☼ Új hipotézis. Forgatókönyv az AD-időszámítás elhibázottságáról és zavarának feloldásához ☼

IDŐOPERÁCIÓ

4.3.5 ÓKORZSUGOR

Tovább "görgettem" Thompson, Rawlins és társaik felismerésének súlyos malomkövét, a következők szerint:

Feltételeztem, hogy Ptolemaiosz vagy talán még maga Hipparchos a csillag-koordináták különbségét általában RA-ról Ecl. long. koordinátára konvertálta.

Azért konvertálhatta, mert a 2° Ecl. long. sokkal jobban szemlélteti a precessziót, hiszen a teljes, 360° Ecl. long. precessziós szögelfordulás "kerek törtrésze", 1/180-ad része.

Feltételeztem továbbá, hogy a

Ptolemaiosz által leírt 2°40' különbség

RA egységben maradt.

Ptolemaiosz ezt az adatot

tévedésből RA egységben hagyta,

vagy szándékosan

RA egységre változtatta.

Az is lehetséges, hogy ezen adatot

UTÓLAG,

akár évszázadokkal később

"transzformálták" tévesen,

vagy változtatták meg szándékosan.

Hiszen az eredeti művek

"ELTŰNTEK"!?

Ptolemaiosz írt a csillag koordináták trigonometrikus átszámíthatóságról is, amire éppen Hipparchos dolgozta ki a ”chords” (húrátló) eljárást. (Nem mellékesen: a zseniális Hipparkhosz egyben a trigonometria atyja is.)

A 2°40' RA megfelelője 6°34' Ecl. long.

Nyilvánvaló, hogy a 2°40' RA = 6°34' Ecl. long.

precessziós szögelfordulásnak

sokkal hosszabb eltelt idő:

kereken 480 év felel meg,

nem pedig 265 év,

mint a 2°40' Ecl. long. szögeltérésnek!

Precesszióban kifejezve ez kereken:

1°/73év szögsebesség illetve 26800 éves ciklus!

Elfogadható közelítés!

Nem úgy, mint az

1°/100év illetve 36000 év!

Fogadjuk tehát el, hogy Hipparchos évei csillagászati értelemben a helyes évükben vannak.  Ez azért  is elfogadható, mert Hipparchos évei jól illeszkednek a római hódítás előtti, ógörög történelem csaknem önálló relatív kronológiájába, ezen belül aligha voltak „félreértelmezhetők”. 

Fogadjuk el továbbá azt is, hogy Ptolemaiosz „saját” adatai kicsit korábbiak, mint az Almageszt megjelenési éve és a mérés évében AEQ&TELIHOLD egyidejűség volt. (Tehát a korábban javasolt AD131 évi mérést az eddig feltételezett D138 évi mérés helyett.)

Az egyetlen év,

amely BC128 (-127) -től kiindulva,

jól megfelel az 6°34' Ecl. long.

precessziós szögelfordulásnak,

valamint az AEQ&TELIHOLD egyidejűségének is:

AD351.

A visszaszámolt szögelfordulás

a BC128 - AD351 időszakra:

2°40'55” RA = 6°37'01” Ecl. long.

Ebből az is következik, hogy az ókorban meglehetősen pontosan mérték a 2°40' RA-t.

Az is látszik, hogy valaki az RA-t tévesen Ecl.long. -ként értelmezhette vagy Ecl.long-ra változtathatta!

spicatabla.JPG

4.Táblázat

A szerző számításai a Stellarium alapján

Ha Hipparchos mérésének éve (-127= BC128) helyes és Ptolemiosz mérésének éve AD131 helyett AD351 volt, amint korábbi feltételezésem alapján kiadódott, akkor Ptolemaiosz valódi, eredeti évei valamilyan oknál fogva  pontosan 220 évvel tolódtak vissza a múltba az időtengely mentén.

Az Almageszt valójában,

eredetileg nem az AD150,

hanem az AD370 évben születhetett meg!

Úgy tűnik, hogy Ptolemaiosz az AD időszámításban

közelebb kerülhetett Hipparchos éveihez,

időtávolságuk csökkent.

Az eltelt időszak

Hipparkhosz és Ptolemaiosz

mérései között 220 évvel

„ÖSSZEZSUGORODOTT”.

Ez az „összezsugorodás” annak lehetett

a "szinte automatikus" következménye, hogy

egy sokkal későbbi korszakot

a korábban feltételezett

220 évvel

„MEGNYÚJTOTTAK”.

Ez is támogatja azt a hipotézisemet, hogy az időszámításunkat Ptolemaiosz koránál sokkal később összezavarták, pontosabban 220 év betoldásával visszafelé megnyújtották.

Megjegyzem, hogy egy réges-régi időszak "összezsugorítása" utólagosan sokkal nehezebben észrevehető, és az eredeti állapot nehezebben rekonstruálható, mint egy későbbi korszak "megnyújtása".

Megállapítható továbbá, hogy amennyiben Hipparkhosz életévei valóban a helyükön vannak az évskálán, akkor bármely hosszúságú időszak betoldásának, így a Hunnivári féle 200 év és a Szekeres féle 247 év időszak-megnyújtásnak is egy korábbi időszak össze-zsugorításával kellett együtt járnia. Hasonló időszak össze-zsugorodás lehetőségéről a korábbi elméletek szerzői nem tesznek említést!

 

4.3.4 PTOLEMIA, ALMAJEST

Tudom, nem illendő, sőt kifejezetten hálátlan dolog egy "nagyöreg" tudóssal polémiába, pontosabban "PTOLEMIA"-ba keveredni, de sajnos vitába kell szállnom Ptolemaiosz mesterrel! Mentségemre szolgáljon, hogy ha Ptolemaiosz nem exponálta volna magát a geocentrikus világnézet pápájaként, akkor nem égették volna meg a vele több mint 1000 év késéssel vitába szállt Giordano Brunot... (Velem lehet vitát nyitni, én csak öreg vagyok, nem tudós. Továbbá én meggyőzhető vagyok, mert számomra a vita édesebb a máglyahalálnál.)

Az én vitám persze sokkal kisebb horderejű, mint az elveit magabiztosan valló Giordano Bruno vitája volt.

Csak ennyit mondtam a nagy öregnek:

Kedves Claudius Mester!

Nem hiszem el Neked, hogy

„merő véletlenségből” elsiklottál a felett,

mi szerint a saját precesszió adatod

és  Hipparkhosz mérési adata között 

ilyen hatalmas az eltérés. 

Ez első hallásra talán még dicséretnek is tűnhet, pedig komoly ellenvetés. E miatt a "vitánk" miatt kicsit kutakodtam a neten, és nagyon hamar az utóbbi idők korábbi "vitakedvelőire" bukkantam:

Ptolemaiosz adataiban,

különösen a precesszióhoz kapcsolódó adataiban

számos kutató kételkedett.

Néhányan enyhébben fogalmaznak. Szerintük a többszöri fordítás, másolás, a kézírásos arab számjegyek egymástól való apró eltéréseinek könnyen összetéveszthető mivolta miatt vannak az Almagesztben tartalom-torzulások, erősen vitatható adatok, főleg téves csillagkoordináta-adatok.  

A keményebben fogalmazó tudósok szakszerűtlen, félrevezető írásnak, tévedések és/vagy hamisítások gyűjteményének tekintik az Almageszt-et, így, „hamisító”-nak kiáltják ki magát Ptolemaioszt.

newtoncrime-forr.JPGNem lehet teljesen alaptalan, hogy Robert R. Newton professzor  a

Crime of Claudius Ptolemy c. művében kíméletlen szókimondással „bűnöző”-nek titulálta Ptolemaioszt.

Dennis Rawlins pedig The Greatest Faker of Antiquity –nak (az antik kor legnagyobb csalójának) nevezte Ptolemaioszt. Továbbá, szellemes szójátékkal „ALMAJEST”-nek (Almatréfa) becézte az Almagest-et.

Gary David Thompson tiszteletteljes hangvétellel írja: “A túlélő anyagban Hipparchos nem egyetlen, egységes koordinátarendszert alkalmaz a csillagpozíciók megadására. Következetlen módon különböző koordináta-rendszereket használ, köztük egy égi egyenlítői koordinátarendszert. (deklinációs: szélességi szög és RA óraszög) és ekliptikai koordináta-rendszert (égi állatövi, VEQ-ponttól mért szélességi és hosszúsági fokokat)”.  (A szerző fordítása és magyarázata, zárójelben zöld színnel.)

Dennis W. Duke Ancient Declinations and Precessioncímű értekezése szerint D. Rawlins felismerte, hogy az állócsillagok égi helyére vonatkozó, “Ptolemaiosz által megadott hely-koordináták értéke lehet RA mértékegységben is….és hogy az Almageszt 7.3 fejezete eredetileg Hipparchos-tól származhat.”. (A szerző fordítása.)

A PTOLEMIA summája:

a témával foglalkozó neves

tudósok szerint lehetséges,

sőt valószínű, hogy

Ptolemaiosz néhány csillagkoordinátája

nem ekliptikai (állatövi),

hanem ekvatoriális

RA koordináta rendszerben

(égi-egyenlítői óraszög, right ascension: RA;

a földi hosszúsági kör égi megfelelője; a szerző megj.)

 szerepel az Almagesztben!

4.3.3 MÉRÉSMÉRLEG

Mivel az álló-csillagok precessziós szögelfordulása csekély, a konkrét mérések pontos éve nem annyira lényeges, mint a mérések éveinek egymástól való évtávolsága. Sőt elegendő, ha a mérések évtávolsága is csupán jól közelítő érték. Hangzik a logikus gondolat.

Másképpen látom!

Megfigyelhető ugyanis, hogy 

AEQ és TELIHOLD egyidejűség

következett be a koordináták mérésének

fenti évei közül kettőben, (-279; -127),

de a csupán feltételezett AD138

viszont nem volt ilyen AEQ&TELIHOLD év.

Ugyanakkor pl. a SPICA állócsillag égi koordinátái AEQ idején, napfelkeltekor-napnyugtakor, (mivel a SPICA egyben a vakító Nap mellett is volt), nem voltak közvetlenül megmérhetők. Az AEQ-pont égi helyével szemben elhelyezkedő VEQ-pont mellett lévő TELIHOLD segítette a SPICA koordinátáinak közvetett megmérését.

Ezért nagyon valószínű, hogy 

minden mérési adat valóban ilyen

egybeeső AEQ&TELIHOLD évből származik.

A bizonytalan AD138 helyett azonban

jobban megfelelt volna az AD131 év,

ez ugyanis a legközelebbi AEQ&TELIHOLD év.

Az alábbi Stellerium fotó AD131 szeptember 24-én, az AEQ napján a cca. 1 órával napfelkelte előtti égboltot mutatja, ahogyan Alexandriából látszott. A Nap még a vízszintes zöld vonallal jelölt horizont alatt van, az ekliptika és az égi egyenlítő metszéspontjának, tehát az AEQ-pontnak a közelében. Mellette látható a körkeretben a SPICA. A SPICA aktuális koordinátái a bal oldali listában olvashatók. Az is látszik, hogy a SPICA  kicsivel a Nap elött fog felkelni, de nem lesz közvetlenül megfigyelhető a Nap vakító közelsége miatt. (A szerző Stellarium fotója.)ad131aeqday05h00-alexandria_spica.JPG

Az alábbi Stellerium-fotó a K-Ny-i égboltsáv nagylátószögű látképe AD131 szeptember 24-én, az AEQ napján, a fenti fotóéval azonos időpontban. Jól látható a TELIHOLD a horizont felett, az ekliptika és az égi egyenlítő másik metszéspontja, a VEQ égi pontjának szimbóluma közelében. A TELIHOLD a Nappal szemben helyezkedik el, de hamarosan a horizont alá bukik. A TELIHOLD koordinátáiból indirekt módon kiszámíthatók a SPICA koordinátái.  A (A szerző Stellarium fotója.)ad131aeqday05h00-alexandria.JPG

Hipparkhosz is és a Ptolemaiosz korában mérést végző ismeretlen csillagász is feltehetően a fenti módszerrel mérte meg az ekliptika mentén elhelyezkedő SPICA állócsillag égi koordinátáit.

Természetesen 220 évvel később, az AEQ napján (AD351 szeptember 23.) nagyon hasonló volt a csillagos ég látványa.

Tekintsük meg a SPICA égi helyét a Nap mellett a Szűz csillagjegy kalászában AD351 AEQ napján, napfelkelte előtt cca. 1 órával, amikor még a Nappal együtt a Horizont alatt voltak, az északi féltekén láthatatlan pozicióban.  Kivehető a Nap mellett az AEQ aláhúzott Omega szimbóluma. (A szerző Stellarium fotója.)ad351aeqday05h00-alexandria_spica.JPG

Az alábbi felvétel a fenti párjának megegyező időpontban készült, 220 évvel később. A SPICA már a Nap mögé került. Jól látszik a TELIHOLD a Nappal és így a SPICA-val is szemben, jól mérhető helyen, mert még hosszan fog a Horizont felett tartózkodni. A Hold égi pozíciójának és mozgásának ismeretében pontosan kiszámítható, hogy hol van az égbolton a hamarosan felkelő, de a vakító Nap miatt nem észlelhető SPICA. (A szerző Stellarium fotója.)
ad351aeqday05h00-alexandria.JPG

Hasonlóan mérhetők voltak a SPICA égi koordinátái ugyanezeken a napokon, napnyugta után cca. fél órával, amikor már kellőképpen sötét volt és a TELIHOLD már a horizont fölé emelkedett.

Tekintsük meg a napnyugtát Alexandriában, AD351 AEQ-napján a Stellarium állóképekből 5perc/1sec arányban felgyorsított, kinagyítható videoclipemen (itt is megtekinthető: https://vimeo.com/499398972):

A szakirodalom is azt mondja, hogy indirekt módon, a Hold koordinátáinak segítségével mérték meg a Spica koordinátáit az ókorban, AEQ idején.

Megjegyzésem: Természetesen a SPICA és az ekliptika síkjához közeli állócsillagok (pl. Alfa LEO; alfa CMi) relatív koordinátái is támogatták az égi AEQ-pont mellett elhelyezkedő SPICA koordinátáinak meghatározását az AEQ időpontjában, amikor a Nap is ott volt látható és zavarta a mérést.

Tudomásom szerint azonban az eddigiekben

sem a történészek, sem pedig a csillagászok

nem figyeltek fel az

AEQ&TELIHOLD egyidejűség

szerintem fontos szerepére a

SPICA égi pozíciójának ókori

mérésében AEQ idején!

 

4.3.2 ADOTTADAT

abacus-forr.JPGAz Almageszt adataiból a precesszió paraméterei többféleképpen kiszámíthatók:

Ez az alfejezet egy kis kitérő számolgatásnak tűnik, de nem azért javaslom az elolvasását, mert rövid, hanem azért, mert a későbbiek szempontjából lényeges.

Hipparkhosz a tropikus év (napév) hosszát, 365 1/4 nap - 1/300 nap, azaz kereken 365 nap 5 óra 55 perc időtartamúnak mérte (a már bemutatott 365 1/4 naphoz képest kissé rövidebbnek). A mai adat: 365,24218967 SI nap (365 nap 5 h 48 m 45 s).

A sziderikus év hosszát pedig 365 1/4 nap + 1/144 nap, azaz 365 nap 6 óra 10 perc időtartamúnak találta. 

A precesszió ciklusideje ezekből az adatokból is kiszámolható. 

A két évhosszúság közötti 15 perc időkülönbség 96 év alatt tesz ki 1 fokot. 

Ebből a precesszió paraméterei (kereken):

24óra/0,25óra = 96; 1°/96év szögsebesség, 34560 év ciklusidő.

Viszont a csillagászok szerint nem tudhatjuk biztosan, hogy az ilyen módon történő kiszámítás lehetőségét Hipparkhosz is ismerte. (A 34560 év ciklusidő nagyon pontatlan érték, mert a tropikus és sziderikus évek hossza közötti különbség a mai mérések alapján nem 15 perc, hanem kereken 20 perc. A 20 percből a 96 év helyett 72 év adódik ki fokonként, ami pontosan megfelel a már említett 25920 év ciklusidőnek.)

Hipparchos és Ptolemaiosz adataiból kiindulva az alábbi módon szokás a precesszió paramétereit kiszámolni:

Hipparkhosz mérési éve BC128 (-127), Ptolemaiosz mérési éve AD138.

A két mérés között eltelt 265 év alatt a SPICA állócsillag ekliptikai longitudinális (Ecl. long.) szögelfordulása 2°40' = 2,67°. Továbbá 265/2,67 = 99,25 év.

Tehát így számolva a precesszió szögsebessége: 1°/99,25 év, ciklusának ideje: 35730 év.

Ezen utóbbi számítás miatt írja a szakirodalom, hogy az Almageszt adatai szerint, a precesszió szögsebessége legalább 1°/100 év, amiből a ciklus-ideje legfeljebb 36000 év. Ez a fentihez hasonlóan nagyon pontatlan adat.

A mai mérések szerinti adatok:

szögsebesség: 1°/71,6 év, ill.

ciklusidő: 25776 év;

az ókori hiba cca. 38%.



Az is általánosan elfogadott, hogy Hipparkhosz és Timocharis mérései között 152 év telt el, és Hipparkhosz 2° Ecl.long. szögváltozást állapított meg ezen időszakra.

A 2° precessziós szögelfordulás 152 év alatt 1°/76 év precessziós szögsebességnek és 27360 év ciklusidőnek felel meg. Ez Ptolemaiosz mérésénél sokkal pontosabb eredmény. Közel esik a feljebb megadott mai mérési adatokhoz is. (Csupán 5,55%-os hiba.) 

Ennek ellenére a szakirodalom  a Ptolemaiosz-féle, „legfeljebb 36.000 év” ciklus-időt hangsúlyozza és Hipparkhosz jóval korábbi és sokkal pontosabb adatát, a 27360 év ciklus-időt általában ignorálja!

Számomra rendkívül feltűnő, zavaró

Hipparkhosz és Ptolemaiosz

precesszióra vonatkozó

adatainak tetemes eltérése!

Ez az észrevétel a következőkben 

nagyon fontossá válik!



 

4.3.1 Ptolemaiosz: ALMAGESZT

ptolemyberk-forr.JPGClaudius Ptolemaiosz az ókor tudásközpontja, a "Nagy Alexandriai Könyvtár" (Musaeum vagy Mouseion) görög munkatársa volt.

Ptolemaiosz nem újító, kutató és nem is gyakorlatias tudós volt, hanem sokkal inkább "rendszerező elme". Mint kora tudományos eredményeinek szorgalmas tanulmányozója, összegyűjtötte és integrálta a matematika és a csillagászat akkoriban elfogadott tanításait  a "Matematika szintaxisa" című grandiózus művében. A "Syntaxis" később az utókortól az arabból származó, "legnagyobb" jelentésű "ALMAGEST" elnevezést kapta.

musaeum-forr.JPG

Az Almageszt több, mit ezer éven át meghatározta a csillagászok "geocentrikus világképét" a kozmoszról. Sajnos egyben visszaszorított, sőt feledtetett minden más gondolatot, például a Mezopotámiában már korábban ismert "heliocentrikus elméletet" is. 

amagesta-forr.JPGHipparkhosz precesszióra vonatkozó gondolatait és számítási adatait Ptolemaiosz paradigma-magalapozó főművéből, az Almagesztből ismerjük, amelynek összeállítását a szerző mai ismereteink szerint AD150 körül fejezte be.

Sajnálatos módon

Hipparkhosz művei elvesztek.

(Kivéve az u.n. „Phaenomena”-kommentárok.). 

A forrás forrása,

az Almageszt sajnos szintén elveszett.

Ptolemaiosz műve egyiptomi-ógörög nyelven született és csak a 12. században fordították le latinra, egy korábbi, arab fordítás alapján. (A 15. században felbukkantak korábbi, ógörög másolat-töredékek is.)

Különösen elgondolkodtató, hogy az eredeti mű hiánya ellenére hosszú évszázadokon át megkérdőjelezhetetlen csillagászati igazságként tartotta nyilván a Római Egyház és a tudósok is az Almageszt csillagászati állításait. Annak ellenére (vagy talán éppen azért?) így volt ez, hogy az Almageszt a geocentrikus világnézetet vallotta, amelyben egyébként Hipparkhoszt követte.

Az Almageszt egyik fontos "melléklete" az u.n. "csillagkatalógus", amely, mai ismereteink szerint, nagyrészt Hipparkhosz adatai nyomán, sokszáz csillag égi pozícióját adja meg, táblázatos formában. (Almagest "Star Catalogue": 1022 csillag koordinátái, ezek adatainak döntő többsége Hipparkhosztól származik.)

A terjedelmes Almagesztből természetesen csupán a számunkra érdekes kérdéskört emeljük ki és vizsgáljuk meg.

A csillagkoordináták AEQ-hoz és VEQ-hez képest történő, a precesszió miatt bekövetkező változása legjobban az ekliptika mentén elhelyezkedő állócsillagok (pl. SPICA, REGULUS) esetében tűnik fel és mérhető meg.

A változás lassúsága miatt az ókorban

ez a megfigyelés csak régi mérések

és évszázadok elteltével megismételt

új mérések adatainak

összehasonlításával volt lehetséges.

Hipparkhosz is elődjei régi adataihoz hasonlította a saját adatait.

Ptolemaiosz pedig Hipparkhosz adataihoz hasonlította a saját korának mérési eredményeit.

Ptolemaiosz nem említett történelmileg beazonosítható éveket Hipparchosz életéveivel (BC190-BC120) kapcsolatban, ezek az évek utólagos csillagászati visszaszámolással adódtak ki.

Ma úgy számítják, hogy Hipparkhos csillagász-elődjének, Timocharis-nak BC280 (-279) körül mért, és korábbi, új-babilóniai (kháldeus) csillagászok adatait hasonlította össze a saját, BC128 (-127) körül mért adataival.

Feltételezik továbbá, hogy Ptolemaiosz saját korának csillagászati adatai az AD138 vagy ahhoz közeli év méréseiből származnak. Valószínűsítik, hogy azok nem is Ptolemaiosz saját mérései, hanem valamelyik gyakorlatiasabb kortársának korábbi eredményei voltak.

 

4.3 PRECESSZIÓ

precession1.JPG

Forrás: http://www.my-time-machines.net/Pouvillon_precession8.jpg

Az időszámítás-összezavarás lehetőségének csillagászati cáfolatai közül a legnyomósabb a már korábban vázolt precessziós ellenérv, ezért ennek vizsgálatára egy hosszabb fejezetet szentelek.  Az ellenérv fontos, ezért megismétlem:

"Ha a történelem cca. 2,5 évszázaddal rövidebb lenne, akkor kereken 3 fokkal kisebb szögelfordulás történt volna, mert a precesszió szögsebessége nagyon jó közelítéssel állandó. Három fok túl nagy tévedés lenne, még az ókori mérések esetében is."

Tekintettel arra, hogy ebben a fejezetben a leglényegesebb a csillagászat egyes elemeinek ismerete, a fejezetet több kisebb "adagban tálalom", abban a reményben, hogy apránként adagolva "emészthetőbb" lesz.

Mindenekelőtt röviden ismertetem a precesszió lényegét, mert tapasztalatom szerint viszonylag kevesen tájékozottak a témában.

A csillagászok már az ősi időkben képesek voltak kielégítő pontossággal meghatározni a VEQ és az AEQ időpontját és helyét, égi pontját az égibolton.

A VEQ-pont és az AEQ-pont két jól ismert „virtuális égi pálya-görbe” egy-egy metszéspontja. A Nap pályájának (ahogyan a földről látszik az ekliptika síkjában), és az égi egyenlítőnek (a földi egyenlítő kivetítése az égre a földi egyenlítői síkban) a metszéspontjai.

Az ókori csillagászok ezeket az égbolton egymással csaknem pontosan szemben elhelyezkedő metszéspontokat rögzítettnek tekintették és általában az AEQ-ponthoz vagy a VEQ-ponthoz képest határozták meg a csillagképek, csillagok és bolygók pozícióját, égi koordinátáit.

hippi.JPG

Forrás: https://vedicmathschool.org/hipparchus/

Hipparkhosz (angolul Hipparchhus, görögül Hipparchcos; BC190-BC120) nagy ógörög matematikus-geográfus-csillagásznak tulajdonítják annak első leírását, hogy az AEQ és a VEQ helye az égen az állócsillagokhoz képest mégsem állandó. Számos kutató szerint ezt a jelenséget már korábban, pl. Babilóniában is ismerték, de általában elhanyagolták.

Hipparkhosz felismerte, hogy (a geocentrikus modell értelmében) nem csupán a Nap és a csillagok keringenek a Föld körül. A földi megfigyelő számára a VEQ- és az AEQ-pont égi koordinátái megváltoznak az állócsillagok virtuálisan állandó pozíciójához képest.

Nagyon hosszú idő, kereken 25920 év alatt, mindkét pont körbe-vándorol az ekliptika és így az ekliptika síkjához közel látható csillagképek mentén, a Nap égi mozgásával ellenkező irányban. (Kereken ezzel a 25920 évnyi ciklusidővel szokás számolni, de a számítások és a mérések eredménye ettől kicsit eltér.)

Ez a jelenség a precesszió.

A precesszió a Föld harmadik mozgásformája; a saját tengelye körüli forgása és a Nap körüli keringése mellett.

Úgy is mondható, hogy a Föld tengelye, észak felől, de nagyon távolról megfigyelve keletről nyugatra, kereken 25920 év alatt körbe-pásztáz, (a búgócsiga tengelyéhez hasonlóan) az ekliptika É-i pólusa körül. E közben a Föld forgás-tengelyének iránya lassan más-más csillagra mutat. Jelenleg a Föld forgástengelye meghosszabbításának közelében az Északi sarkcsillagot (Polaris) látjuk. Ez régen nem így volt és a távolabbi jövőben sem így lesz. Mintegy 13000 év múlva pl. a Föld forgástengelye a Lant csillagkép legfényesebb csillagára, a Vega csillagra mutat majd.

Tekintsd meg ezt a nagyon felgyorsított videot!

A precesszió jelensége egyben az asztrológia egyik alapja, hiszen az ekliptika síkjához közel látható, "körbevándorló csillagképek" a zodiákus, az állatöv csillagjegyei. A szomszédos zodiákus-csillagjegyek átlagos idő-távolsága egymástól 25920/12 = 2160 év. A csillagjegyek határvonala nem egyértelműen meghatározott. Jelenleg éppen a "Halak" csillagjegyből tartunk a "Vízöntő" csillagjegybe.

precession2.JPG

Forrás: https://humanoriginproject.com/precession-equinoxes/

A fenti ábrán jól látszik a VEQ kibontakozó virágra, kettéváló ághajtásra emlékeztető, valamint az AEQ mérleget idéző, (aláhúzott görög omega betű), ősi szimbóluma. Mindkét szimbólumban a kettősség szimmetriája fedezhető fel. Ezeken a napokon válik szét két egyforma időtartamú részre, nappalra és az éjszakára a 24 órás nap.

4.2 A Meton "kiskapu"

meton-forr.JPGA Nap erőt sugárzó férfi istenség, aki egyrészt beragyogja a nappalainkat másrészt viszont ránk borítja az ókorban még félelmetes éjszakai sötétséget. Nehéz a Napba nézni, mert elvakít.

A Hold ezzel szemben szelíd istennő, aki gyengéden bevilágítja a sötét éjszakát és bátran a szemébe nézhetsz. Jóllehet a Nap a központi, a jelentősebb égitest, mindenképpen a Hold az izgalmasabb, a magával ragadóbb égi jelenség, "aki" folyamatosan változtatja a "küllemét". Így láthatta ezt az ókori megfigyelő, és ebben ma is egyetérthetünk vele.

moonlady-forr.JPGAzért kezdtem ezzel a hangulati képpel a jelen fejezetet, mert hamarosan (a kedves olvasók nagy részének számára bizonyára "unalmas" ) számítások következnek.

A holdhónap kezdetben mérvadóbb volt, mint a napév. Természetes, hogy a Hold „viselkedésének” megfigyelése volt a korai, „lunáris” naptárak alapja.  Például a kínaiak a szintén nagyon régi eredetű, hagyományos, népi luniszoláris naptárukban a Holdújév (keleti tavaszünnep) változó dátumát döntően ma is a holdfázisok alapján számolják ki. 

A Meton ciklus létéről már a babiloniak is tudtak és alkalmazták is a 19 éves periódust a naptár-szerkesztésben. Az ókori kínaiak is ismerték a Meton ciklust. A nevét azonban a ciklus az időszámításunk előtti 5. században élt Meton, athéni matematikus-csillagászról kapta.

A Meton ciklus lehetővé teszi olyan naptár összeállítását, amelyben 12 év 12 holdhónapból 7 év pedig 13 holdhónapból áll, és a teljes 19 év 6940 napot fog át.

A Meton ciklus hosszát később Kallipus  6939,75 napra pontosította. 

A Meton ciklust több, tisztán lunáris naptár (pl. az ógörög lunáris naptárak) is beépítette magába. 

Azt is láttuk, hogy a Julián naptárban, a húsvét-táblák számítása (computus) is a Meton ciklusra épült.

A betoldás feltételezett 220 éve sajnos

nem egész számú többszöröse

a Meton ciklus 19 évének.

Ennek ellenére, vizsgáljuk meg,

hogy mi történik egy adott holdfázissal

220 év betoldása esetében! 

Az időszámítás összezavarása kizárólag csillagászati alapon történhet.

Az AD-időszámítás összezavarása során nyilván támaszkodni kellett a csillagászatra. A csillagászok már az ókorban is nagyon jól tudták, hogy bármely naptár, ahogyan ma mondanánk, csak egy olyan eszköz, amely az analóg égi valóság digitális földi megközelítésre, modellezésre szolgál.

Ezért már az ókori csillagászok sem a naptárral, hanem a jól megfigyelhető tropikus évekkel (napév) és a szinodikus (két hasonló holdfázis között eltelt idő) holdhónapokkal dolgoztak. Az emberek minden korban a naptárt kísérelték meg oly módon megszerkeszteni, hogy az megfeleljen az égitestek, kezdetben főleg a Hold periodikus mozgásának.

A tropikus év hossza a mai mérések szerint:

365,24218967 nap.

A szinodikus holdhónap hossza pedig ma mérve:

29,53058872 nap.

A Meton ciklus 19 tropikus év hosszát veti össze 235 szinodikus holdhónap hosszával. Ez időben áttekinthető és viszonylag könnyen megmérhető idő-intervallum volt az ókorban is. Természetesen az ókori adatok ezektől az értékektől kismértékben eltértek. Ezt például a régi, kínai Taichu naptár adataiból is tudjuk.

A fenti adatok alapján a 19 tropikus év ma

megfelel 6939,60160393 napnak.

A 235 szinodikus holdperiódus időtartama

pedig: 6939,68834920 nap.

A 19 tropikus évhez képest mutatott

holdfázis késés ma:

0,08674547 nap. (2h 5’)

Vagyis a Meton ciklus egy kicsit pontatlan!

Ez a pontatlanság 220 évnyi eltolódás

esetében 1,004421232 nap.

Nagyon pontosan 1 nap

holdfázis késést jelent,

220 évnyi előre-ugrás esetben

a csillagászati év valamely adott

eseményéhez (pl.VEQ),

és nem a naptárhoz képest!  

Természetesen 220 évnyi vissza-ugrás (betoldás)

esetében ez 1 nap holdfázis sietést jelent.

Amint már említettük, a holdfázisok időpontja szabadszemmel nem határozható meg pontosan. 

Továbbá, az égi események időpontja átlagosan lassan hátrál a Julian naptárban, ráadásul a szökőévek miatt közben „előre-hátra ugrál”.

A fenti három pontatlanság szuperponálódik, ráépül egymásra, előjelesen összeadódnak.

Konkrétabban: 220 év vissza-ugrás esetében a Julian naptárban egy adott holdfázis átlagosan 1,7 napot előre siet. Egy adott dátumhoz közeli újhold egy 220 évvel korábbi évben, természetesen nem csupán átlagosan, de konkrétan is későbbi dátumon történik meg a Julian naptár szerint.

Már láttuk, hogy a BC45. év első újholdja meglehetősen pontosan két naptári nappal később következett be, mint a 220 évvel későbbi AD176. év első újholdja.

Összegezve megállapítható:

A Meton ciklus apró pontatlansága

csillagászati értelemben kifejezetten támogatja

a 220 év „szinte észrevehetetlen” betoldását!

Amennyiben betoldottak 220 évet,

akkor minden történelmileg feljegyzett,

régi holdfázis 220 évvel korábbi évre került,

de csaknem pontosan az

eredeti naptári napján maradt,

tehát nehéz volt a betoldást felismerni!

Különösen nehéz volt felismerni a naptárak pontatlansága miatt.

A Meton-ciklus apró hibája „kiskaput’ nyitott ahhoz,

hogy a 220 év hosszúságú időszak betoldása közben a

ciklus 19 évnyi periódusideje által diktált

törvényszerűséget "megkerüljék"!

Ráadásul, legfeljebb csupán néhány csillagász gondolkodhatott el azon, hogy egy adott holdfázis pontosan melyik naptári dátumra is eshetett 220 évvel korábban.

A szakirodalomban utalást sem találtam a 220 éves időszak ezen különleges, 1 csillagászati nap holdfázis-eltolódással járó tulajdonságára.

4.1 Nisan 14. péntek

zsidcal-forr.JPGAz AD-időszámítás össze-zavarására vonatkozó elméletek cáfolatai közül egyetértek azzal, hogy a betoldható évek számának 4-el oszthatónak kell lennie, mert különben felborult volna a Julián szökőévek régóta megszokott ritmusa.

Ezt még a laikusok is könnyen észrevették volna.

Azon állítás azonban, hogy a betoldott évek számának oszthatónak kellene lennie a Napkör ciklusával, 28-al is, számomra már nem fogadható el.

A 28 éves Napkör ugyanis

csak a Julián naptár tulajdonsága.

Már a  módosított Julián naptárra,

a Gergely naptárra sem teljesül!

Ha a Julián naptár szerint gondolkodva szándékozik valaki hosszú évtizedeket, 2-3 évszázadot betoldva hamisítani, akkor természetesen, a hét napjainak megtartása érdekében, valóban figyelembe kell vennie a Napkört, tehát csak a 28-al osztható évszám-intervallumok jönnének szóba.

(Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint a Napkör elnevezés, bár rövid és frappáns, meglehetősen félrevezető. Már csak azért is félrevezető, mert a magyar "nap" szó a hét napjait és az égitestet is jelenti. Pontosabb lenne a "hetinapok napévköre". A Napkör német megfelelője a "Sonnenzirkel" még félrevezetőbb. Az elnevezés eredete összefügg azzal, hogy a Húsvét első napja mindig vasárnapra (Sonntag) kell essék. Ezért meg kell feleljen az ugyancsak a 28-as számmal jellemezhető "vasárnapbetű" naptár-ciklusának, amelyet itt nem részletezünk, mert hipotézisünk megértéséhez szükségtelen.) 

Nyilvánvaló azonban, hogy

Jézus megfeszítésének Nisan 14. péntek napját,

az éppen a zsidó húsvét,

a nagyon fontos PÉSZAH ünnepe elé

esett pénteki napot

nem módosíthatták a betoldás során.

Ez a dátum évszázadok óta közismert volt, hiszen Jézus megfeszítésének dátumaként emlékeztek rá.

Ennek megfelelően,

a Nisan 14. péntek megtartása érdekében

párhuzamosan a  zsidó naptár szerint kellett

gondolkodni,

amikor egy korábbi tévedést utólag elfogadtak,

avagy az időszámítást szándékosan meghamisították!

A zsidó naptár régi és alapvetően vallási naptár. Fontos alkalmazási területe az ünnepek dátumának kiszámítása; de néha a polgári életben is alkalmazzák, pl. mezőgazdasági dátum-számításra. Lényegesen bonyolultabb, mint a Julian naptár, mert „luniszoláris”, tehát a Hold és a Nap járásához egyszerre képes alkalmazkodni. Ezt oly módon éri el, hogy hat különböző hosszúságú évet (353, 354, 355, 383, 384 és 385 nap) határoz meg. Bár a téma nagyon érdekes, számunkra most a zsidó naptár egyetlen, különleges tulajdonsága fontos csupán, ezért a továbbiakban csak ezzel foglalkozunk.

A zsidó naptár szerkezete tehát

lényegesen eltér a Julián naptár felépítésétől.

E miatt értelemszerűen más szabályok érvényesek

az időtartamok betoldásának lehetőségére,

mint a Julián naptárban.

Miután már tudjuk, hogy a 220 év betoldásának a megvalósíthatóságát szeretnénk megvizsgálni, egyszerű a helyzetünk.

Időben előre-felé gondolkodva,

hiszen a későbbi, eredeti állapotot keressük,

"csupán" azt kell megállapítanunk,

hogy Jézus megfeszítésének jelen tudásunk

szerint szóba jöhető időintervallumához

(tehát pl. az AD26-AD39 közötti 13 évhez)

képest a 220 év kihagyása esetén a

Nisan 14. dátum a pénteki napon marad-e?  

nisantabla.JPG3.Táblázat

A 3.Táblázat összeállításánál figyelembe vettem a Jupiter-Saturnusz konjunkció 20 éves ciklusát, ebből adódnak a 20 évvel lépkedő áthidalások.

A táblázatba fekete színnel szedett évek érdektelenek, mert a Nisan 14. nem esik péntekre.

A kékkel szedett években péntekre esik ugyan a Nisan 14., de nincs tőlük 220 év távolságra péntekre eső párjuk.

A zölddel és a pirossal szedett sorok egymástól 220 évnyire vannak és Nisan 14. péntek párokat alkotnak.

A Julian és a zsidó naptár

összevetéséből

megállapítható:

a zsidó naptár szerint történő

220 évnyi betoldás esetében,

az évpárok alkalmas

megválasztásának függvényében,

a Nisan 14. péntek a helyén maradhat!

Táblázatunk szerint a 220 év betoldásának lehetősége az adott intervallumban 2 esetben is fennáll.

A 28 éves Napkör tehát

nem kötötte meg az időszámítás

összezavaróinak kezét.

Nem volt szükség a Julian naptár

28-napos szabályának betartására ahhoz,

hogy a hetinapok sorendje megmaradjon.

A zsidó naptár szerint gondolkodva 

lehetséges a 220 év betoldása

a hetinapok ritmusának megtartása mellett.

Megjegyzés: Arra most nem emlékszem (és lusta vagyok rákeresni), hogy Hunnivári Zoltán is kiszámolta-e ezt a Nisan14 péntek transzformációt a saját elméletére? Mindenesetre érdekességként elárulom, hogy én kiszámoltam Zoltán 200 évére is. A 200 év betoldása esetében is éppen a helyén maradhat a Nisan 14 péntek. Viszont ebből arra következtetek, mi szerint a saját elméletem szerinti 220 évet akár 2 független, 20 és 200 éves darabban is megkísérelhették betoldani...

Később még visszatérünk a fenti tények legfontosabb következményére!

4 FEASIBILITY

Megvalósíthatóság

merleg-forr.JPGÁltalában törekszem előnyben részesíteni a magyar szavak használatát, de a „feasibility” kifejezőbb, mint a ma divatos, elsődleges fordítása, a "megvalósíthatóság".

Kifejezi a lehetőség, valószínűség, észszerűség fogalmát is.

Ebben a fejezetben a 200-300 évnyi időszak-betoldás lehetőségét cáfoló csillagászati ellenérveket mérlegelem.

A zsidó naptár, a Meton-ciklus és a precesszió elemzésével kimutatom, hogy éppen 220 év hosszúságú az az időszak, amelynek a betoldása csillagászati alapon „nehezen észrevehető”.

Azzal kezdem, hogy a tanulmányom elején felsorolt csillagászati ​​ellenérvek alapján a korábbi elméletek cáfolatához hasonlóan elfogadhatatlannak tűnik a 220 év betoldása is.

Ugyanis a 220 nem osztható 28.-al (a Napkőr évei) és 19.-el (Meton ciklus) sem, igaz, legalább 4.-el (szökőév-ciklus a Julián naptárban) osztható.

Első ránézésre a 224 év megfelelőbb lenne, mert a 224 a Napkőr többszöröse, 8*28=224.

A legközelebbi, a Meton ciklusnak megfelelő, tehát elvileg betoldható évek száma viszont a 11*19=209 év vagy a 12*19=228 év lenne.

A csillagászok szerint Hipparchos a csillag-katalógusában számos állócsillag helyét elfogadható pontossággal határozta meg. Ezek az  állócsillagok, Hipparchos életéveiben jó közelítéssel valóban ott látszottak az égen, ahol ő megadta.

Ezért abból kell kiindulnunk, hogy Hipparchos még valóban BC190-120 között élt.

Így csupán az a gyanú merülhet fel, hogy az év-skálánkon a római éra és így Jézus kora nincs a saját valódi éveiben, holott Hipparchos évei még pontosnak tekinthetők. 

Ez szinte már paradoxon!

Ezért, átmenetleg

– a HEUREKA fejezetben kiadódott 220 év ellenére –

továbbra is lehetetlennek tűnt számomra,

hogy betoldhattak 220 történelmi évet.

A „betlehemi csillag legendája” segített átlendülni a gondolati holtponton.

Kepler szerint ugyanis a betlehemi csillag legendája összefügg a Jupiter-Szaturnusz bolygók együttállásával

Az ókori csillagászat és csillagjóslás számára a Jupiter és Szaturnusz bolygók égi mozgása és a bolygók együttállása alapvető fontosságú volt. A JupiterSzaturnusz konjunkciót az asztronómiában "nagy konjunkció",  "grand / great  conjunction", az asztrológiában pedig  "nagy korszakváltó" „great chronocrator”  névvel illették.

A Jupiter-Szaturnusz konjunkció ciklus-ideje

csaknem pontosan 20 év. (19,86 év)

Ez megerősítette a gyanúmat

a 220 év betoldásának lehetőségére,

hiszen számomra nyilvánvaló, hogy

az AD-időszámítás hibája,

amennyiben a hiba egyáltalában létezik,

kizárólag a 20 év egész számú többszöröse lehet.

11*20 = 220

Véleményem szerint ezt a tényt mindenképpen figyelembe vették volna hamisításkor vagy egy tévedés utólagos szentesítésekor! Ezen periódusidő figyelembevételének hiányában túlságosan könnyű lett volna utólag felismerni a hibát.

Tehát a Jupiter-Szaturnusz konjunkció 20 éves ciklusának figyelembevétele attól függetlenül is elkerülhetetlen volt, hogy a betlehemi csillag legendájának van-e a Jupiter-Szaturnusz együttálláshoz kapcsolódó valóság-alapja, avagy ez csupán Kepler feltételezése! Annál is inkább, mert Kepler valójában azt is csak gyanította, hogy a Jupiter–Szaturnusz konjunkció valamiféle fényes égi jelenséget, pl. üstököst generált Jézus születésének évében.

A J-S konjunkció 20 éves ciklusa azonban egyben olyan további "peremfeltétel", amely lehetetlenné teheti a 220 év betoldását.

Első ránézésre ugyanis azt jelenti, hogy a betoldható évek számának a 19 mellett 20-al is oszthatónak kellene lennie. Úgy is mondhatnám, hogy ezen a ponton vált igazán izgalmassá számomra a korábbi történelmi sejtésem csillagászati igazolásának magam elé kitűzött feladata...

Következő lépésként

meg kellett tehát vizsgálnom,

hogy csillagászati értelemben lehetséges volt-e,

„nehezen felismerhető volt-e”

– a Napkör, a Meton-ciklus, valamint a precesszió

elvárt egyezőségének hiánya ellenére is ,

a 220 fiktív év betoldása a történelembe?

3 HEUREKA!?

heureka-foor.JPGHEUREKA!

Kiáltott fel magabiztosan Archimedes. Legalább is a legenda szerint.

Heuréka? Kérdezem kétkedve. Kétkedve, mert csupán néhány "JEL" mutatja, hogy talán úgy volt, ahogyan számomra most látszik.

Az első valóban fontos CSILLAGÁSZATI JEL ebben a fejezetben villan fel.

A fentiekben vázoltuk, hogy a BC45 évre, (a mai pontos csillagászati vissza-számolással, ill. a téves szökőév alkalmazás ma ismert elméleteivel) sem a VEQ március 21.-re eső dátuma, sem pedig a január 1.-re eső látható újhold nem adódik ki helyesen, az ókori csillagászati feljegyzéseknek és történelmi, irodalmi visszaemlékezéseknek megfelelően.

A „Gergely dilemma” is csupán erőltetett módon és egymásnak ellentmondó feltételezésekkel és naptár-vissza-számításokkal magyarázható meg, bármelyik "korábban javasolt" BC45 évi VEQ-dátum feltételezése esetében és bármelyik, ma ismert, a naptár kezdeti téves szöktetésének részleteire vonatkozó elmélet tekintetében is.

Úgy vélem, hogy a római hagyományok, valamint a csillagászat szemszögéből is az a feltételezés a legelfogadhatóbb, mi szerint a Julián naptár január 1.-én, látható újholddal kezdődött és bevezetésének évében a tavaszi napéjegyenlőség (VEQ) március 21. napjára esett!

További gondolatmenetünk munkahipotéziseként fogadjuk el ezt a két dátumot!

Ha egy történelmi eseményhez egynél több

csillagászati jelenség is kapcsolható,

kedvező helyzetbe kerülünk az esemény időpontjának

a valós csillagászati idő,

a csillagászati jelenségek alapján történő

beazonosíthatósága szempontjából.

Julius Caesar naptárreformja pontosan

ilyen különleges történelmi esemény!

Az eddigi meglátásaink alapján indokolt feltételezni,

hogy a naptár-probléma és a Gergely-dilemma oka

nem valamely BC45 évi márciusi dátum bizonytalansága!

Feltehető az is, hogy maga az BC45 kezdőév a téves!

Olyan másik Julián-naptár-kezdőévet keresünk tehát:

amelyben január elsején jól látható újholdsarló jelent meg Rómában, és

amelyben a VEQ március 21. napjára esett.

Ma már tudjuk, hogy a Julián naptárban, csupán AD156 és AD256 között esett a VEQ domináns módon, (vagyis bármely négy évből három vagy négy évben), márc. 21.-re. (A későbbiek előkészítéseként már itt megjegyezzük, hogy ezzel összhangban az őszi napéjegyenlőség (AEQ, autumnal equinox) pedig már az AD184. évtől, 2 évente, felváltva szept. 23. ill. 24. napjára, továbbá AD216-tól, 100 éven át, domináns módon szeptember 23. napjára esett. Ez az "összehangoltság" a Julian naptár immanens tulajdonsága.)

A fentiekből következően pontosan a

domináns március 21. VEQ-nap 

AD156 – AD256 időszakában

kell keresnünk

a Caesar féle naptárreform valódi, eredeti évét!

Mindenekelőtt azt kell tehát kiderítenünk, hogy melyek azok az évek AD156 és AD256 között, amelyekben szabadszemmel megfigyelve (távcső hiányában) január 1.-én éppen újhold volt.

Összesen hat ilyen év található az AD156 - AD256 időszakban.

Ezek a következők: AD157, AD176, AD195, AD214, AD233, AD252. 

A Meton ciklus léte miatt ezek az évek természetesen 19 évenként követik egymást.

Azt is érdemes figyelembe venni, hogy Augustus császár a Julián naptár bevezetése után 52 évvel, amint ma tudjuk, AD8-ra, feltehetően helyreállította a naptárt. Ha így történt, akkor még ez az 52 év is nagy valószínűséggel bele kell essék a fenti domináns VEQ-időszakba.

Következésképpen, Caesar naptárreformjának valódi éve valószínűleg a fenti, 100 éves időszak első, Augustus naptár-helyreállításának befejező éve pedig a második felében lelhető fel!  

A naptárreform kezdőéve szempontjából, első közelítésben elegendő tehát megvizsgálni az AD157, AD176 és az AD195 éveket. (Ha Augusztus császárnak mégsem kellett volna helyreállítani a naptárt, mert nem történt volna téves szöktetés, akkor a teljes 100 éves időszakot kellene áttekintenünk.)

Ezen évek évtávolsága az BC45 évtől számítva rendre:

201 év, 220 év, ill. 239 év.

E három évtávolság közül csupán

a 220 év elfogadható feltételezés,

mert csupán ez osztható néggyel.

(Néggyel osztható hosszúságú időszak

betoldása esetében nem sérülne

a Julián naptár 4-éves szökőév-ciklusa.)

A szóba jöhető, újholddal kezdődő évek közül így

egyedül az AD176. év maradt meg.

A BC45-re elvárt csillagászati paraméterek

kizárólag a BC45-höz képest 220 évvel későbbi,

AD176 évben teljesülnek.

Caesar naptárreformjának

csillagászati adatai alapján felmerül tehát

annak az elvi lehetősége, hogy

pontosan 220 történelmi évet toldottak be

az AD dőszámításba.

220 évvel hosszabbá válhatott az időszámításunk!

220 évnyi hiba csúszhatotott a kronológiánkba!

Tekintsük meg a szakirodalomból  kivonatolt 2. táblázatot:
tablatest.JPG

2.Táblázat

Az UT jól megfelel az ismertebb GMT-nek. A Föld forgásának hosszabb időszakra kimutatható lassulását a Delta T (ΔT) fejezi ki.  (Amikor a Föld kicsit gyorsabban forgott, mint ma, akkor, a napfelkelte ΔT idővel korábban következett be, az elméleti, egyenletesen múló TT időhöz képest.) (lásd HELP: Rövidítések)

Hasonlítsuk össze a jelenleg elfogadott adatokat az általunk javasolt új adatokkal.

Tekintsük meg a még csupán éppen megfigyelhető újholdkeltét BC45 év január 3.-án:

„Szűrt” újholdkelte Rómában, a DK-i égboltom, BC45 jan. 3. 9:15.  Balra fent a még nehezen észlelhető, kinagyított és „kékre szűrt” újholdsarló látható. ------  Foto: Stellarium.

Ezzel szemben az AD176 évben már január 1-én, 8:55-kor Rómában a fentinél valamivel jobban megfigyelhető felkelő újhold-sarló jelent meg.

 „Szűrt” újholdkelte Rómában a DK-i égbolton, AD176 jan. 1. 8:55. Balra fent a már éppen megfigyelhető, kinagyított és „kékre szűrt” újholdsarló látható. ---- Foto: Stellarium.

A "HEUREKA" fejezetet összefoglalása, Caesar naptárreformjának adatai:

Ma elfogadott adatok:

Csillagászati újhold: BC45 jan. 2, LT Róma 1:56;

0% fényesség, észlelhetetlen

BC45 január 1-én is fénytelen, észlelhetetlen.

Láható újholdkelte: BC45 jan. 3; LT Róma 9:15;

1,8% fényesség, nehezen észlelhető

VEQ Rómában: BC45 március 23. LT Róma 4:23

Jelen elmélet szerinti, új adatok:

Csillagászati újhold: AD175 dec. 30; 23:46;

0% fényesség, észlelhetetlen,

AD175 december 31.-én is 0% fényesség, észlelhetetlen.

Látható újholdkelte: AD176 jan. 1; LT Roma 08:55;

2,2% fényesség, elfogadhatóan észlelhető

VEQ Rómában: AD176 március 21; LT Roma: 11:04

Megállapítható, hogy az újhold január 1.-én és a tavaszi napéjegyenlőség március 21.-én sokkal jobban illeszkedik az AD176 évben, mint a 220 évvel korábbi, BC45 évben a Caesar féle naptár-reform csillagászati értelemben elvárható értékeihez és a visszaemlékezések szerinti adatokhoz is.

A két kulcs-dátumot,

(BC45 január 1. és március 21.)

csillagászati értelemben megfelelőbb évbe,

a 220 évvel későbbi AD176 évbe transzformáltuk.

"Egy mérés nem mérés", tartja a mérnöki bölcsesség. Bármikor előfordulhat, hogy meghibásodik a mérőműszerünk. Minden mérést több oldalról célszerű megközelíteni, de ugyanilyen fontos megvizsgálni, hogy a mért érték reális-e, lehetséges-e? Csillagászati "mérésünk" alapján most úgy tűnik, hogy 220 év visszacsúszás van a történelmünkben. Ez valószínűtlenül hangzik. Ezért még számos történelmi eseményre meg kell vizsgálnunk, hogy azok az események is eltolódhattak-e az időben visszafelé 220 évvel? Mielőtt azonban további események időpontjának vizsgálatába kezdünk, mindenképpen érdemes elemezni, hogy egyáltalában lehetséges-e  csillagászati értelemben a 220 év betoldása?

Ennek megfelelően vizsgáljuk meg,

hogy léteznek-e további csillagászati érvek

a 220 év hosszúságú időszak betoldhatósága mellett?

Léteznek-e további, elfogadható csillagászati érvek,

annak ellenére, hogy a csillagászok korábban vázolt ellenérvei értelmében

 220 év betoldása nem lenne lehetséges?

Tegyünk ennek érdekében egy kicsit

részletesebb asztronómiai kitérőt,

néhány ellenpróbát!

 

süti beállítások módosítása