Kedvenc "napfogyatkozásom", amely látszólag csupán egy naplemente kimerevített pillanata Parentium tengerpartján.

Amint az köztudott, "minden mindennel összefügg".  A fenti fotóm is kapcsolódik Augustus császár napfogyatkozásához. "Csupán" annyi a különbség, hogy a fotón egy ismeretlen ifjú "Vénusz" takarja el a lenyugvó Napot, Augustus császár napfogyatkozása esetében pedig az ismert sumer anyaisten, Nanna, a Hold takarja el a felkelő napot.

A legendák és az Augustus császár korához viszonylag közel élt caesaerai Eusebius történész szerint a császár halálát „megjövendölte” egy rövid idővel korábbi napfogyatkozás (solar eclipse).

Természetesen a napfogyatkozás és a császár halálának összekapcsolása csupán utólag kreált, szimbolikus legenda. A legenda viszont bizonyára nem született volna meg, ha nem történt volna röviddel Augustus császár halála előtt valóban napfogyatkozás az Appennini-félsziget középtáján.

Meghatározó szerepe volt a történelmi események dátumának visszaszámolásában!

Ezzel szemben viszont, ennek az évnek a közelében sem található Itáliából megfigyelhető napfogyatkozás, amint azt Hunnivári is megállapította.

Éppen az AD234 év június 14.-én, tehát 9 héttel Augustus halála előtt, amikor már nagyon betegeskedett, volt egy erőteljes, részleges-gyűrűs napfogyatkozás Itália felett.

A napfogyatkozást a NASA által közzétett térképen is megtekinthetjük. Lásd jobb felső, piros ív. A sárga nyíl és az AD234 Jun 14. beírás a szerző kiemelése

Ezt követően, további 58 percen át még erősen észlelhető maradt ez a különleges Solar Eclipse, mert a Nap és a Hold csaknem egyforma sebességgel haladtak a csaknem azonos pályájukon.

Napfelkeltekor (Rómából és a Nápolyhoz közeli Nola városkából, ahol a császár elhunyt), jól látszott a napfogyatkozás, amely a NASA adatai szerint is hosszú ideig tartott és 84 %-os elsötétedéssel járt.

Nézzük meg ezt a nevezetes Solar Eclipse-t a Stellarium állóképeiből készített video-clipen!

A clip elején és végén nagyobb idő-ugrásokban (5perc/sec, 3perc/sec) haladnak a video állóképei. A napfogyatkozás közepén azonban lassítva, 1perc/1sec sebességgel forog a film, hogy jobban megfigyelhető legyen az egyébként általam szűrő alkalmazásával kissé "kihangsúlyozott" égi esemény. A clip itt is megtekinthető: https://vimeo.com/499589468

Ez a csillagászati és szimbolikus tény erősen valószínűsíti a 220 év betoldását.

Nagyon hihetőnek tűnik számomra, hogy egy ilyen különleges napfogyatkozás a visszaemlékezésekben összekapcsolódik Augustus császár halálával. Ha a napfogyatkozás nem Augustus halála előtt következett volna be, aligha találták volna ki a legendát.

Láttuk, hogy Jézus nem december 25.-én született, születésnapjának ünnepét a római egyház csupán évszázadokkal később tette december 25.-re. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus születésének évét Teres Ágoston az Augustus császár féle első népszámlálás, adóösszeírás (BC8-BC7), valamint Nagy Heródes halálának dátuma (BC4 tavasza) közötti időszakra tette. Teres, Kepler felvetése és a betlehemi csillag legendája alapján beazonosította a nagy Jupiter-Szaturnusz együttállást ezen az időszakon belül. Így került Jézus születési éve BC7-re. Konkrét történelmi adatok sajnos nem állnak rendelkezésünkre, ezért mi is ezekből a legendára alapozott adatokból tudunk csak kiindulni.

Mindezt annyival egészítjük ki, hogy ugyancsak a legendák szerint keletről, egy régebbi jövendölés és a csillagok útmutatása alapján eljöttek a „háromkirályok”, hogy hódoljanak a kisdednek. A három királyról ma tudni véljük, hogy valójában nem keleti birodalmak királyai, nem uralkodók, hanem napkeleti bölcsek voltak. Olyan bölcsek, „mágusok” (magi), akik értettek a csillagászathoz és a csillagjósláshoz. Ma úgy mondanánk, asztronómusok és egyben asztrológusok, ez a két tudomány abban a korban meglehetősen egybefolyt.

Fontos tény, hogy a Jupiter az ókorban „királycsillag” volt, a „világ urának csillaga”, a legfőbb istenség jelképe Mezopotámiaban és Rómában, valamint az ógörögöknél is, Zeusz néven.

A Saturnus (Kewan) pedig a zsidóságra utaló Sabbath-bolygó.

A „Háromkirályok” legenda kulcs-szavai a 3-as szám, a csillag, a kisded és a király; ezen szavak képezhetik az „utólagosan illesztett hagyomány” alapját.

Röviden: a jelenleg elfogadott szemlélet értelmében, Keplernek a betlehemi legendát alapul vevő elmélete szerint, Jézus a „Jupiter-Szaturnusz együtt-állás” után, BC7-ben született.

Ismert, hogy BC7-ben (-6) három együttállás is volt, ami nagyon ritka jelenség. Valójában (a Stellarium égbolt-szimulátor programmal ellenőrizve) az októberi együttállás, mint közel-állás már márciusban elkezdődött a K-i égbolton és a következő év február végén, a Ny-i égbolton fejeződött be. Tehát az égi kép néhány hónap alatt valóban keletről nyugatra tartó vezérlő csillagként vonult át éjszakánként az égbolton. 

Nézzük meg, mi történt 220 évvel később:

Az Augustus féle I. összeírás BC8-7 éveit 220 évvel előre transzformálva az AD213-214 évekbe jutunk. Heródes halálának új, 220 évvel előretolt ideje AD217 tavasza.

Elméletünk igazolásához közelebb jutnánk, ha Jézus születésének idejét ezen időszakon belül, tehát az AD213 vége AD217 tavasza közötti időszakban, a legendák állításainak, azok lényegének, kulcs-szóinak megtartása mellett be lehetne azonosítani. 

219 évvel később, AD213-ban is Jupiter-Szaturnusz együttállás volt, október 11.-én, a Szűz csillagjegyben. (Ma október 11. már a Mérleg jegyébe esik, ennek oka a precesszió.)

Már AD213 augusztus hónapban elkezdődött a Jupiter-Szaturnusz közel-állás és a nyugati égbolton 1 évig kitartott, átnyúlt AD214-be. (A Jupiter Saturnus együttállások ciklusideje kicsit rövidebb, mint 20 év, 19,86 év.)

Tekintsük meg a Jupiter-Szaturnusz együttállások táblázatát a teljes, szóban forgó időszakra.

9.Táblázat

A fenti táblázat készítésekor még a Delta T (ΔT) nélkül számoltak, ezért a táblázat óra:perc értékei ma már pontatlannak számítanak, de ez most nem játszik szerepet.

Az AD213-as konjunkció is „vezércsillag” jelleggel vonult át az égbolton, minden éjjel, keletről nyugat felé. Az alábbi Stellarium fotón megnézhetjük az éppen "felkelő" konjunkciót:

A Jupiter-Saturnus konjunkció AD213-10-11. Baghdad-ból nézve, amely irányból a legenda szerint a „Napkeleti bölcsek” elindultak napnyugatra. A konjunkció a Szűz bal könyökénél látható. Jobbra fenn ugyanez látható erős nagyításban. Fotó: Stellarium

A bölcsek azt is látták, amit mi is láthatunk a retrospektív planetáris szimuláció segítségével, hogy tudni illik a Mars éppen áthaladt az Oroszlán csillagjegyén.

Azt is tudták, hogy hamarosan milyen égi esemény várható!

Nézzük meg mi is, hogy mi történt az égbolton!

Már AD213 dec. 15.-én, a Mars egyre jobban közelített a Jupiter-Saturnus felé, beállt a „hármas konjunkció sorába”. (a mai Tiberias városából nézve, útban Baghdadból Nazareth felé). Fotó: Stellarium.

Különlegessége ennek az együtt-állásnak, hogy már AD213 december közepétől kezdődően a Mars bolygó is fokozatosan beállt, minegy „enyhe ívben bekanyarodott” az Oroszlán jegyéből a Jupiter-Szaturnusz páros elé, és igen ritka „közeli hármas sorban állás” jött létre.

Ilyen különleges 3-as együttállás, sorban-állás cca. nyolcszáz-évenként fordul elő.

A Mars bolygó már hagyományosan és általános értelemben a "közösséget vezető egyéniség" (így pl. a hadvezér és ezért a háború) szimbóluma volt.

Amint a fenti Stellarium „fotó” mutatja, a Mars mozgásnak pálya-iránya jó közelítéssel az OROSZLÁN csillagjegy legfényesebb csillaga, az Alfa Leonis felől haladva mutatott a Jupiter-Saturnus párosra.

A különleges hármas sorban-állás AD214 január 6.-án, hajnalban Nazareth égbolt-kupolájának csaknem a közepén tartózkodott és a Mars beállt a Jupiter-Saturnus közelébe. A Mars a Földről nézve néha retrográd mozgást, hurokmozgást végez. Ezen a ponton a Mars megállt, majd hamarosan ismét eltávolodott a Jupiter-Saturnus párostól. 

 A hármas konjunkció AD214 jan. 6.-án Nazareth felett vált teljessé, ekkor került a 3 bolygó legközelebb egymáshoz. Stellarium fotó.

Véleményem szerint jogosan feltételezhető, hogy ez a „3 fényes csillag” (3 bolygó) a „betlehemi csillag”. Ennek megfelelően ez az égi jelenség lehet a „háromkirályok legenda” eredete is.

Nézzük meg, miért beszélnek a hagyományok "vezérlő csillagról"! Az alább beágyazott videoclip azt mutatja, hogyan alakult az égbolton a Jupiter-Szaturnusz-Mars bolygók helyzete AD213 október 1 és AD214 január 10 között. Látható, hogy hogyan vándorolt napról-napra, napkeletről napnyugatra a konjunkció, Nazarethből nézve, minden éjjel 4H00-kor. A clip sebessége 2 nap/1sec. Baghdad és Nazareth között a helyi középidő (LMST) különbsége 36 perc.  UTC időben számolva Baghdadban minden égi kép 36 perccel korábban következett be, mint Nazarethben. Baghdadból nézve LMST-ben azonos időpontban a látvány ugyanaz volt.  A clip itt is megtekinthető: https://vimeo.com/500167918

Vélhető, hogy az ókeresztények nem véletlenül ünnepelték Jézus születésnapját eredetileg Vízkereszt (Háromkirályok; Epiphania Domini = az Úr megjelenése) napján.

Az ortodox, valamint a kopt keresztények ma is január 6.-án ünneplik Jézus születésnapját, a karácsonyt.

A fentieket úgy is értelmezhetjük, hogy az AD214 év elejének égi eseményei meglehetősen jól illeszkedtek a 220 évvel korábbi égi eseményekhez. Megfordítva azonban még többet mond ez az egyezés! Lehetséges, hogy már az ókorban kiszámolták, hogy milyen égi jelenségre utalt Máté evangéliuma. Ezt ugyan nem kürtölték világgá, de a 220 év "beillesztése" során figyelembe vették. Célszerű volt figyelembe venni, hiszen Máté evangéliumából mindenki tudta, hogy fényes égi jelenséghez kapcsolódott Jézus születése. Ilyen fényes égi jelenséget 220 évvel korábban is fel kellett mutatni! Az égi jelenséget pedig azért nem nevezték meg, mert a nagyobb konfúzió elérése céljából Jézus születési évét 7 évvel el kellett tolni a 220 év betoldásával ellenkező irányban! 

Megjegyzés: 

A fenti csillagászati egyezés ellenére is valószínű, hogy Jézus valódi születési idejét továbbra sem ismerjük. Lehetséges, hogy a csupán egyetlen forrásban, Máté evangéliumában leírt betlehemi legenda egy utólagosan illesztett történet. Mivel azonban jól ismert leganda volt, az AD időszámítás "összezavarása" során figyelembe kellett venni. Miután csupán legendáról van szó, továbbra is bizonytalan, hogy Jézus születési ideje kapcsolódik-e egyáltalán a Jupiter-Szaturnusz együtt-álláshoz, vagy netán ezt csupán Máté evangéliuma és Kepler feltételezése alapján gondoljuk?

A rövidebb írásmód kedvéért a címben HOROLOGIUM alatt az Obelisk Augustae és az Ara Pacis Augustae építmény-együttesét értem.

Már említettük az AEQ bekövetkezésének térbeli stabilitását. Építmény-együttesünk szempontjából ez a stabilitás konkrétan a következőkben nyilvánul meg:

Képzeljük el az Obeliszk árnyékának azt a minden AEQ-napon (csupán kissé eltérő időpontokban) bekövetkező irányát amelyik éppen az Ara Pacis nyugati bejáratának a közepére mutat. Az Obeliszk és az Ara Pacis ismertnek tekinthető topológiai elhelyezkedése esetében ez az árnyékirány a Nap 251,72° azimut szögénél következik be. A Stellarium égboltszimulátor software segítségével megállapítható, hogy ezen azimut szögértéknél az Obeliszk fenti irányba mutató árnyéka AD212 szeptember 23.-án, az AEQ napján mindössze 22 cm-el volt hosszabb, mint AD2020 szeptember 22.-én, az AEQ napján. A BC9 szeptember 25.-ére eső AEQ napon pedig 111 cm-el volt hosszabb az árnyék, mint 2020 AEQ napján. Ráadásul az árnyék a felfelé haladó lépcsőn rövidebbnek látszik, mint a vízszintes felületen. A lépcsők függőleges fellépője viszont jól "megmutatja" a vízszintes felületen már alig látható, "lapos" árnyékot.

Ezeknek az adatoknak az ismeretében a BC9 évre és különösen az AD212 évre vonatkozóan meglehetős pontossággal modellezhető az árnyék statikus és dinamikus "viselkedése" is az AD2020 év adataival is. Ezeknek az árnyék-hosszaknak a "szórása" minden bizonnyal kisebb, mint az Obeliszk és az Ara Pacis relatív helyének a ma, utólag meghatározott pontossága. (Az árnyék-hosszakat azért is vizsgáltam meg, mert a 3D modellezésre rendelkezésemre álló eszköz, az ArchiCAD^TM építészeti modellező program nem teszi lehetővé ilyen régi évszámok beállítását. Viszont nagy pontossággal beállítható bármely helyszínen bármilyen azimut, amellyel matematikailag pontos statikus árnyék modellezhető.)

Archeológiai feltárási adatok, továbbá a korábbi és a legújabb kutatások (prof. Bernard Frischer és társai adatai alapján) felépítettem az építmények M = 1:1 arányú ArchiCAD^TM számítógépes 3D modelljét. Elemeztem az építmények fény-árnyék viszonyait és az AEQ-nap dátumához kapcsolódóan a következőkre jutottam:

• Az obeliszk "aranygömbje" árnyékának más szerepe volt, mint amit Buchner feltételezett. Ugyanis az aranygömb árnyéka az AEQ napján sem BC 9-ben sem az azóta eltelt években nem érhette el az Ara Pacis oltártömbjét. Természetesen az AEQ-nap előtt 2 nappal (pl. BC9 szeptember 23.-án), amikor még rövidebb volt az árnyék, ez még kevésbé történhetett meg.
• Az aranygömb árnyéka az AEQ napjától kezdődően, minden délután „elvileg” elérte az Ara Pacis külső lépcsőjét, majd 2-3 nappal később az oltár belső oltárlépcsőjét. De csupán elvileg, mert ebben a távolságban az aranygömb árnyéka gyakorlatilag elhalt!
• Szerintem a két építmény relatív elhelyezkedését és az aranygömböt céltudatosan úgy méretezték, hogy a 75 cm átmérőjűre becsült gömb árnyéka az AEQ-napon „már elhaljon”, amikor az Ara Pacis NY-i ajtónyílását elérte. Az Ara Pacistól nézve az aranygömb nem takarta el a Napot, melynek látószöge (látszólagos szögátmérője) 0,52°-0,54°! Ebből a kereken 90 méteres távolságból a Nap hatékony eltakarásához legalább 1m átmérőjű gömbre lett volna szükség. Ugyanakkor az aranygömb olyan mértékben mégis eltakarta a Napot, hogy legalább segített a Napba nézni!.
• Az Ara Pacis külső lépcsőin ülő vagy a külső lépcső előtt álló és a Nap felé tekintő megfigyelő számára úgy látszott, mintha maga a „napsugarakkal körül-ölelt aranygömb által kihangsúlyozott NAP” tért volna be az Ara Pacis szentélyébe!
• Az Obeliszk-pyramidion szintén erősen diffúz, elhaló félárnyékának szerepe elsősorban az lehetett, hogy „szimbolikus testőrként bekísérje az aranygömböt”, a Nap szimbólumát az Ara Pacis szentélyébe Augustus császár 2 napos születésnapi ünnepén. Az obeliszk árnyékának iránya pedig egyrészt a Nap irányában, másrészt az Ara Pacis oltárának irányában mutatta, hogy hova nézzenek az Ara Pacis elött álló megfigyelők.
• Az AEQ napját megelőző napon az obeliszk árnyéka még túl rövid volt, az AEQ napja után 2-3 nappal pedig már zavaróan hosszú volt, mert  az obeliszk pyramidionjának árnyékcsúcsa is egyre jobban láthatóan belépett az oltár nyugati ajtónyílásán a belső oltárlépcső alatti részre, illetve a belső oltárlépcsőre.

A betoldott 220 év elhagyása következtében, tehát az AD212 évtől kezdődően sem nyert realitást Buchner árnyék-tézise. 

Kiszámoltam és modelleztem, hogy BC9-ben az AEQ-napon az obeliszk pyramidion árnyékcsúcsa az ajtónyílás közepétől délre eső szélén már kissé "bezavart" volna.

Tekintsük meg az Obeliszk elméleti és valódi árnyékát az Ara Pacis irányában, illetve az Ara Pacis nyugati oldalán. Ebből a célból készítettem néhány videoclipet az Obelisk Augustae és az Ara Pacis Augustae „együttműködésről”, ezeket a clip-eket feltettem a Vimeo video-megosztóra.

Az "Obelisk of Emperor Augustus and Ara Pacis Augustae" c. első clip bemutatja, hogy déltől estig hogyan vonult végig az „aranygömb” árnyéka a napéjegyenlőségi egyenes (EQL) mentén, az AEQ napján, AD2020 szeptember 22.-én.  Amint már megállapítottuk, az árnyék ezen a napon, azonos Nap-azimut (árnyékirány) esetében, csupán nagyon kevéssel volt rövidebb, mint AD212 szeptember 23.-án, az AEQ napján.

A következő, „Point-shadow of Obelisk on Ara Pacis” című clip közelről mutatja az aranygömbnek a pontszerű Nap által vetített, tehát ideális, matematikai, valótlan árnyékát az Ara Pacis Nyugati oldalán, a fenti AEQ nap délutánján, 16H-tól, 20 percen át, de felgyorsítva.

A harmadik video, „Real shadow of Obelisk on Ara Pacis” photo-realisztikus clip arról, hogy milyen volt közelről a fenti árnyék a valóságban, az előző időintervallumban. Az aranygömb árnyéka a valóságban erősen diffúz, félárnyék (penumbrális árnyék) volt ebben a mintegy 90m távolságban.

A negyedik video, az „Ara Pacis Inside” azt szemlélteti, hogy a belső oltárlépcsőről nézve mennyire hatolt be az aranygömb árnyéka az Ara Pacis belső terébe,1 nappal az AEQ napja után, 2020 szeptember 23.-án. Ez a dátum megfelel AD212 szeptember 24. napjának. Az árnyék ebben a clip-ben 200% erősségű, hogy egyáltalán észrevehető legyen az aranygömb diffúz félárnyékának enyhe behatolása a szentély falán belülre, a nyugati bejárati nyílás déli szélén.Ezen a napon még nem volt az árnyék behatolása zavaró!

Végül az 5. videoclip, a „Sun spectacle from Ara Pacis” megmutatja, hogyan látták a Napot az Ara Pacis külső lépcsőjén ülő, vagy az Ara Pacis nyugati fala előtt álló és a Nap felé tekintő megfigyelők az AEQ napjának délutánján, az erős ellenfényben. Ebben a clip-ben a Nap látszólagos átmérőjét cca. a másfélszeresére növeltem, hogy szemléletesebb és megfigyelhetőbb legyen a látvány.

Az Horologium Augusti és az AEQ-kapcsolódása miatt fontos itt rávilágítani arra a tényre, hogy a március 23.-ra eső VEQ-nap (pl. BC45.-ben és az után még hosszú évekig), egyben szeptember 25. vagy 26.-ra eső AEQ-nappal jár együtt. Ez a Julián naptár szerkezetéből következik.

BC57 és BC26 között az AEQ-nap minden 4 évből csupán 1 évben esett szeptember 26.-ára, majd 3 éven át már szeptember 25-ére esett.  BC9-től már 4 évből 2 évben a VEQ előre került március 22-re. Ezzel együtt elmozdulva viszont már a BC25 évtől kezdődően egészen AD11-ig minden évben szeptember 25.-re esett az AEQ napja.  Mindez természetesen csak akkor történt így, ha BC45 után 36 éven át mégis helyesen, tehát 4 évenként követték egymást a szökőévek. 

Ha azonban tévesen 3 évenként alkalmazták volna a szökőéveket, akkor BC9-re már 3 nappal korábbra, szeptember 22.-re, tehát 1 nappal Augustus császár születésnapja előtti napra került volna az AEQ-nap. Ezt követően viszont az AEQ-nap 16 éven belül visszaállt volna szeptember 25.-re, mivel kihagytak 3 szökőévet. Az AEQ nap csak néhányszor esett volna szept. 23.-ra., a csillagászati AEQ-nap naptári dátuma gyorsan változott volna. Ezt már láttuk korábban is.

Valószínűtlennek tartom, hogy olyan építményt és ahhoz rendelt árnyékfunkciót terveztek volna, amely már az első évben is pontatlanul működött volna Augustus császár születésnapján. Az azt követő 16 évben pedig a működése csupán rövid átmeneti években kapcsolódott volna a naptár-helyreállítás miatt a naptárban gyorsan változó AEQ-dátumhoz.

7.Táblázat Forrás

Meglátásom szerint Buchner elméletében nem csupán a dátum téves!

Alapvetően téves Buchner elméletének azon állítása is, hogy Augustus császár az árnyékot választotta volna bármely építményben pozitív értelmű, ünnepi szimbólumként.

Sajnos csupán Augustus császár születésének évét (BC63) ismerjük, a szeptember 23. dátum feltételezett. Pontosabban csupán a Julián naptárban esett szeptember 23.-ra, amint ez korábban, a római naptár bemutatásánál láttuk. Abban az időben általában nem jegyezték fel a születésnapokat. Ha feljegyezték volna a dátumot, az akkor sem mondana sokat, hiszen Caesar naptárreformja előtt a római naptár (amint láttuk) nagyon hibásan, és ma már aligha rekonstruálhatóan működött. Azt viszont feljegyezhették, ha egy közméltóságot betöltő családban a fiúgyermek éppen az őszi napéjegyenlőség, az AEQ nevezetes és fontos napján született, attól függetlenül, hogy az AEQ-nap a téves naptárban éppen milyen dátumra esett.

Így, a fenti szimuláció ellenére is valószínű, hogy Augustus császár önmagának állított az Ara Pacis és az Obeliszk kapcsán szimbolikus emléket. Jogos tehát a feltételezés, hogy a Buchner-féle születésnapi funkció másképpen működött, nem pedig az eddig feltételezett, árnyékfunkció szerint, hanem a Naphoz és a napfényhez kapcsolódó jelenséget mutatott.

Vizsgáljuk meg, hogy hova vezet a Horologium Augusti esetében a feltételezetten betoldott 220 év kihagyása a történelemből! Adjunk hozzá az BC9-hez (-8) 220 évet: az AD212 évbe jutunk, ez az obeliszk működésének általunk feltételezett új, első éve.

Amint már láttuk, AD212 körül a VEQ március 21-re esett. A március 21.-ére eső VEQ-nap viszont tipikusan szeptember 23-24.-re eső AEQ-nappal jár együtt.

Tekintsük meg, hogy mit mond a fenti VEQ/AEQ táblázatunk AD212 sora:

8.Táblázat Forrás

A 6. és 7. Táblázatban UT idő-értékek szerepelnek, a zónaidő Rómában ennél 1 órával több, a földrajzi hosszúság szerinti helyi középidő (local mean solar time = LMST) pedig csupán kereken 50 perccel több: 13:03. (LMST, lásd: HELP Rövidítések)

Megfigyelhető, hogy az AD212 körüli években az AEQ napja még 2 évente felváltva szept. 23.- illetve 24.-re esett. Ezt követően, AD216.-tól már domináns módon, tehát 4 évből legalább 3 évben szept. 23.-ára esett az AEQ.

A Horologium Augusti (Solarium Augusti) szokásos magyar megnevezése: "Augustus császár napórája". Rövidebb neve a jelen írásban Horologium, rövidítése H-A. 

Idősebb Plinius (AD23/24–AD79) röviddel Augustus császár uralkodása után leírta, hogy Augustus Rómában, a Mars Mezőn, ma visszaszámolva BC10-ben megkezdte egy Egyiptomból, Heliopolis-ból odaszállított obeliszk felállíttatását. (A császár egyszerre 2 obeliszket szállíttatott Rómába). A "gnómon" (függőleges árnyékvető) BC9-től kezdődően látta el, – ma részben vitatott – naptár-funkcióit.  

Augustus császár a Horologium-obeliszket (Obelisk Augustae) a Nap tiszteletére szentelte.

Plinius szerint nem maga az obeliszk volt a naptár funkció árnyékvetője, hanem az obeliszk csúcsát alkotó „pyramidion”-ra  (apró piramisra) szerelt, aranyozott bronzgömb, "aranygömb" (aurata pila).

Ugyancsak BC9-ben, az obeliszk közelében befejeződött az Ara Pacis Augustae (Augustus békeoltára) szentély építése is, amit már 4 évvel korábban határozott el a római szenátus.

Az obeliszk a 9. vagy a 10. században leomlott, betemették, majd 1512-ben megtalálták. 1789-ben újra felállították (a csupán pontatlanul ismert, feltáráskor nem rögzített) eredeti helyétől délre, a Montecitorio téren, ahol ma is látható. (Új helye alapján ma főleg Montecitorio Obeliszk néven emlegetik.) A restaurált Ara Pacis ma ugyancsak nem az eredeti helyén, hanem egy új, kifejezetten számára épített múzeumban látható Rómában. 

Edmund Buchner neves német régész nézete alapján az obeliszket általában egy hatalmas, vízszintes óraszámlapú napórának (Horologium, Solarium) tekintik ma is. Régészként ezt részben korábbi vélemények, részben saját gondolatai alapján állította,  mert Plinius nem írt napóráról. Buchner feltételezése logikus, mert a gnómonokat gyakran használták napóraként. Viszont a napóra-funkcióra utaló ókori leírások vagy archeológiai eredmények még nem kerültek elő.

Buchner szerint az obeliszk és az Ara Pacis együtt tervezett és funkcionálisan összekapcsolódó, „együttműködő” építmény-együttest alkottak. (Ezért néha a két építmény együttesét értik Horologium Augusti alatt.) Lehetőséged van megtekinteni Bernard Frischer professzor és kutató-társai csaknem 5 perces videoját az ókori Mars-mezőről.

Buchner 1980-ban megtalálta az obeliszkhez kapcsolódó, a Nap delelését mutató „délvonal” (meridian; az obeliszk függőleges tengelyén átmenő, É-D irányú vonal a vízszintes talajon) jelzésére szolgáló bronz-sávokat az ókori térkövezetben. Így az obeliszknek a Nap delelését jelző naptár-funkciója bizonyossá vált. Az árnyék iránya az év minden napján mutatta a delet, a déli árnyék hossza (és ez által az aranygömb árnyéka) pedig jelezte az év napját, pontosabban a szakértők szerint elsősorban az időjárás- , széljárás- ill. évszak-határokat.

Bármely gnómon árnyékcsúcsa a napéjegyenlőségek napján a Ny-K irányú "napéjegyenlőségi egyenes vonal", az EQL (equinoctial line) mentén halad végig a nap során. Ennek megfelelően más kutatók szerint a napéjegyenlőség napját is mutatta az obeliszk aranygömbje árnyékának Ny-K irányú vonulása, napkeltétől napnyugtáig, a délvonalra merőleges EQL-en  Erre nincs sem történelmi visszaemlékezés, sem pedig régészeti bizonyíték.

Buchner azt tekintette az obeliszk egyik fő feladatának, hogy az AEQ napján és egyben Augustus császár születésnapján, szeptember 23.-án az obeliszk az árnyékának csúcsát az Ara Pacis oltárára vetítse. Buchner szerint ez azt jelképezhette, hogy a császár küldetése már születésétől (natus ad pacem) a béke megteremtése volt. Buchner azonban 1976-1980-ban még nem tudta pontosan, hogy melyik napra esett az AEQ a BC9 évben!

BC9-ben az AEQ ugyanis szeptember 25. napjára esett, tehát nem esett egybe Augustus császár születésnapjával!

Újabb asztro-archeológiai digitális szimuláció szerint (Prof. Bernard Frischer és társai) BC9 szeptember 23.-án a Nap még olyan magasan járt, hogy az obeliszk megfelelő irányú árnyéka még túl rövid volt, nem érte el az Ara Pacis nyugati bejáratát sem, nemhogy az oltárt. Pár perccel később, amikor az árnyék már hosszabb volt és már elérte volna a bejáratot, addigra az árnyék már kitért déli irányba.

BC9 szept. 25.-én, az AEQ napján az aranygömb árnyéka viszont már elérte az Ara Pacis belső előterét, de még ezen a napon sem érte el az oltárt.

Tehát a Buchner féle születésnapi funkció nem működött BC9-ben!

Számomra ez csillagászati megfontolás alapján a következőt jelenti: Abban a bizonyítottnak tekinthető esetben, ha BC9 szeptember 25.-én elérte az aranygömb árnyéka az Ara Pacis belső előterét, akkor az AEQ térbeli stabilitása miatt, a mindenkori AEQ napján hasonló módon szintén el kellett érnie. A szükséges árnyék-beesési szög minden év AEQ-napján bekövetkezik és az ahhoz tartozó árnyékhossz minden év AEQ-napján, csekély hosszeltéréssel létrejön. Az AEQ napjához tartozó árnyék hosszváltozása a különböző években egy keskeny intervallumba esik. Az eredeti Obelisk Augustae árnyékának hossza napjainkban is  beleesne ebbe a keskeny sávba.  

A már korábban is említett Augustus féle naptár-helyreállítás kapcsán a naptárkutatók körében ma az a legelfogadottabb, hogy a restauráció BC9 után kezdődött. BC9 volt az utolsó, tévesen (4 év helyett 3 évente) alkalmazott szökőév.

A naptár-helyreállítás végeredménye az AD8 évtől érvényesült. Ettől kezdődően állt helyre teljesen, tehát az eredeti terv szerint, összességében napok elhagyása avagy betoldása nélkül működött a Julián naptár, mint ahogyan korábbam már vázoltuk.

5.Táblázat 

(Az AEQ (LMT) értékek a szerző számításai ezen forrás alapján.)

A 5. Táblázatban szürke kiemelés jelzi a 4-éves, sárga kiemelés pedig a 3-éves szökőévciklus éveit. A naptárhelyreállás AD8 évét, amely 4-éves ciklusév, türkiz kiemelés jelzi. Zöld ill. narancssárga kiemelés jelzi, hogy Augustus császár melyik 3 szökőévet hagyhatta ki, attól függően, hogy azokat 3 vagy 4 évente hagyta-e ki.

Nézzük meg, hogy hogyan alakult az AEQ-nap dátuma 220 évvel később:

6.Táblázat

Amint már a HILARIA kapcsán említettük: az AEQ napja az AD184 évtől kezdődően 2 évente, még felváltva szept. 23. ill. 24. napjára, majd AD216-tól, 100 éven át, domináns módon szeptember 23. napjára esett.

Augustus császár szept. 23-24.-én (biduum) ünnepeltette a születésnapját. Feltehetően azért döntött így a császár, mert a naptárhelyreállítás induló évében, szerintünk az AD212 évben még felváltva ezen két napra esett az AEQ-nap, amint az 5.1 fejezetben is láttuk.

Értelmezésünk szerint Augustus császár a születésnapját nem egy adott dátumhoz, hanem az AEQ napjához kötötte, amely az ő korában egyre gyakrabban, dominánsan, majd később, évtizedeken át pontosan éppen szeptember 23. napjára esett.

Ezt a tényt Augustus csillagászai nyilván előre kiszámolták és jelezték a császárnak.

Azért helyezhette Augustus császár szept. 23.-ra a születésnapját, mert csillagászai szerint sokáig ezen a napon következett majd be az AEQ.

Láthatóan a VEQ és az AEQ is nagyon a helyükön vannak 220 évvel később, AD228-ban!

Jegyezzük meg: Lehetséges, hogy az Augustus császár féle naptárhelyreállítás meg sem történt, mert 220 évvel később a szökőéveket mégis helyesen alkalmazták, így a naptárrestaurációra nem is volt szükség,

A Julián naptár az AD228 évtől kezdődően a saját szabályai szerint biztosan helyesen működött, egészen XIII. Gergely pápa naptárreformjáig (AD1582).

Megjegyzés:

Véleményem szerint Augustus császár a priori úgy "használta volna" az AEQ napjának dátumát, hogy hosszú távon gondolkodva AD8-ra szeptember 25-ét, AD228-ra viszont szeptember 23-át tűzte volna ki a saját AEQ-születésnapnak. Függetlenül attól, hogy ezen évek előtt valóban restaurálnia kellett-e a Julián naptárt vagy sem.

Szerintem tudományos módszerekkel újra kellene vizsgálni, hogy az Augustus császár féle naptárhelyreállításra vonatkozó, sokkal későbbi korból származó két visszaemlékezés nem hamisítvány-e. Amennyiben ugyanis Augustus császár valóban 220 évvel később élt, akkor értelmét veszíti a naptár „eltévesztésének elmélete” (a 3 évenkénti szökőévek) és szükségtelen volt az utólagos naptárhelyreállítás is.

A római kor Caesar uralkodása utáni időszakából kiválasztottam hét jelentős történelmi eseményt.

Ebben a fejezetben azt vizsgálom meg, hogy ezen hét esemény dátuma csillagászati szempontból hogyan illeszkedne, ha az események 220 évvel később történtek volna, mint ahogyan ma véljük.

Olyan eseményeket választottam ki, amelyek széles kőrben ismertek. Ez alól talán egyetlen téma kivétel, a Horologium Augusti. A Horologium Augusti-hoz kapcsolódó információkat azért elemzem, mert ezzel a kérdéssel sokat foglakozott a tudomány és hatalmas a szakirodalma. Ugyanakkor véleményem szerint eddig nem derítették ki a Horologium Augusti fény-árnyék játékának elfogadható értelmezését.

Az eddig leírtak alapján összeállt egy időbeli kép vázlata. Más szimbolikával szemlélve, az összerakandó bűvös kocka mostani képe arra utal, hogy a kocka összerakható. 

Érdemes ezért röviden megállni és egy kissé távolabbról visszatekinteni a vázlatra, valamint az ahhoz kapcsolódó magállapításokra.

Azt már több, független (külső érdek által aligha befolyásolt) amatőr kutató korábban megállapította, hogy valószínűleg (szerintük biztosan) létezik egy 200-300 éves betoldott, történelmi értelemben fiktív korszak az AD időszámításban.

A Római Birodalom teljes történelme, egybefüggő periódusként, a „sötét középkor” időszakában, "pusztán elvileg" visszatolható volt az időtengely mentén!

Véleményem szerint, amennyiben létezik ilyen betoldott korszak, akkor annak időbeli tartománya Róma bukása, AD476 és Tiszteletreméltó Béda kora, körülbelül a "Béda év", AD725 között helyezkedhet el az időszalagon. Ez a megállapítás lerövidítette a betoldható korszak hosszát cca. 249 évre.

Elképzelhetőnek vélem azt is, hogy Dyonisius Exiguus tévesen szinkronizálta az ógörög olimpiák és az AUC éveit. Ezt a szinkronizálást tulajdonképpen nem Exiguus végezte el, hanem a történészek utólag számolták vissza és illesztették Exiguus számításához. Valójában ugyanis Exiguus az indictio-ciklusok alapján csupán év-távolságot számolt. 

Nem tartom kizárhatónak, hogy a Béda által készített retrospektív húsvét-táblák hamisak.

Ha betoldottak 220 évet, akkor a sötét középkor 220 évvel látszólag meghosszabbodott, időben visszafelé. Ennek az "időszakmegnyúlásnak" nyilván volt visszamenőleges hatása is.

A visszamenőleges hatás azonban csak Hipparkhosz koráig terjedhetett, mert Hipparkhosz csillagászati értelemben már abban a korban élt, amikorra ma is tesszük. A Hipparkhosz kora utáni évszázadokat a visszamenőleges hatás tehát 220 évvel "összezsugoríthatta".

Exiguus és Béda nyomdokaiban, adataikat elfogadva, a későbbi  történetírók "mintegy automatikusan" korábbra tették az ógörög és az egyiptomi történelemnek a római törtélemhez kapcsolódó időszakát. Ezzel lerövidítették a történelem egy korábbi szakaszát ezekben a régiókban.

A későbbi történetírók félrevezetéséhez "csupán" néhány korábbi „történelmi csatlakozási pont”  történetét, leírását kellett „eltávolítani”, s ezzel "a múltat eltörölni".

Csupán néhány, a görög és az egyiptomi történelemhez fűződő, régi dokumentumot kellett eltűntetni vagy megsemmisíteni.

Az eltűntetésben és megsemmisítésben sokat „segíthetett” a híres alexandriai könyvtár (Musaeum) sorozatos leégése ill. feltételezetten szándékos felgyújtása majd végleges  lerombolása a 7. században! A hamisítás általam feltételezett időszaka előtt nem sokkal...

Véleményem szerint valamennyi felvetésem közül legfőképpen a Ptolemaiosz és az Almageszt adatait érintő megállapításaim szorulnak felülvizsgálatra. A precesszióhoz kapcsolódó fenti megfigyeléseim tehát jelenleg még csupán sejtésnek tekinthetők és részletes kutatást igényelnének.

Úgy látom azonban: a fenti felvetések és fejtegetések elegendők lehetnek annak megállapítására, hogy csillagászati értelemben, a néhány csillagász által korábban felhozott ellenérvek, még a „precessziós ellenérv” alapján sem kizárható a 220 év betoldásának a lehetősége. 

Ha valaminek a megtörténte lehetségesnek tűnik, akkor célszerű tovább vizsgálni, hogy valóban megtörtént-e, avagy kizárható-e, hogy megtörtént.  

A fentieknek megfelelően érdemes a 220 év hipotetikus betoldásának hatásait néhány kiválasztott történelmi és evangéliumi esemény dátumának csillagászati adataira koncentrálva tovább vizsgálni!

Erre a további vizsgálatra a következő fejezetekben kerül sor. 

Tovább "görgettem" Thompson, Rawlins és társaik felismerésének súlyos malomkövét, a következők szerint:

Feltételeztem, hogy Ptolemaiosz vagy talán még maga Hipparchos a csillag-koordináták különbségét általában RA-ról Ecl. long. koordinátára konvertálta.

Azért konvertálhatta, mert a 2° Ecl. long. sokkal jobban szemlélteti a precessziót, hiszen a teljes, 360° Ecl. long. precessziós szögelfordulás "kerek törtrésze", 1/180-ad része.

Ptolemaiosz írt a csillag koordináták trigonometrikus átszámíthatóságról is, amire éppen Hipparchos dolgozta ki a ”chords” (húrátló) eljárást. (Nem mellékesen: a zseniális Hipparkhosz egyben a trigonometria atyja is.)

Fogadjuk tehát el, hogy Hipparchos évei csillagászati értelemben a helyes évükben vannak.  Ez azért  is elfogadható, mert Hipparchos évei jól illeszkednek a római hódítás előtti, ógörög történelem csaknem önálló relatív kronológiájába, ezen belül aligha voltak „félreértelmezhetők”. 

Fogadjuk el továbbá azt is, hogy Ptolemaiosz „saját” adatai kicsit korábbiak, mint az Almageszt megjelenési éve és a mérés évében AEQ&TELIHOLD egyidejűség volt. (Tehát a korábban javasolt AD131 évi mérést az eddig feltételezett D138 évi mérés helyett.)

Ebből az is következik, hogy az ókorban meglehetősen pontosan mérték a 2°40' RA-t.

Az is látszik, hogy valaki az RA-t tévesen Ecl.long. -ként értelmezhette vagy Ecl.long-ra változtathatta!

4.Táblázat

A szerző számításai a Stellarium alapján

Ha Hipparchos mérésének éve (-127= BC128) helyes és Ptolemiosz mérésének éve AD131 helyett AD351 volt, amint korábbi feltételezésem alapján kiadódott, akkor Ptolemaiosz valódi, eredeti évei valamilyan oknál fogva  pontosan 220 évvel tolódtak vissza a múltba az időtengely mentén.

Ez is támogatja azt a hipotézisemet, hogy az időszámításunkat Ptolemaiosz koránál sokkal később összezavarták, pontosabban 220 év betoldásával visszafelé megnyújtották.

Megjegyzem, hogy egy réges-régi időszak "összezsugorítása" utólagosan sokkal nehezebben észrevehető, és az eredeti állapot nehezebben rekonstruálható, mint egy későbbi korszak "megnyújtása".

Megállapítható továbbá, hogy amennyiben Hipparkhosz életévei valóban a helyükön vannak az évskálán, akkor bármely hosszúságú időszak betoldásának, így a Hunnivári féle 200 év és a Szekeres féle 247 év időszak-megnyújtásnak is egy korábbi időszak össze-zsugorításával kellett együtt járnia. Hasonló időszak össze-zsugorodás lehetőségéről a korábbi elméletek szerzői nem tesznek említést!

Tudom, nem illendő, sőt kifejezetten hálátlan dolog egy "nagyöreg" tudóssal polémiába, pontosabban "PTOLEMIA"-ba keveredni, de sajnos vitába kell szállnom Ptolemaiosz mesterrel! Mentségemre szolgáljon, hogy ha Ptolemaiosz nem exponálta volna magát a geocentrikus világnézet pápájaként, akkor nem égették volna meg a vele több mint 1000 év késéssel vitába szállt Giordano Brunot... (Velem lehet vitát nyitni, én csak öreg vagyok, nem tudós. Továbbá én meggyőzhető vagyok, mert számomra a vita édesebb a máglyahalálnál.)

Az én vitám persze sokkal kisebb horderejű, mint az elveit magabiztosan valló Giordano Bruno vitája volt.

Csak ennyit mondtam a nagy öregnek:

Ez első hallásra talán még dicséretnek is tűnhet, pedig komoly ellenvetés. E miatt a "vitánk" miatt kicsit kutakodtam a neten, és nagyon hamar az utóbbi idők korábbi "vitakedvelőire" bukkantam:

Néhányan enyhébben fogalmaznak. Szerintük a többszöri fordítás, másolás, a kézírásos arab számjegyek egymástól való apró eltéréseinek könnyen összetéveszthető mivolta miatt vannak az Almagesztben tartalom-torzulások, erősen vitatható adatok, főleg téves csillagkoordináta-adatok.  

A keményebben fogalmazó tudósok szakszerűtlen, félrevezető írásnak, tévedések és/vagy hamisítások gyűjteményének tekintik az Almageszt-et, így, „hamisító”-nak kiáltják ki magát Ptolemaioszt.

Nem lehet teljesen alaptalan, hogy Robert R. Newton professzor  a

„Crime of Claudius Ptolemy” c. művében kíméletlen szókimondással „bűnöző”-nek titulálta Ptolemaioszt.

Dennis Rawlins pedig „The Greatest Faker of Antiquity” –nak (az antik kor legnagyobb csalójának) nevezte Ptolemaioszt. Továbbá, szellemes szójátékkal „ALMAJEST”-nek (Almatréfa) becézte az Almagest-et.

Gary David Thompson tiszteletteljes hangvétellel írja: “A túlélő anyagban Hipparchos nem egyetlen, egységes koordinátarendszert alkalmaz a csillagpozíciók megadására. Következetlen módon különböző koordináta-rendszereket használ, köztük egy égi egyenlítői koordinátarendszert. (deklinációs: szélességi szög és RA óraszög) és ekliptikai koordináta-rendszert (égi állatövi, VEQ-ponttól mért szélességi és hosszúsági fokokat)”.  (A szerző fordítása és magyarázata, zárójelben zöld színnel.)

Dennis W. Duke “Ancient Declinations and Precession” című értekezése szerint D. Rawlins felismerte, hogy az állócsillagok égi helyére vonatkozó, “Ptolemaiosz által megadott hely-koordináták értéke lehet RA mértékegységben is….és hogy az Almageszt 7.3 fejezete eredetileg Hipparchos-tól származhat.”. (A szerző fordítása.)