1.3 Az AD1 év

jezusszuletik-forr.JPGEbben a fejezetben röviden összefoglaljuk azokat a fontos bizonytalanságokat, amelyek Jézus életéveivel kapcsolatosak. 

AZ AD-időszámítás AD1 éve Jézus Krisztus születési éve, ahogyan a közelmúltig csaknem mindenki biztosra vette.

Jézus Krisztus életéről régóta tudni véljük, hogy mintegy 30 éves volt, amikor elkezdett tanítani, majd cca. 3 évvel később, 33. életévében feszítették meg. Igaz, léteznek olyan szakvélemények is, hogy csak az a biztos, mi szerint Jézus Krisztus még kevesebb, mint 50 éves volt, amikor Jeruzsálemben megfeszítették.

Régen főleg az eltelt évek számítottak. 

Az, hogy Jézus születése és megfeszítése pontosan melyik évben is történhetett, sokáig még az egyház számára sem volt fontos.

Jézus Krisztus születési éve azonban ma is csupán „feltételezett”, mert valójában sajnos nagyon kevés, megbízható adatot ismerünk Jézus világra jöveteléről és ifjúságáról is. 

Tudni véljük pl., hogy eljövetelét megjövendölték, gyönyörű legendák övezik születésének körülményeit.

Viszont nem bizonyított, hogy „Názáreti Jézus” Júdeában, a Jeruzsálem melletti Betlehemben vagy netán Galileában, a Názáret mellett még ma is létező, másik Betlehemben született-e?

Valójában azt sem tudjuk,

hogy melyik és melyik napján született Jézus!

Feltehetően a Jézus születését övező legendák is, mint a legendák általában, valós tényeken alapulnak.

A legendák szerint Jézust már születése előtt Messiásként várták a keleti ’Háromkirályok”, a Napkeleti Bölcsek”. Jogos a felvetés, hogy akkor miért jegyeztek fel olyan keveset Jézus ifjúságáról, tanulmányairól, utazásairól, életéről, mindaddig, amikor 30 évesen tanítani kezdett?

Kézenfekvő a nézet, hogy amikor már Jézus híres gyógyító, tanító, ismert próféta lett, akkor, a körülbelüli születési dátumához utólag hozzárendeltek csodás történeteket (pl. szűznemzés), ahogyan azt más, korábbi nagy vallásalapító próféták esetében is megtörtént. 

A legendák, önmagukban, még sem alapozhatnak meg történelmi bizonyítást.

Másrészt viszont hozzájárulhatnak a bizonyításhoz, abban az esetben, ha a legendák valóságalapját sikerül beazonosítani.

Megfigyelésem szerint a legendák kulcs-szavak (mint pl. a 3-as szám) köré szövődő, többféle változat után kristályosodnak ki, a legenda valódi eredete általában homályba vész.

Az ókeresztények kezdetben Vízkeresztkor, január 6.-án ünnepelték Jézus születésnapját, majd az egyház, a IV. század elején úgy döntött, hogy legyen az ünnep december 25.-én, a mai Szentkarácsony napján.

Ma az az általános nézet, hogy ezzel a Mithras hit fény-ünnepét és a későbbi római  Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) napját szándékozta az ókeresztény egyház "elfedni", így a korábbi vallások híveit az újabb, keresztény vallásra átcsábítani.

December 25. eredetileg ugyanis a perzsa Napisten, Mithra születésnapja volt.

A közelmúlt kutatási eredményei szerint Jézus nem AD1-ben, hanem már 7 évvel korábban, BC7-ben született. (A BC7 megfelel „AD-6”-nak, amit a csillagászatban egyszerűen -6 -al jelölnek, mivel az AD-rendszerben „nulladik” év nincs. A nulla, mit szám az ókorban ismeretlen volt. A BC évek évtávolsága az AD évektől a negatív előjelű évhasználattal egyszerű előjeles összeadással adódik ki, pl. AD1-BC7=1-(-6)=1+6=7)

Jézus BC7 születési évét  a jezsuita pap és csillagász, a 2007-ben elhunyt Teres Ágoston állapította meg. Tereshez közeli időben, vele azonos eredményre jutott Ponori Thewrewk Aurél csillagász is.

Exiguus pontosan 7 évvel korábbi évben (AD532 helyett már AD525-ben) végezte el a legfeljebb néhány hétnyi munkával járó, AD1-re visszatekintő számítását, mint ahogyan arra a gyakorlatban szükség lett volna.

A 7 év különbség dupla előfordulása számomra "különösnek tűnő véletlen"?!

jezusof_nazarath-forr.JPGJézus születésének legendájánál azonban sokkal fontosabbak Jézus keresztre feszítésének és feltámadásának körülményei. A kereszténység legnagyobb ünnepe a feltámadás napja, a húsvét ünnepe.

(A youtube-on magyarul is megnézheted Zeffirelli filmjét.)

Jézus keresztre feszítésével kapcsolatban már rengeteg ókori írás található.

Az ókeresztény egyház csupán négyet emelt ki a több mint 200 ókori, zömében apokrif írás közül: Máté, János, Márk és Lukács evangéliumát fogadták el és kanonizálták, tekintik isteni kinyilatkoztatásnak.

Máté és János a 12 apostol közül valók voltak, ők eredetiben hallgatták Jézus tanításait. Márk fiatalabb volt, ő Péter apostol emlékeit és véleményét írta le. Lukács pedig Pál segítője, kísérője és tanítványa volt. Pál nem tartozott a 12 apostol közé, sőt, kezdetben, hithű zsidóként üldözte Jézus tanítványait.  Szent Pál (eredeti nevén Saul) csupán Jézus feltámadását követően tért meg, a "damaszkuszi úton".

Míg Szent Péter felfogásában, a kereszténység a zsidó vallás megreformálására irányult, addig Pál a keresztény hit nem-zsidók közötti elterjesztésének „fő-ideológusa” és leghatékonyabb hittérítője volt.

Az evangéliumok alapján Jézus megfeszítése Pontius Pilatus júdeai helytartósága (AD26-36) időszakában, a zsidó Nisan hónap 14.-én, a Pészach (zsidó húsvét, Nisan 15-21) ünnepét megelőző pénteki napon történt. (Nisan Lásd HELP Rövid magyarázatok)

A mai pontos naptár-programok szerint ebben az időszakban csak az AD26, 33 és 36 évekre adódik ki a Nisan 14. dátumra a pénteki nap. Korábban úgy számolták, hogy az AD27, 30, 33 és 36 években következett be a Nisan 14 és a péntek egybeesése. 

Jézus kereszthalálával és feltámadásával kapcsolatban, a számos evangéliumi leírás ellenére, csupán ez a

Nisan 14 péntek

nap tűnik bizonyosnak.

A keresztre feszítés éve már bizonytalan.

Ma az AD33 a leginkább elfogadott év, de több kutató az AD36 évet preferálja, és más vélemények is léteznek.