Hipotézisem és a fenti számításaim szemléltetéseként néhány említett időszámítást az Összefoglaló TÁBLÁZAT oszlopainak formájában mutatok be.

A táblázatos összefoglalás abból indul ki, hogy az időszámítás összezavarása AD725-ben történt, de történhetett bármelyik, AD725 körüli évben is. A táblázatot könnyű ennek megfelelően átalakítani.

Az AJ (Anno Jesu) oszlop Jézus valódi születési évétől számított éveket jelöli és Jézus valódi születési évét ebben az oszlopban az AJ1 évszám mutatja.

Exiguus 7 évvel későbbi (7 év tévedés) éveit az AJE oszlop tartalmazza.

(A rövidítéseket a HELP: Rövidítések posztban is összefoglaltuk)

A Kopt éra éveit az AC oszlop mutatja. Látható, hogy a Kopt Egyház alapítása 70 évvel Jézus születési éve után, AJ71-ben történt, de Exiguus évei szerint ez a 7 évvel kisebb AJE 64 évszámnak felel meg.

Az ADR „visszaszámolt mai i.sz.” oszlop azt mutatja, hogy az eltelt éveknek megfelelően melyik mai AD évre esnek az egyes történelmi események, ha kihagyjuk a 220 év betoldást. Pl. Jézus születési éve ebben az oszlopban AD214-re adódik ki.

A táblázat jobb szélén látható oszlop azt mutatja, hogy a mai, hipotézisem szerint összezavart AD időszámítás a következő időszakaszokból áll össze:

Hipotézisem lezáró fejezetét azzal kezdem, amit már az elején is hangsúlyoztam. Eredetileg elképzelhetetlennek tartottam, hogy téves lenne az időszámításunk!

Arra gondoltam, hogy nyugdíjas agytornaként, "hármat egy csapásra" módszerrel, saját használatra megcáfolom az általam olvasott, 3 ismertebb "naptárrontás"-elméletet.

A hipotézisemben hivatkozott csillagászati adatok elismert intézmények (pl. NASA) és  szakemberek megbízható számítógépi programjaiból származnak, amelyek már figyelembe veszik a tudomány legutóbbi eredményeit a Föld egyenetlen forgási sebességére vonatkozóan. A hivatkozott programok a régmúltra vonatkozó ΔT értékeket Morrison and Stephenson 2004-ben publikált tudományos értekezése, vagy későbbi, ettől csak kis mértékben eltérő ΔT számítások alapján vették figyelembe.

Feltéve (sőt megengedve), hogy a ΔT értékei nem lennének pontosak, és/vagy bizonyos események időbeli távolságának 220 évvel való csökkenése miatt kissé (vagy nem túl kissé) változnának, akkor is csupán az óra-perc értékek változnának, a hipotézisem lényege érvényben maradna.

Itt jegyzem meg, hogy a ritkán bekövetkező napfogyatkozások megfigyelhetőségi helye alig érzékeny a Delta T értékére, a gyakoribb holdfogyatkozások megfigyelhetőségi helye viszont érzékenyebben reagálna a Delta T változtatására.

Nyilvánvalóan a kedves olvasóban is felmerült a kérdés, hogy amennyiben valóban összezavarták, akkor miért zavarták össze az időszámítást? A magam részéről több, különböző okot el tudok képzelni (pl. vallási, babonás, hatalmi-gazdasági, stb. meggondolások). A valódi ok kiderítéséhez azonban mély vallástörténeti, egyháztörténeti és történelmi ismeretekre lenne szükség. Ennek a kérdésnek a megválaszolása szerintem azonban mindaddig nem lényeges, ameddig a szakértők nem elemezték alaposan és nem bizonyították be, (amennyiben tudományosan bizonyítható), hogy valóban betoldottak 220 év fiktív történelmet.

Ez utóbbi mondattal utaltam is a következőre. Tudom: fejtegetésem nem elegendő bizonyíték arra, hogy az AD időszámítást összezavarták. Remélem azonban, írásom ahhoz elegendő, hogy néhány merész szakember elgondolkodjék a csillagászati tényeken.

Tisztában vagyok azzal, hogy mindezen csillagászati illeszkedések elvileg lehetnének a „véletlen”, a periodikus illeszkedés szeszélyes játékai is. Csupán javaslom az általam felvetettek mellett további történelmi adatok csillagászati illeszkedésének újra-vizsgálatát, tudományos módszerekkel!

Ezért, új hipotézisem MUNKAHIPOTÉZIS (munkát szeretnék adani a kutatóknak), melynek kapcsán csupán a következőt állapítom meg:

Tudatában vagyok annak, hogy nem tudományos értekezést írtam és az érintett tudomány-területeken „kívülálló”, tehát tudományos berkekben "elhanyagolható" vagyok.

Ezért különösen nagy örömömre szolgálna és elismerésként értékelném, ha a történelem-tudomány és a kronológia szaktekintélyei hajlandók lennének szembesülni a felvetéseimmel.

Kifejezetten örülnék annak, ha szakmailag megalapozott kifogásokat fogadhatnék el a részletek tekintetében.

Természetesen meghajolnék a hipotézisem tudományos érvekkel alátámasztott teljes visszautasítása előtt is.

Bizakodjunk, hogy:

Ennek jegyében ajánlom soraimat a tisztelt olvasóimnak, és alázatosan várom kedves olvasóim megalapozott, kritikus észrevételeit.

Lohonyai Miklós Mihály

villamosmérnök, digitális rendszertechnika szakmérnök

2000 Szentendre,

A blog írásának ideje: 2020 december

Az elmélet született: 2017 szeptember 30.

Az alábbiakban röviden felsorolom, hogy mely lényeges pontokban tér el a jelen hipotézis a korábbi, hasonló elméletektől:

Jogosan merül fel a kérdés: Hogyan történhetett a 220 év betoldása a gyakorlatban?

Az 1.2 fejezetben jeleztem: találtam megoldást arra, hogy hogyan lehetett Exiguus és Béda szignifikáns éveinek  (Exiguus év: AD525 és Béda év: AD725) 200 évnyi időtávolságába 220 évet betoldani?

Íme az egyik, elképzelt, de számszakilag megvalósítható megoldás, amelyet IKERTRÜKK névre kereszteltem:

Véleményem szerint Béda átfogó computus és csillagászati tudásának, tehát „időhídtervező” képességének a híre Rómáig eljutott. 

Első közelítésben, az egyszerűség kedvéért tegyük fel, hogy Exiguus és Béda kortársak voltak, „szellemi ikerpárt” alkottak. Összedugták a fejüket és a már ismert indictio számítás módszerével megállapították, hogy Jézus Krisztus valódi születési éve után 511 évvel számolgatnak. Ha Jézus eredeti születési évét AJ1 jelöli, akkor úgy is mondható, hogy az "ikerpár" eredeti éve AJ512 volt.

Az „ikrek” arra is rádöbbentek, hogy a húsvét-táblák évei mentén előre-hátra képzelhetik magukat az időben. Kvázi feltalálták az „időutazást”. Valamilyen, még általam nem ismert, de reményeim szerint a hozzáértő vallástörténészek által kifürkészhető okból a római pápa szerette volna a kereszténység történetét sokkal régebbi eredetűnek feltűntetni, mint amennyi évre a történet valójában visszanyúlt. (Erre többféle okot is el tudok képzelni, de valamennyi csupán fikció.) A pápa kapva kapott a történelmi „időutazás” lehetőségén. Megbízást adott az „ikreknek” arra, hogy Jézus éveit utaztassák vissza mintegy 200 évvel! Tehát az ikrek nem a "saját szakállukra" cselekedtek, hanem csakis a római egyház tudtával, sőt megbízása alapján végezhették el feladatukat: SOK ÉVET KELL BETOLDANI!  Egy ilyen nagy jelentőségű "időutazás" végrehajtásához (nézetem szerint) erős és hosszú ideig hatalmon lévő pápára is szükség volt. Béda korában II. Gergely volt a pápa, több, mint 15 éven át!

"Occam borotvája" elvének megfelelően első közelítésben nem bonyolítom túl a dolgot, lássuk a véleményem szerint legegyszerűbb korszakbetoldó eljárást.

Az „ikerpár” elemezte a Jupiter-Szaturnusz konjunkciókat, a zsidó naptárt és a Meton ciklust. A J-S konjunkciók 20 éves ciklusideje miatt 20 éves lépcsőkben haladtak visszafelé az időben. Arra a következtetésre jutottak, hogy a 200 év megfelelne a J-S konjunkció és a zsidó naptár peremfeltételének, de nem felel meg a Meton ciklusnak. Rájöttek, ahogyan én is rájöttem, hogy kizárólag 220 évet lehetne csillagászati alapon betoldani. Egyedül a 220 év felel meg a nyilvánvalóan elvárt "legyen nehézen észrevehető" feltételnek.

Ennek megfelelően Béda a saját kora elé betoldott 200 fiktív évet. Visszamenőlegesen, tehát fiktív módon állította össze a saját korát megelőző időszakra a húsvéttábláit. Ezzel a retrospektív betoldással az ikrek még sorszám nélkül futó évének időtávolsága Jézus születési évétől megnövekedett 511 évről 711 évre.

Úgy döntöttek, hogy Béda a saját idejében marad, viszont Exiguus visszamegy az időben a betoldott 200 évvel. Így Exiguus 200 évvel Béda futó éve elé került, ezért időtávolsága Jézus születési évétől változatlanul, a 200 év betoldása ellenére 511 év maradt. 

Második lépésként az ikrek további 20 évet toldottak be Exiguus éve elé. Ezzel Exiguus időtávolsága Jézus születési évéhez képest 20 évvel megnövekedett, 511 év helyett 531 évre változott. Ennek a 20 évnek a betoldásához segítséget nyújthatott a korábbra datált Cirill-féle húsvét-tábla manipulálása, illetve a Cirill-tábla és az Exiguus-tábla közötti kapcsolat, átmenet „megbarkácsolása”.

Természetesen a további 20 év betoldásával Béda időtávolsága Jézus születési évétől immár 711 évről 731 évre növekedett, de Exiguus és Béda 200 évnyi időtávolsága változatlan maradt.

Ekkor az „időutazók” a homlokukra csaptak, és megállapították, hogy a trükk túlságosan átlátszó!

Ezért Exiguus azt a feladatot kapta, hogy számolja ki a saját új időtávolságát Jézus születési évétől, de úgy, hogy közben az eddigi időbetoldás irányával "ellenkező irányban téved"! Magyarul, tegye Jézus születési évét későbbre, mint amikor az valójában megtörtént. Exiguus úgy döntött, hogy "7 évet téved". Sejtem is, hogy miért a "7 év tévedés" mellett döntött.. Ez által Jézus látszólag fiatalodott 7 évet.

A 7 év előrelépés miatt Exiguus látszólagos, végleges évtávolsága Jézus születési évétől 531 évről 524 évre csökkent. Jézus születési évét elnevezték AD1-nek, tehát Exiguus a ma is érvényes AD1+524 = AD525 „Exiguus évben” találta magát!

Hasonló módon Béda 220 évvel megnövelt távolsága 731 évről 724 évre csökkent, és így Jézus valódi születési évéhez képest „duplán látszólagosan” az AD725 év „Béda éve” lett.

Ezen hét év előre-lépéssel Jézus eredeti, valódi születési éve 7 évvel AD1 elé, tehát BC7-re került, aminek a feltárásához (Teres Ágoston) mintegy 1800 évre volt szükség. Nem csoda, nem illett bele a történelembe! 

A „7 év tévedés”, szerintem szándékos „mutatvány” volt. Ez a 7 év azonban természetesen nem befolyásolja a valódi történelmi események egymáshoz viszonyított idő-távolságát. „Csupán” Jézus született valójában Augustus császár uralkodásának egy korábbi évében, mint ahogyan hosszú évszázadokon át tudni véltük.

Éppen ezért a „7 év tévedés” beiktatása stratégiai döntés volt, mert „eldugta” a 220 év betoldást! Hiszen Jézus születési évét látszólag „csupán” 213 évvel (AD214-ből AD1-be) transzformálták vissza, ami nehezíti a 220 év betoldásának megfejtését. Az AD időszámítás a "7 év tévedés" miatt még a 220 év betoldáshoz képest is hamissá változott. E miatt a 2 ellenkező irányban történt "csúsztatás" miatt érzem jogosnak a "konfúzió" szó alkalmazását.

Viszonylag egyszerű kitalálni ennél komplexebb "megoldásokat" is. Például elképzelhető, hogy Exiguus tkp. Béda által kitalált személy volt, mintegy Béda önmagát, a saját számításait küldte vissza Exiguus neve alatt 200 évvel korábbra.

A fenti "megoldások" azonban feltételezik az ikerpár vagy legalább Beda "beavatottságát".

Ne felejtsük el, hogy Béda a Rómától távoli Angliában élt, ahonnan a Nyugat-Római Birodalom már jóval a végleges bukása előtt, tehát AD696 alias AD476 előtt "elillant". Béda ráadásul kolostori elszigeteltségben élő tudós volt. Elképzelhető, hogy az Exiguusról és számításairól neki szállított információk már eleve 200 évvel a múltba visszahelyezett adatok voltak. Béda tehát lehetett „megvezetett tudós” is, aki nem is tudta, hogy miért kell visszamenőleges húsvét-táblákat összeállítania! Ez esetben természetesen az Exiguus féle 20 évet még Rómában kellet Exiguus kora elé jó-előre betoldani.

Ezt is lehet "fokozni". Az Exiguus évei elé történt betoldás akár már korábban is, pl. 20 évvel korábban is megtörténhetett. Ez esetben a 20 éves és a 200 éves betoldások között 20 év valódi történelem lenne található. Drukkolok a történészeknek!

Amikor a Nyugatrómai Birodalom (NyRB) összeomlott (AD476.-ban, illetve a jelen hipotézis szerint AD696-ban), nem állhatott meg az élet, nem süllyedt minden „sötét középkorba”!

Ellenkezőleg, a hatalmi vákuumban új erők, új gondolatok jutottak szerephez. A korábban leigázott népek helyi vezetői kisebb-nagyobb új hatalmi központokat hoztak létre.

A nagy birodalmak bukása után ez így szokott történni. (Pl. Európában az I. világháború után vagy a Szovjetunió bukás után). A felhalmozott tudás az építészet, technika, művészetek, irodalom terén nem mennek át „sötét semmit-tevésbe”, sokkal inkább új lendületet kapnak, lokálisan.

A középkor eleje azért tűnhet kulturálisan sötétnek, mert nem lehetett mindenre kiterjedően hamisítani a történelmi időrést!

Fiktív uralkodókat, pápákat könnyű „kitalálni” és „beiktatni”, korábbi csaták leírását fiktív, másik helyszínnel és hadvezérrel „újra írni”, de a sokáig hiányzó emberi műveket, alkotásokat lehetetlen bepótolni!

Már pedig emberi alkotások leleteiben komoly hiány, sokak szerint szünet mutatkozik a Nyugatrómai Birodalom bukása, AD476 után.

A „sötétség” elsősorban abban az értelemben nyilvánult meg, hogy Európában nem léteztek erős államszervezetek és a számos, új regionális központ belső és egymás elleni küzdelme a hatalomért hosszan tartó, zűrzavaros gazdasági állapotokat, szegénységet eredményezett.

Szerintem csupán ilyen értelemben jogos a „sötét” jelző.

Hipotézisem értelmében a sötét középkor gyakorlatilag nem is létezett!

Csupán egy rövidebb, áttekinthetetlen történelmi korszak keletkezett, amelynek a hosszát 220 év betoldásával, szinte észrevehetetlenül meg lehetett nyújtani.

Véleményem szerint pl. a Merovingok időszakát hamis dokumentumokkal ki lehetett bővíteni 220 évvel.

Ez által úgy tűnt, mintha a Karolingok a hatalmat egy sokkal jelentősebb, korábbi dinasztiától ragadták volna magukhoz. Más, viszonylag erős hatalom abban az időben nem is létezett Európában.

Amennyiben hipotézisem helyes és valóban visszatolták az időben Jézus korát 220 évvel, annak azonban számos kihatása volt, illetve lenne, mai történelmi világképünkre.

Ezen következmények közül itt csupán kettőt emelnék ki:

Az iszlám naptár alapja a holdhónap, ezért a Julián/Gergely naptárnál kicsit rövidebb éveket használ. Kezdőnapja AD622, július 16. Ez az időpont biztosnak tekinthető a történelemben.

Az iszlám időszámítás a miénktől független, az AD időszámítással párhuzamos időszámítás.

Ismert tény, hogy Mohammed (elhunyt AD632-ben) és utódai mintegy 100-120 év alatt Indiától, Egyiptomon, Észak-Afrikán és Ibérián át, egészen a mai Délfrancia-országig (Narbonne) terjedő hatalmas „muszlim vallás-birodalmat” alakítottak ki. Ez a birodalom csak vallási értelemben volt egységes, számos, általában egymással szövetséges, néha átmenetileg egymással is ellenséges kalifátusból állt össze.

Az iszlám időszámítást viszont csak Mohammed halált követően, mintegy évszázaddal később, de Mohammedig visszatekintve, az AD-időszámítás összezavarásának ideje környékén alkották meg. Természetesen még sokkal később szinkronizálták a mi téves AD időszámításunkkal. Így az AD- időszámítás összezavarása nem volt hatással az iszlám időszámításra.

Ma úgy tudjuk, hogy az iszlám területszerző és hitterjesztő háborúk a Nyugat-római Birodalom bukása (AD476) után cca. 155 évvel kezdődtek.

Amennyiben a 220 év betoldásának jelen hipotézise megállja a helyét, akkor az iszlám hódítások 65 évvel a Nyugat-római Birodalom bukása (amelynek új éve AD696) előtt kezdődtek el, és nyilván hozzájárultak Róma bukáshoz.

A muszlimok elfoglalták az Újperzsa Birodalmat és attól északra, az Aral-tó környékét, a korábbi Szkíta-Hun birodalom nagy részét is, valamint a korábbi Pártusország Kaukázustól délre fekvő területeit.

Az itt élő vegyes összetételű népek nagy része behódolt az iszlámnak.

A keleti népek közül sokan azonban a Kaszpi-tengertől észak-nyugatra, illetve a déliek a Kaukázus völgyein át északra menekültek. Majd mindkét ember-tömeg, hun vezetéssel és hun gyűjtőnéven egyesülve, nyugat felé vonult. Így alakult ki Attila haderővel összetartott, sok-nemzetiségű és rövid életű birodalma.

Ez azt jelenti, hogy az iszlám seregek a mediterrán térségben, Attila hun csapatai pedig az északi területeken, szinte egyidejűleg támadták meg és számolták föl a Nyugat-római birodalmat a 7. század közepén-végén.

Nem hagyhatom kiemelés nélkül a magyarság számára legérdekesebb és a magyarok kárpátmedencei történelme szempontjából nagyon fontos következményt.

A magyar krónikák szerint az Árpád-házi uralkodó család Attila közvetlen leszármazottja volt. Közismert, hogy Árpád „honfoglalói” éppen arra hivatkoztak, hogy „visszatértek Attila örökébe”. („Attila leszármazottjainak” nevezték magukat, a „honfoglalás” sok évszázaddal későbbi, utólag bevezetetett szóhasználat.)

Attila családfáját ismerni véljük. Ugyanakkor az ismertnek tekintett 8 generáció számára túlságosan hosszú a történelmileg napjainkban elfogadott, eltelt időszak: 845-406=439 év, 54-55 év lenne egy-egy generáció-váltás időtartama.

Abban az esetben, ha a teljes évtávolság valóban rövidebb 220 évvel, akkor az Attila-Árpád egyenes-ági családfa a következők szerint alakul:

Attila (ma úgy tudjuk) AD406 körül született és AD453-ban hunyt el.

Ha a római kort és Attila ahhoz kapcsolódó élettörténetét a mai korunkhoz 220 évvel közelebb húzzuk, akkor Attila és utódainak életévei, jó közelítéssel a következők:

Attila szül. AD626 (406+220 = 626), elhunyt AD673 (453+220 = 673)

***Irnik/Ernák/Csaba AD660 legkisebb fiú (1. feleség, Réka)

*****Kovrát/Kuvrat/Hovratu AD687 ("avar" uralkodó)

*********Kuber/Küber/Kuver/Csaba AD714; Kovrát negyedik fia

************Ed AD741

***************Ügek AD767 - AD818 után húnyt el

******************Előd-Levedi AD793 - … 

*********************Álmos AD819 - AD895

************************Árpád AD845 - AD907

Türkíz kurzív évszám jelöli a születések becsült évét valamint Attila elhalálozásának évét is a jelen hipotézis szerint. Álló évszám jelöli az ismert éveket.

Attila kései Csaba fiánál 34 év generációs évkülönbséggel, a többi leszármazott estében pedig 26-27 év generációs évkülönbségekkel számoltam.

Attila és Árpád között eltelt 8 generáció. A fentiekből kiadódó Attila-Árpád évtávolság pedig 845-626 = 219 év.

Átlagosan 229/8 =  27,375 év/generáció, ami teljesen reális.

Meglehetősen pontosan megállja a helyét az időben az Attila-Árpád családfa, helyesek lehetnek a magyar krónikák fontos alap-adatai!

Ez azt is jelenti, hogy az avarok Attila népének maradéka lehetett a Kárpát-medencében, hasonlóan ahhoz, ahogyan László Gyula régészprofesszor is feltételezte a „Kettős honfoglalás” c. művében…

Pontosabban: László Gyula azt feltételezte, hogy az avarok AD670 körül, mint „első-magyar honfoglalók” már elfoglalták a Kárpát-medencét. Ez csupán annyiban módosul, hogy valójában, de az általa feltételezett időszakban már Attila foglalta el a Kárpát-medencét és Attila AD673-ban bekövetkezett hirtelen halála után itt maradt a hun-magyarok egy nagyobb csoportja, akiket az idegen környezet átnevezett avaroknak. Feltehetően azért nevezték át Attila maradék népét avaroknak, hogy keletkezzék egy „látszólag új, másik” nép. Az avarok ellen látszólagos, soha meg nem történt „győztes” csatákat lehetett vívnia a Karolingoknak (Kis Pipin, majd fia, Nagy Károly, majd az ő fia, Pipin, pápai felkérésre és áldással), amely fiktív események részben kitöltötték a történelmi időrést.

Fentiekből az is következik, hogy Kézai Simon gesztájának egyik fontos évszáma helyes, mert új értelmet nyer. Kézai Simon a „Magyar krónika” című gesztájában a hunok Tiszáig történő, Kárpát-medencei bevonulását elhatározó „gyülekezetének” évét (és egyben a hun-magyarok „első honfoglalásának évét”) az Úr 700. asztendejére tette, de nem adta meg, hogy milyen értelemben alkalmazta az Úr szót.

Az Úr szó (ugyanúgy, mint a mai magyar nyelvben, vagy akár annak a dominus megfelelője a latin nyelvben) vonatkozhatott a pártus államalapító I. Arszak Úr-ra és Jézus Krisztus Urunkra is, amint ezt Szekeres Sándor megállapította. Szekeres szerint a geszta Úr 700. éve a pártus időszámítás UR700 évét jelenti. Nagyon fontos, hogy Szekeres egyben azt is bebizonyítja, mi szerint Kézai összetévesztette a hunok bevonulásának évét Attila halálának évével.

 A Pártus Birodalom és a Római Birodalom története az egymással vívott és rómaiak által dokumentált csaták miatt szorosan összekapcsolódik.

Amennyiben Róma története 220 évvel napjainkhoz közelebb zajlott, akkor Parthia története is vele együtt közelebb kerül hozzánk az időszalagon.  

Ennek megfelelően a pártus UR időszámítás 1. éve nem BC247, ahogyan ma gondoljuk és Szekeres Sándor is elfogadta, hanem BC27. (247-220= 27)

A hunok pedig nem az AD400-as évek elején, hanem az AD620 körüli vagy inkább utáni években nyomultak be Európa középső és nyugati régióiba.

Úgy tűnik, hogy Kézai a gesztájában valóban a pártus időszámítást alkalmazta, olyan módon, ahogyan ezt Szekeres Sándor megállapította.

Viszont Kézai a pártus időszámítás eredeti, BC27-ben kezdődő, tehát 220 évvel nem visszatolt évei szerint számolt! 

XIII. Gergely pápa a róla elnevezett mai naptár bevezetésekor, AD1582-ben tudhatta, hogy Augustus császár valójában AD234-ben (nem pedig AD14.-ben) hunyt el. Azért valószínűsíthető, hogy Augustus császár halálának évét vette figyelembe, mert ez az év a császár halálához kapcsolódó napfogyatkozás miatt csillagászati értelemben pontosan beazonosítható volt.

Ennek ismeretében XIII. Gergely (csillagásza) pl. a következő módon számolhatott:

Augustus császár halála óta 1582-234 = 1348 év telt el.

Tehát Gergely pápának 1348 eltelt évre vonatkozó VEQ-hátrálást kellett korrigálnia. 

A naptárban a VEQ napja kereken 128, pontosabban 128,17 évenként hátrál 1 napot, ez addigra pontosan ismert volt.

A kihagyandó napok száma tehát: 1348:128,17 = 10,517 nap.

Gergely pápa választhatott, hogy 10 napot vagy 11 napot hagy-e ki a naptár októberi napjai közül.

Az 1582-t megelőző években, 2 évente, felváltva márc. 10.-re v. 11.-re esett a VEQ.

Gergely pápa azért választotta a 10 nap eltörlését 1582 őszén, mert tudta, hogy AD1582-ben a tavaszi napéjegyenlőség időpontja már március 11, 0:48 órára tolódott vissza a naptárban.  

Az AD1582 évi VEQ-dátum, március 11. alapján pontosan 10 naptári nap kihagyásával került a VEQ-nap a következő évben, AD1583-ban március 21.-re.

Gergely pápa módosított Julián naptárában AD1582. október 4-ét rögtön október 15-e követte. Ezzel „kiestek” az Augustus császár naptárrestaurációja ill. halála óta felgyülemlett naptári többlet napok. Természetesen nem változott a hét napjainak sorrendje, üteme.

Továbbá Gergely, Cristopher Clavius matematikus és csillagász javaslatának megfelelően elrendelte, hogy a 100-al osztható évek közül csupán minden 400-al is osztható év maradjon szökőév. (A korábbi Julián naptár szerinti években minden 4-el osztható sorszámú év, így valamennyi 100-al oszttató év is szökőév volt.)  Ennek megfelelően azután az AD1600 és az AD2000 év is szökőév maradt, de pl az AD1700, az AD1800 és az AD1900 év nem volt szökőév.

Ezzel a szökőév-módosítással Gergely pápa erősen stabilizálta, pontosította a Gergely naptárt. A Gergely naptár (a Julián naptár 128 évével szemben) csupán 3320 évente "téved" 1 napot, ami a VEQ-nap dátumának tartós csúszását illeti. 

Gergely minden bizonnyal 11 napot hagyott volna ki, ha március 22-re kívánta volna visszahelyezni a VEQ dátumát, mert az pl. eredetileg is március 22.-én lett volna. Gergely Pápa tulajdonképpen szabadon választhatott volna, hogy melyik napra tegye a VEQ-napot, hiszen a  húsvét-dátum kiszámításának módja már nagyon régen a március 21. napjához kapcsolódott. Nyilván az volt a logikus, ha magát a VEQ-napot is visszahelyezi, amennyire lehetséges, az egyház által rögzített computus-alapdátumra, március 21-re.

Ha akkor Gergely pápa 11 napot hagyott volna ki, akkor ráadásul (kicsit kevesebb, mint fél nappal) túlkompenzálta volna a VEQ dátumát 1583 márc. 22-re.

Gergely pápa a 10 nap eltörlésével viszont hasonló mértékben (kicsit több, mint fél nappal) alul-kompenzált.

Közel 10,5 napnyi csillagászati eltérést sem 10 sem pedig 11 naptári nap kihagyásával nem lehetséges pontosan korrigálni. Egész számú naptári nappal csakis túlkompenzálni, vagy alul-kompenzálni lehetett a mindkét irányban közel fél napnyi eltérést. Ha Gergely várhatott volna kereken 60 évet a naptára bevezetésével, akkor pontosan 11 napot kellett volna törölnie a naptárból. Ebben az esetben ma pontosabban tartaná a Gergely-naptár a március 21.-i tavaszpont-dátumot. (Utólagos, pontosító magyarázat IDŐHÍDÉPÍTŐ észrevétele alapján.)

Gergely tehát sajnos objektív okoknál fogva nem tudta előre figyelembe venni, hogy AD1600-ban megmarad majd a szökőév, amely majd a szükségesnél kicsit előbb visszalépteti a VEQ-napot 1 nappal. Ezért az 1600-as évek elejétől már sok éven át március 20.-ra, sőt néha március 19.-re esett a VEQ-nap.

Ugyanezen fél nap alul-kompenzálás (10,517 nap helyett 10 nap) miatt esik a VEQ-nap a 21. század elején, így már jelenleg is március 20.-ra, sőt hamarosan néhány esetben majd március 19.-re.

Az I. Niceai zsinatnak (AD325) a naptárral kapcsolatos ügyeiről csak annyit tudunk biztosan, hogy:

 „Az akkori pápa, I. Leó, az alexandriai püspökhöz írt levelében megbízza azt a naptár kérdéseinek kidolgozásával” .

Az Egyháznak nyilvánvalóan tudomása volt a Julián naptár azon hibájáról, hogy a VEQ-nap folyamatosan, kereken 128 évenként 1 napot hátrált a naptárban.

A zsinat azzal a céllal, hogy a VEQ-nap a húsvét-számítás szempontjából egyértelmű legyen, a VEQ-nap dátumát formálisan, egyház-rendeletileg március 21.-re rögzítette, tehát a valós csillagászati dátumtól függetlenné tette. (Ezt vagy a zsinat évében, vagy csak néhány évvel később vezették be, a bevezetés pontos éve ismeretlen.)

Tulajdonképpen bármely, márc. 21.-hez közeli a napot választhatták volna, de az Egyházra nem jellemző a véletlenszerű döntés.

Az Egyház általában a saját hagyományai szerint dönt. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a VEQ-nap formális rögzítése során is feltehetően olyan dátumot választhattak, amilyenre a VEQ-nap Jézus megfeszítésének évében is esett.

A zsinat ma elfogadott éve AD325.

AD325-ben a VEQ időpontja márc. 20; 13:50.

Olyan időszak ez, amikor a VEQ bármely 4 évből 3-ban márc. 20-ra, 1 évben pedig márc. 21-re esett. A szökőév előtti években márc. 21.-ére esett még a VEQ, de a szökőévek mindig visszaugratták március 20.-ára, ahol ettől az évtől kezdve már legalább 3 éven át megmaradt. A VEQ-nap tartott a hosszú éveken át stabil március 20. felé.

Az AD325 évből visszatekintve az Egyház látta volna azt is, hogy a VEQ napjának eredetileg, Jézus megfeszítésének éve körül március 22-23 napjára kellett esnie.

Fentieknek megfelelően logikus feltételezni, hogy az Egyház AD325-ben

• vagy a saját hagyományai szerint a VEQ-napot március 22.-re rögzítette volna, hiszen Jézus megfeszítésének szóba jöhető éve körül dominánsan március 22.-re, AD33-ban és AD36-ban is március 22.-re esett a VEQ, továbbá folyamatosan a kisebb dátumok felé csúszott el;
• vagy a Julián naptár AD325-re felhalmozódott hibája miatt a VEQ-napot március 20-ra rögzítette volna, mivel AD325 körüli években már egyre dominánsabban márc. 20-ra esett a VEQ-nap, március 21-re AD325 körül már csupán 4 évből 1 évben esett.

Ez azt jelenti számomra, hogy AD325 nem jön szóba a zsinat éveként, mert AD325-ben aligha döntöttek volna a március 21., mint formális VEQ-nap mellett.

A niceai zsinat új, 220 évvel hozzánk közelebb transzformált éve: AD545.

Az AD545. évben a VEQ már visszatolódott március 18; 20:29-re.

A VEQ AD545 környékén 2 évenként, felváltva március 18-ra vagy 19-re esett.

Ennek megfelelően logikus feltételezni, hogy az Egyház AD545-ben

• vagy a saját hagyományai szerint a VEQ-napot március 20.-ra vagy 21.-re rögzítette volna, hiszen Jézus megfeszítésének éve, AD256 körül kétévente felváltva március 20.-21-re, esett a VEQ. Elképzelhető, hogy azért tették márc. 21.-re, mert kis hibával úgy számolták vissza csaknem 300 év távlatából, hogy Jézus megfeszítésének szóba jöhető  éveiben, AD253-ban vagy AD256-ban is március 21.-re esett a VEQ. (Ezekben az években valójában éppen márc. 20.-ra esett a VEQ-nap. Emlékezzünk vissza: AD253 és AD256 felel meg AD33-nak ill. AD36-nak.)
• vagy a Julián naptár AD545-re felhalmozódott hibája miatt a VEQ-napot március 18-ra rögzítette volna, mivel AD545 körüli években már 2 évente márc. 18.-ra esett a VEQ-nap, és közelgett a március 18. domináns VEQ-nappá válása.

A március 21 melletti döntés szerintem egyben azt is mutatja, a döntést az is befolyásolhatta, hogy pontosan tudhatták: a VEQ a Julian naptár szerint eredetileg (AD176-ban) március 21.-re esett! 

Ez az egyház-rendeleti dátumrögzítés lehetővé tette, hogy olyan húsvét-táblák készüljenek, amelyeknek már csupán laza kapcsolata van a csillagászati valósággal!

Az I. Niceai zsinat idején még nem gondoltak naptárreformra.

A VEQ dátumának március 21.-re történt rögzítése megoldotta a húsvét-dátum kiszámításának a VEQ-dátum hátrálásából eredő problémáját.

Ez az intézkedés a húsvétot meghagyta változó ünnepnek, de egyben elkülönítette a „zsidó húsvét” (Pészah) ünnepétől (amely a csillagászati VEQ-hez kapcsolódott) és sokkal egyszerűbb is volt, mint bármilyen elsietett naptár-reform lett volna.

Ma a történelemtudomány által elfogadott, hogy a kopt ortodox keresztény időszámítás Diocletianus császár kegyetlen keresztényüldözésének emlékre, AD284 augusztus 29.-i évkezdettel indult. AD284 megfelel a Kopt 1 évnek.

A Kopt időszámítás másik elnevezése: „mártírok időszámítása”.

Diocletianus császár 284 nov. 20-án lépett trónra, uralkodásának első teljes éve AD285 volt.

A Julian és a kopt évkezdet eltérése miatt néha az AD285 évet tekintik az első kopt évnek, jogosan, mivel a kopt 1 év nagy része már Julian AD285-re esik.

 „A kopt év így számítható ki: a Julián naptár évéből le kell vonni 283-at (julián újév előtt) vagy 284-et (utána).” Tehát 2017 folyamán Kopt 1734-et és 1733-at is írhatunk, attól függően, hogy melyik hónapot tekintjük. (pl. 2017-283 = 1774) 

A történészek teljességgel figyelmen kívül hagyták, hogy a kopt egyházat a kopt hagyomány szerint Szent Márk evangélista és vértanú alapította.

Ugyan miért kezdtek volna a koptok AD284-ben egy új időszámítást? Az AD-időszámítás szerint Diocletianus uralkodásának korára a Kopt egyház már megerősödött, templomaik, püspökségeik voltak és az egyiptomiak legalább 20%-a kopt keresztény volt!

Miért éppen Diocletianus érája szerint számoltak a Cirill féle húsvét-táblában és ezért az Exiguus féle húsvéttábla elején, valamint éppen a kopt időszámításban? Hogyan került a Kopt 1 év mintegy két évszázadnyi távolságra Jézus korától?

Ismeretes, hogy Diocletianus császár Caius pápa közeli rokona és kortársa volt. Az is ismert, hogy hatalomra jutása után Diocletianus kifejezetten támogatta a keresztényeket és a keresztény vallást, majd (állítólag) ellenük fordult, 19 évvel később. Ezzel szemben, már évekkel korábban üldözte a kereszténység akkori legnagyobb konkurens vallását, a manicheizmust.

Ezért számomra valószínűtlenek, észszerűtlennek és még inkább érthetetlennek tűnik, hogy „a mártírok érája”, tehát a kopt időszámítás valóban Diocletianus uralkodásának első évétől kezdődött volna.

Szent Márk a saját evangéliuma alapján még gyermek volt Jézus megfeszítésekor, tehát pl. 14 éves lehetett. Ez esetben Márk születési éve, számításunk szerint, AD242-re esik, mert logikusan együtt mozog Jézus megfeszítésének AD256-os évével. Tehát Márk a kopt egyház alapításakor, AD284-ben mintegy 42 éves lehetett, ez reális egyházalapítói életkor.

Igaz lehet a kopt legenda, hogy a kopt egyházat Szent Márk alapította.

Kopt templom Minya, Egyiptom. Forrás: www.catholicworldreport.com/2017/04/12/egypts-

Az egyházalapítás és a kopt időszámítás megkezdése is AD284-ben történhetett. A kopt időszámítás újra-indítására tudomásom szerint nem létezik semmiféle történelmi bizonyíték vagy legenda.

Márk az evangéliumában múlt időben beszél a jeruzsálemi templom ma AD70-re tett lerombolásáról, ezért csak később, legvalószínűbben AD72 évben, 50 éves korában szenvedett mártírhalált Alexandriában. Ez az év AD292-nek felel meg, tehát 8 évvel élte túl az egyházalapítását.

Amennyiben Márk születési vagy elhalálozási éve néhány évvel eltérne attól, ahogyan most kiszámoltuk, az nem érinti a többi számításunkat.

Néró vérengzésének idejére Szt. Márk, Szent Pétertől kapott, személyes megbízása alapján, már éppen elhajózott Rómából Alexandriába, ahol Néró vérengzéseinek hírére, megalapította a helyi kopt egyházat. Szent Márk az egyházát a mártírok, elsősorban Szent Péter emlékének szentelte.

A kopt egyház még a római korban, AD451-ben, a fenti hipotézisünk szerint tehát AD671-ben, teljesen elszakadt a római egyháztól, majd évszázadokig nem működtek együtt. Egyiptom már a 7. század első felében arab/iszlám fennhatóság alá került. Ezért, ha a mi időszámításunkat ezt követően elrontották, az biztosan nem érintette a kopt időszámítást!

Amint az közimert, Jézus Krisztust Pontius Pilatus, Júdea római helytartójának hivatali ideje alatt feszítették meg Jeruzsálemben.

A történészek szerint Pilatus hivatali évei (AD26-AD36) a hivatalba lépése évének az elejétől az utolsó hivatali évének a végéig tartottak.

Látható, hogy ebbe az időszakba esik az AD33 és az AD36 év is. Napjainkban az AD33 év az elfogadottabb, de AD36 is részben elfogadott Jézus Krisztus megfeszítésének éveként, amint erről korábban írtunk.

A visszaszámolt zsidó naptár szerint az AD246-AD256 intervallumban csupán az AD256 évben esik a Nisan 14 péntekre.

Jézust a fentiek alapján, kevéssel 42. születésnapja után, 43. életévében feszítették meg, hiszen az AD214 év elején született.

Ez a 42 éves kor is elfogadható, mert nem mond ellent néhány apokrif evangéliumnak.

Az AD256 évi dátum 220 évvel vissza-transzformálva AD36-ra esik. Pontosan: AD36 márc. 30; 3796 Nisan 14 péntekre.

Ez úgy is mondható, hogy Jézus megfeszítésének évét AD256-ról 220 év helyett 223 évvel helyezték vissza az időszalagon az AD33 évre. 

Három evangélium szerint Jézus megfeszítése után, délután telihold és hosszan tartó elsötétedés is volt.

Napfogyatkozás nem lehetett, mert az fizikai okokból csak újholdkor lehetséges és csak néhány percig tarthat. (Amint Augustus császár napfogyatkozásának bemutatásánál ezt már láttuk.)

Az AD36 évben, Jeruzsálemben telihold volt ugyan, de nem volt holdfogyatkozás a Nisan 14 péntekhez közeli időpontban sem.

Felmerül a lehetőség, hogy azért tették a kutatók Jézus megfeszítésének dátumát AD33 ápr. 3.- ára, 3793 Nisan 14, péntekre, mert csillagászati alapú elsötétedést kerestek.

AD33 ápr. 3.-án valóban telihold és szabadszemmel, Jeruzsálemből valószínűleg nem látható, részleges hold-fogyatkozás is volt. Az „összezavarás” során tévesen úgy számolhatták ki, hogy 223 évvel korábban AD33 ápr. 3.-án Jeruzsálemből is jól látható volt ez a holdfogyatkozás.

A szakirodalom alapján esetleg valamilyen más természeti jelenség, pl. porfelhő vagy távoli vulkáni koromfelhő okozott elsötétedést. 

Az AD256 év márc. 28.-án éjjel, a fentiekkel ellentétben, Jeruzsálemből jól látható telihold volt. Ezen a napon valóban volt teljes holdfogyatkozás is. A Delta T ma elfogadott értéke mellett ez azonban Jeruzsálemből, a mai visszaszámításaink szerint  szintén nem volt látható.

Ha a Delta T értéke korábban nulla közeli lett volna (ahogyan az utóbbi 400 év mérései szerint minden esetben, folyamatosan), akkor sem lett volna látható ez a holdfogyatkozás Jeruzsálemből.

Az AD33-as és az AD256-os holdfogyatkozásokat Fred Espenak, NASA szakértő alábbi, térképre vetített számítása mutatja:

A fenti holdfogyatkozás Jeruzsálemből, AD256. 03.28.-án látható lett volna, ha a Delta T értéke mínusz 9000 sec lett volna. Ez a nagy negatív Delta T érték mai tudásunk szerint valószínűtlen. Aligha lehet ilyen nagy tévedés a Delta T visszamenőleges interpolációjában.

Az viszont inkább elképzelhető, hogy nem tudták mi okozta az elsötétedést, de holdfogyatkozásra gyanakodtak. Viszont a holdfogyatkozásokat a 220 év betoldása során pontatlanul számolták vissza, és a pontatlan eredményre építettek egy hamis hold-fogyatkozás, pontosabban elsötétedés-hagyományt…

Véleményem szerint az a legvalószínűbb, hogy az elsötétülés legendája csupán egy metafora, amely Jézus keresztre feszítésének szörnyűségét hangsúlyozó égi jel felmutatása céljából, utólag született.

Tekintsük meg az AD256 március 28. napjának teliholdfelkeltét az alábbi Stellarium „fotón”.