Amikor a Nyugatrómai Birodalom (NyRB) összeomlott (AD476.-ban, illetve a jelen hipotézis szerint AD696-ban), nem állhatott meg az élet, nem süllyedt minden „sötét középkorba”!

Ellenkezőleg, a hatalmi vákuumban új erők, új gondolatok jutottak szerephez. A korábban leigázott népek helyi vezetői kisebb-nagyobb új hatalmi központokat hoztak létre.

A nagy birodalmak bukása után ez így szokott történni. (Pl. Európában az I. világháború után vagy a Szovjetunió bukás után). A felhalmozott tudás az építészet, technika, művészetek, irodalom terén nem mennek át „sötét semmit-tevésbe”, sokkal inkább új lendületet kapnak, lokálisan.

A középkor eleje azért tűnhet kulturálisan sötétnek, mert nem lehetett mindenre kiterjedően hamisítani a történelmi időrést!

Fiktív uralkodókat, pápákat könnyű „kitalálni” és „beiktatni”, korábbi csaták leírását fiktív, másik helyszínnel és hadvezérrel „újra írni”, de a sokáig hiányzó emberi műveket, alkotásokat lehetetlen bepótolni!

Már pedig emberi alkotások leleteiben komoly hiány, sokak szerint szünet mutatkozik a Nyugatrómai Birodalom bukása, AD476 után.

A „sötétség” elsősorban abban az értelemben nyilvánult meg, hogy Európában nem léteztek erős államszervezetek és a számos, új regionális központ belső és egymás elleni küzdelme a hatalomért hosszan tartó, zűrzavaros gazdasági állapotokat, szegénységet eredményezett.

Szerintem csupán ilyen értelemben jogos a „sötét” jelző.

Hipotézisem értelmében a sötét középkor gyakorlatilag nem is létezett!

Csupán egy rövidebb, áttekinthetetlen történelmi korszak keletkezett, amelynek a hosszát 220 év betoldásával, szinte észrevehetetlenül meg lehetett nyújtani.

Véleményem szerint pl. a Merovingok időszakát hamis dokumentumokkal ki lehetett bővíteni 220 évvel.

Ez által úgy tűnt, mintha a Karolingok a hatalmat egy sokkal jelentősebb, korábbi dinasztiától ragadták volna magukhoz. Más, viszonylag erős hatalom abban az időben nem is létezett Európában.

Amennyiben hipotézisem helyes és valóban visszatolták az időben Jézus korát 220 évvel, annak azonban számos kihatása volt, illetve lenne, mai történelmi világképünkre.

Ezen következmények közül itt csupán kettőt emelnék ki:

Az iszlám naptár alapja a holdhónap, ezért a Julián/Gergely naptárnál kicsit rövidebb éveket használ. Kezdőnapja AD622, július 16. Ez az időpont biztosnak tekinthető a történelemben.

Az iszlám időszámítás a miénktől független, az AD időszámítással párhuzamos időszámítás.

Ismert tény, hogy Mohammed (elhunyt AD632-ben) és utódai mintegy 100-120 év alatt Indiától, Egyiptomon, Észak-Afrikán és Ibérián át, egészen a mai Délfrancia-országig (Narbonne) terjedő hatalmas „muszlim vallás-birodalmat” alakítottak ki. Ez a birodalom csak vallási értelemben volt egységes, számos, általában egymással szövetséges, néha átmenetileg egymással is ellenséges kalifátusból állt össze.

Az iszlám időszámítást viszont csak Mohammed halált követően, mintegy évszázaddal később, de Mohammedig visszatekintve, az AD-időszámítás összezavarásának ideje környékén alkották meg. Természetesen még sokkal később szinkronizálták a mi téves AD időszámításunkkal. Így az AD- időszámítás összezavarása nem volt hatással az iszlám időszámításra.

Ma úgy tudjuk, hogy az iszlám területszerző és hitterjesztő háborúk a Nyugat-római Birodalom bukása (AD476) után cca. 155 évvel kezdődtek.

Amennyiben a 220 év betoldásának jelen hipotézise megállja a helyét, akkor az iszlám hódítások 65 évvel a Nyugat-római Birodalom bukása (amelynek új éve AD696) előtt kezdődtek el, és nyilván hozzájárultak Róma bukáshoz.

A muszlimok elfoglalták az Újperzsa Birodalmat és attól északra, az Aral-tó környékét, a korábbi Szkíta-Hun birodalom nagy részét is, valamint a korábbi Pártusország Kaukázustól délre fekvő területeit.

Az itt élő vegyes összetételű népek nagy része behódolt az iszlámnak.

A keleti népek közül sokan azonban a Kaszpi-tengertől észak-nyugatra, illetve a déliek a Kaukázus völgyein át északra menekültek. Majd mindkét ember-tömeg, hun vezetéssel és hun gyűjtőnéven egyesülve, nyugat felé vonult. Így alakult ki Attila haderővel összetartott, sok-nemzetiségű és rövid életű birodalma.

Ez azt jelenti, hogy az iszlám seregek a mediterrán térségben, Attila hun csapatai pedig az északi területeken, szinte egyidejűleg támadták meg és számolták föl a Nyugat-római birodalmat a 7. század közepén-végén.

Nem hagyhatom kiemelés nélkül a magyarság számára legérdekesebb és a magyarok kárpátmedencei történelme szempontjából nagyon fontos következményt.

A magyar krónikák szerint az Árpád-házi uralkodó család Attila közvetlen leszármazottja volt. Közismert, hogy Árpád „honfoglalói” éppen arra hivatkoztak, hogy „visszatértek Attila örökébe”. („Attila leszármazottjainak” nevezték magukat, a „honfoglalás” sok évszázaddal későbbi, utólag bevezetetett szóhasználat.)

Attila családfáját ismerni véljük. Ugyanakkor az ismertnek tekintett 8 generáció számára túlságosan hosszú a történelmileg napjainkban elfogadott, eltelt időszak: 845-406=439 év, 54-55 év lenne egy-egy generáció-váltás időtartama.

Abban az esetben, ha a teljes évtávolság valóban rövidebb 220 évvel, akkor az Attila-Árpád egyenes-ági családfa a következők szerint alakul:

Attila (ma úgy tudjuk) AD406 körül született és AD453-ban hunyt el.

Ha a római kort és Attila ahhoz kapcsolódó élettörténetét a mai korunkhoz 220 évvel közelebb húzzuk, akkor Attila és utódainak életévei, jó közelítéssel a következők:

Attila szül. AD626 (406+220 = 626), elhunyt AD673 (453+220 = 673)

***Irnik/Ernák/Csaba AD660 legkisebb fiú (1. feleség, Réka)

*****Kovrát/Kuvrat/Hovratu AD687 ("avar" uralkodó)

*********Kuber/Küber/Kuver/Csaba AD714; Kovrát negyedik fia

************Ed AD741

***************Ügek AD767 - AD818 után húnyt el

******************Előd-Levedi AD793 - … 

*********************Álmos AD819 - AD895

************************Árpád AD845 - AD907

Türkíz kurzív évszám jelöli a születések becsült évét valamint Attila elhalálozásának évét is a jelen hipotézis szerint. Álló évszám jelöli az ismert éveket.

Attila kései Csaba fiánál 34 év generációs évkülönbséggel, a többi leszármazott estében pedig 26-27 év generációs évkülönbségekkel számoltam.

Attila és Árpád között eltelt 8 generáció. A fentiekből kiadódó Attila-Árpád évtávolság pedig 845-626 = 219 év.

Átlagosan 229/8 =  27,375 év/generáció, ami teljesen reális.

Meglehetősen pontosan megállja a helyét az időben az Attila-Árpád családfa, helyesek lehetnek a magyar krónikák fontos alap-adatai!

Ez azt is jelenti, hogy az avarok Attila népének maradéka lehetett a Kárpát-medencében, hasonlóan ahhoz, ahogyan László Gyula régészprofesszor is feltételezte a „Kettős honfoglalás” c. művében…

Pontosabban: László Gyula azt feltételezte, hogy az avarok AD670 körül, mint „első-magyar honfoglalók” már elfoglalták a Kárpát-medencét. Ez csupán annyiban módosul, hogy valójában, de az általa feltételezett időszakban már Attila foglalta el a Kárpát-medencét és Attila AD673-ban bekövetkezett hirtelen halála után itt maradt a hun-magyarok egy nagyobb csoportja, akiket az idegen környezet átnevezett avaroknak. Feltehetően azért nevezték át Attila maradék népét avaroknak, hogy keletkezzék egy „látszólag új, másik” nép. Az avarok ellen látszólagos, soha meg nem történt „győztes” csatákat lehetett vívnia a Karolingoknak (Kis Pipin, majd fia, Nagy Károly, majd az ő fia, Pipin, pápai felkérésre és áldással), amely fiktív események részben kitöltötték a történelmi időrést.

Fentiekből az is következik, hogy Kézai Simon gesztájának egyik fontos évszáma helyes, mert új értelmet nyer. Kézai Simon a „Magyar krónika” című gesztájában a hunok Tiszáig történő, Kárpát-medencei bevonulását elhatározó „gyülekezetének” évét (és egyben a hun-magyarok „első honfoglalásának évét”) az Úr 700. asztendejére tette, de nem adta meg, hogy milyen értelemben alkalmazta az Úr szót.

Az Úr szó (ugyanúgy, mint a mai magyar nyelvben, vagy akár annak a dominus megfelelője a latin nyelvben) vonatkozhatott a pártus államalapító I. Arszak Úr-ra és Jézus Krisztus Urunkra is, amint ezt Szekeres Sándor megállapította. Szekeres szerint a geszta Úr 700. éve a pártus időszámítás UR700 évét jelenti. Nagyon fontos, hogy Szekeres egyben azt is bebizonyítja, mi szerint Kézai összetévesztette a hunok bevonulásának évét Attila halálának évével.

 A Pártus Birodalom és a Római Birodalom története az egymással vívott és rómaiak által dokumentált csaták miatt szorosan összekapcsolódik.

Amennyiben Róma története 220 évvel napjainkhoz közelebb zajlott, akkor Parthia története is vele együtt közelebb kerül hozzánk az időszalagon.  

Ennek megfelelően a pártus UR időszámítás 1. éve nem BC247, ahogyan ma gondoljuk és Szekeres Sándor is elfogadta, hanem BC27. (247-220= 27)

A hunok pedig nem az AD400-as évek elején, hanem az AD620 körüli vagy inkább utáni években nyomultak be Európa középső és nyugati régióiba.

Úgy tűnik, hogy Kézai a gesztájában valóban a pártus időszámítást alkalmazta, olyan módon, ahogyan ezt Szekeres Sándor megállapította.

Viszont Kézai a pártus időszámítás eredeti, BC27-ben kezdődő, tehát 220 évvel nem visszatolt évei szerint számolt!