott történelmi esemény dátumának elemzésével rámutatunk arra, hogy azokat 220 évvel hozzánk közelebbi évre áthelyezve, az események új dátuma csillagászati értelemben jobban illeszkedik a történelmi feljegyzésekhez és legendákhoz, mint a jelenleg elfogadott dátumok.

Új megoldást kínálunk a régóta ismert „Gergely dilemmára”.

Két további, kiemelt történelmi esemény tükrében vázoljuk a 220 év fiktív történelem elhagyásának, tehát a jelen hipotézis szerint lehetséges eredeti állapot és kronológia vissza-állításának következményét.

Ötlettel szolgálunk arra, hogyan történhetett az időszámítás összezavarása a gyakorlatban, az általunk "ikertrükk" névre keresztelt módszer segítségével.

Rámutatunk a korábbi elméletek és a jelen hipotézis közötti lényeges eltérésekre.

Táblázatos formában is összehasonlítunk néhány időszámítást és fontos történelmi események mai és javasolt új AD-évszámainak megadásával foglaljuk össze a 220 fiktív történelmi év betoldását.